Ennek ellenére Csák János ellenszenv- és kultúrminiszter Ókovácsot bízta meg még egy ciklusra.
Nekem erről elég távoli asszociációm lett, egy nyírségi falucskában kampányolt évekkel ezelőtt azzal a fideszes polgármesterjelölt, hogy ha rá fognak szavazni, akkor a falu jó sok “önhikit” (önhibájukon kívül hátrányos helyzetű településeknek adott támogatás) fog kapni. Néhány józan hang volt mindössze, hogy de hát helló, a faluban ha szegényesen is, de működnek a dolgok, nem lett (még) belőle olyan koldusfalu, mint a környékbeli falvakból. De persze a Fidike nyert, azóta abból a faluból is ilyen szatyor krumpliért szavazat falu lett. A 2014-es kampányban jártam arra utoljára, akkor a cigánysorra már löncshús se volt a szatyorban, helyette száraztészta, meg persze a Képviselő Úr képe. Egy tüzifát rég nem látott sparheltbe volt eldugva, mert tudták, hogy nem szabad elfogadni…
Mindez arról jutott eszembe, hogy az Operaház része lett a NER “régi dicsőségünk késelést és más bűncselekményeket követ el az éji homályban” munkacímű programjának. Ez alkalomból kacsalábon forgó kastélyt varázsoltak belőle, zúgolódnak is a régi törzsnézők, hogy viszont kiveszett a hangulat. Én eddig egyszer voltam, és naftalin-nosztalgia ide vagy oda, tényleg kiveszett. Egyébként a Ring valamelyik előadása volt. Egyáltalán nem volt rossz, a zenekar is jó volt, az énekesek is, csak hát az előadás visszapillantó tükrében feltűnt a MüPa Ringje, Fischer Ádámmal és bayreuthi énekesekkel és villogott.
Itt jön ki Ókovács félsikere. A NER-nél meglevő jó pozíciói, meg persze a reprezentatív Andrássy úti ingatlan adja magát, hogy a NER-urak visszarepüljenek a régmúlt időkbe. Na nem azért, hogy újra Mahler vagy Klemperer (-nek megfelelő színvonalú mostani művész) vezényeljen, hanem hogy újra legyen csilivili palota, ahova lehet menni, ahol szép lányok illegetik magukat, ahol az előadás után pezsgőzni lehet. Az ilyen bartókrádiós mekegők meg kit érdekelnek.
Erre amúgy tökéletesen jó is lett az operaház, az embernek szinte kedve támad szabadnapos balerinák fenekéről kokaint felszívni, leöblíteni egy jó kis “Tettindzsör” pezsgővel, közben pedig hadd szóljanak a népszerű áriák, bazmeg tényleg Pavarotti izé így a nyolcvanas évekbe’ volt és már nem lehet idehívni?
Közben meg ott van egy tulajdonképpen teljesen oké, helyenként nagyon jó operatársulat és zenekar, amelyből némi szakmai fantáziával, egy-két poszton erősítéssel, meg sok-sok munkával lehetne a házhoz méltó műsort csinálni.
Na majd legközelebb. A bírálat részletei titkosak, a fene tudja, milyen óriási titok lehet ebben, mármint azon kívül, hogy a Miniszter Úr a zsinórpadlásról szart a bíráló bizottságra.
