Orbán 2018. március 15-én olyan beszédet mondott, amire számított az ember meg nem is. Három héttel a választás előtt nyilván nem arra számít az ember, hogy a kormánypárt elnöke majd Táncsics kevéssé ismert, csiperkegomba-nemesítési írásaiból fog idézgetni, netán felidéz valami sosem hallott női karaktert, akiről még Nyáry Krisztián sem hallott.
Tudható volt, hogy valami politikai mozgósító beszéd lesz, és ez természetes dolog. Mindenki más is azt mondott. Az is tudható, hogy mint a nagy rögtönzők általában, Orbán is igyekszik kerülni a rögtönzést, a beszédet megírják, átmegy sok okos és kevésbé okos ember kezén, mire a Miniszterelnök Úr kiáll vele a Parlament elé.
Kicsit is hidegebb fejjel gondolkodva, a beszéd érdekes eleme nem a fenyegetés, hanem az, hogy a Fidesz kommunikációjának, ha két percre is, de ki kellett nézni az álomvilágból. Ahogy a rezsidémon idején is, a Fidesz igyekszik a politikai kommunikációt egy színpadon tartani, ahol a díszletet az özönlő migránsok, a Bécsben és Rómában halomra erőszakolt nők adják, a gonosz szerepében Soros György és hű csatlósai, ENSZ és Brüsszel.
Az addigi és az azutáni Fidesz-kommunikációban mindenki ebben a virtuális térben küzd a gonosz ellen, és minden ellenzéki erőről vagy emberről, csak mint a gonoszok és a veszedelem hírnökeiről, csatlósairól beszélnek.
Nem véletlen, hogy a Fidesz annyira röviden túl akar esni a kampányon, mert az ellenzék minden szerencsétlenkedése ellenére, spontán kezd teret nyerni a másik valóság, ami szintén csak részben szól igazi problémákról. Azt ugyanis már bemutatta az ellenzék, hogy egy kórházi vécében talált hullából, Lázár János vadászkastélyából, vagy Vajna Timike Lamborghinijéből sem tud botrányt csinálni.
Az ellenzék “sztoriját” két dolog építi, egyrészt a hódmezővásárhelyi bukta, másrészt a Simicska által leadott figyelmeztető lövések Semjénre, Szita Károlyra és másokra. Ezek már jól dramatizálható témák és spontán kibontakozik a színdarab a döbrögikkel és a gonosz szerepében a Miniszterelnök Úrral. Orbán joggal tart ettől, mert a darabot korábban már töbször játszották sikerrel.
Ezek természetes folyamatok, a választásokon nagyon sok ember a színdarabjára szavaz, nem pedig holmi értékekre, meg programokra.
Orbán beszéde tehát a saját közönségnek szólt elsősorban, hogy szóljon, a másik darabot olyan színházban adják, ahol bolhásak a székek. Nem az a lényeg, amit ott játszanak, kedves barátaim, hanem az, hogy Soros próbál titeket odaterelni, de Gyuri bácsit majd jól kiebrudaljuk innen (Gyuri bácsi egyébként elvan New Yorkban, de ez most mindegy).
Nade miért fenyegetett? És kit?
Ha most Századvég-elemző lennék, azt mondanám, hogy természetesen az ellenzéki pártokat tüzelő Soros-ügynököket és senki mást. Ha épp a magyar politikáról írási mainstreamet követném, akkor azt, hogy Vona Gábort, és ezzel felemelte magához. Ha valami gyurcsányista blognak írnék, akkor azt, hogy minden szabad, igaz, és européer (tehát az orbánistákat a Holdba kilőni akaró, gyűlölködő) embert. Ha a kremlinológus énemet venném elő, akkor azt, hogy a saját párthíveket az altiszti karból, akik már nézegetik, hogy hova lehetne becsatlakozni és szépen feltűnés nélkül az új rezsimbe átcsusszanni. Ha pedig a nemlétező fideszes énemet (ahogy tette itt egy egyébként általam nagyra becsült ismerős valamelyik nap) akkor relativizálnám, hogy más is mond ilyen sarkos beszédeket, lásd még patakvér, féregirtás.
A Diétás Magyar Múzsa álláspontja: Nem tökmindegy, kit fenyeget?
Annak a miniszterelnöknek a szájából, amelyik miniszterelnök köztudottan simán erőből lenyúl magának egy komplett erőművet, akinek az apja kőbányájából kell az országban minden vasúti töltéshez a követ vinni, aki egy unott legyintéssel teszi parkolópályára a rettegett Lázár Jánost, akinek egy füttyentésére készségesen ugrik Polt Péter és a TEK, ne hangozzék el fenyegetés.
Mert a nép jóságos atyja, a Soros-sárkány ellen küzdő Bölcs Gandalf ne fenyegessen senkit, mert attól mindenki megijed. Ezt a fenyegetést, akárkinek is szólt, bárki félreértheti. Ha valaki félre akarja érteni, akár nagyon is félreértheti. Ebből ügy van, ebből terjedő mémek vannak.
Háborúra hívnak a kürtök, Orbán megfújatta őket. A kürtszó a másik oldalon is hallatszik. Még az is lehet, hogy simán belefér neki a saját tábor mozgósításáért az a pár százalék izgága baloldali vagy dühös jobbikos, aki csak emiatt elmegy szavazni. Lehet, hogy kalkulált veszteség. Ellentmond ennek persze az egész beszéd izzadságszaga, és az, hogy minden olyan réteget, aki eddig szeretett valami mögöttes orbáni bölcsességbe kapaszkodni, most teljesen félredobva, a hívekhez szól. Még az is lehet hogy hiba.
Április nyolcadikán, délután 5 óra tájban, ha a részvétel 62% körül fog állni, akkor tudni fogjuk, hogy nem volt hiba. Ha 65% körül, akkor lehet hogy az volt.
Ez egy olyan jóslat, aminek a beteljesítése a kedves közönség kezében van.
Ne féljetek.
