Ennek megértéséhez először tisztázni kell, miért tesznek a hadtudományban különbséget taktika és stratégia között. Nos, leegyszerűsítve a taktika a csata(ák) megnyerésének a módja, a stratégia meg a háború céljainak eléréséé. A kettő nem feltétlenül jár együtt.
Lehet akár sorozatosan csatákat veszteni úgy, hogy közben a háborút megnyerjük, vagy fordítva. Erre kitűnő történelmi példa Napóleon 1812-es oroszországi hadjárata, ahol még Moszkvát is sikerült elfoglalnia, mégis megsemmisítő stratégiai vereséget szenvedett. Vagy a közmondásos “pürrhoszi győzelem”, ahol olyan magas árat kell fizetni a csata megnyeréséért, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a háború folytatását.
Bahmutot is ebből a szempontból kell vizsgálni. Az, hogy a város stratégiailag jelentéktelen lenne, félreértés. Minden a kontextuson múlik. Ha az oroszok a tavaly őszi offenzívájuk idején lendületből beveszik a várost és (ami még fontosabb) környékét, miközben bekerítik az ott harcoló ukrán csapatokat, az fontos győzelem lett volna nekik, és megalapozhatta volna a további nyugati előrenyomulást. Azonban ehelyett az történt, hogy mintegy 9 hónapon át sikertelenül ostromolták a várost, elvesztettek legalább százezer katonát és megszámlálhatatlan hadianyagot, miközben mindenhol máshol befagyott a front, mert ott már nem maradt erejük támadni.
Ezek után Bahmut elfoglalása már tényleg csak jelképes (és pürrhoszi) győzelem, amit szinte biztosan nem tudnak stratégiai előnyre váltani. Arról nem is beszélve, hogy ez a fiaskó a felszínre (és nyilvánosságra) hozta az orosz vezetésen belüli súlyos ellentéteket, ami semmiképp sem a sikeres hadjáratok receptje. Az ukránok pedig (miközben gyászolják az elesett katonáikat) örülhetnek annak, hogy az oroszok gyakorlatilag egy zsákutcába manőverezték magukat, ahonnan nem látszik semmiféle kiút.
Szóval ja, Bahmut mostani elfoglalása fontos győzelem. Ukrajnának.
