Ennek ellenzői (jellemzően ellenzéki illetve független szakemberek) szerint ez baj, leginkább azért, mert az Alkotmánybíróság az állam és polgára közötti vitákban így a bírósági út lezárulta után egyfajta szuperfellebbezési fórummá alakulhatna, amely aggályos, mivel ott politikai kinevezettek ülnek, nem kis részben olyanok, akiknek alkotmányjogi tudása erősen kérdéses.
Abban egyet tudok érteni Karsai kollégával, hogy a “magánemberekre” szűkíteni azok körét, akik az Alkotmánybírósághoz fordulhatnak, nem feltétlenül helyes.
Ugyanakkor van itt még egy szempont: szerintem ha Alkotmánybíróság előtt folyó eljárásról beszélünk, akkor nincs olyan, hogy “közhatalmat gyakorló szerv”, ugyanis ez a megnevezés valójában a magyar államot, legtöbb esetben a magyar kormányt takarja, aki az adott ügyfajtában hatáskörét a mondjuk az NAV-hoz telepítette. A kormánynak azonban van olyan hatásköre is, hogy előkészíti a jogalkotást, formálisan az Igazságügyi Minisztériumon, ténylegesen pedig a szintén a kormány részét képező miniszterelnöki kabineten keresztül. Vagyis amiből Magyarországon törvény lesz, az esetek 98%-ban a kormány valamelyik szervétől kerül a törvényhozás elé. A rendeleteket meg direkt a kormány vagy valamelyik tagja hozza.
Tudjuk, hogy Magyarországon ez de facto nincs így, ám de iure ezeket a szabályokat, akkor is, ha a benyújtani nem ő fogja, látnia kell a mindenféle szakmai szervezeteknek, mondjuk a Pénzügyminisztériumnak vagy az ÁNTSZ-nek.
A porosz és osztrák hagyományokra épülő magyar kormányzati struktúrában az államrezon tévedhetetlen, az állam szervei pedig hierarchiában léteznek és betartják a szolgálati utat. Ha tehát az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal azt észleli, hogy bizony a 3627/2017 (III. 14.) Korm. rendelet alkotmányellenes, akkor nem az Alkotmánybírósághoz fordul. Előszöris, elég nagy baj, hogy egy ilyen egyáltalán át tudott jutni az Igazságügyi Minisztériumon. De ha már átjutott, akkor a szolgálati út az, hogy ezt jelzik vagy a szakminiszternek, az igazságügyminiszternek vagy a Miniszterelnöki Hivatalnak, amelyik A porosz és osztrák hagyományokra épülő magyar kormányzati struktúrában az államrezon tévedhetetlen, az állam szervei pedig hierarchiában léteznek és betartják a szolgálati utat. Ha tehát az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal azt észleli, hogy bizony a 3627/2017 (III. 14.) Korm. rendelet alkotmányellenes, akkor nem az Alkotmánybírósághoz fordul. Előszöris, elég nagy baj, hogy egy ilyen egyáltalán át tudott jutni az Igazságügyi Minisztériumon. De ha már átjutott, akkor a szolgálati út az, hogy ezt jelzik vagy a szakminiszternek, az igazságügyminiszternek vagy a Miniszterelnöki Hivatalnak, amelyik hivatalból eljár, megvizsgálja, hogy tényleg alkotmányellenes-e és ha annak találja, a szabályt kijavítja úgy, hogy az alkotmányellenességet megszüntesse.
Az egy teljesen kaotikus helyzetet hoz létre, amikor egy beosztott hivatal, a rá nézve kötelező jogszabályt bíróságon támadja meg. Értem én, hogy a mai magyar jogalkotási helyzetben ez akár üdvös dolog is lehetne, annyi hülye és rossz szabályt hoznak. De az állam rendje az, hogy az állam gondolkozik. A szabályt előkészíti, szakmai és alkotmányossági szempontból egyaránt.
Mi van akkor, ha az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal, amely épp elbukott egy húszmilliós pert, nekimegy az elbukást okozó szabálynak és nyer? Milyen fegyelmi jár az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal Jogi Főosztályának, amely eddig ezt nem vette észre? Hiszen komoly pénzek lettek volna beszedhetők!
Mi van akkor ha az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal vezetője egyszercsak utasítást kap a belügyminisztertől, hogy nem pubikám, te most nagyon nem fogsz az AB-hez fordulni? Megteheti vajon ezt a belügyminiszter? Hiszen ő látja el az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal felügyeletét, oda mindent fel kell terjeszteni, ami a fontos, és bármit felkérhetnek, akkor is ha nem fontos.
Engem senki nem utasíthat az Alkotmánybírósághoz fordulásban. Na és a hivatalt? Ez a probléma nemrég előjött a magyar bíróság, a Kúria és az EU bírósága viszonyában. A magyar bírót a Kúria elmarasztalta az EUB-hez fordulásért, miközben az EUB gyakorlata meg azt mondja, hogy senkit, sehogyan nem lehet ebben korlátozni, se törvénnyel, se bírósági úton, se máshogy.
Vajon mi lesz az AB gyakorlata? Az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal vezetője ha szakmai meggyőződése ezt diktálja, az AB-hez fordul? Vagy ha ott a vezető jogtanácsos észleli az alkotmányellenességet, előterjesztést tesz a (mondjuk építőmérnök végzettségű) vezetőnek és ő dönt? Vagy – mivel potenciálisan komoly következményei vannak az ilyesminek az egész kormányra, állami működésre nézve – erről előterjesztést kell tenni…a hova is?
Vajon fordítva, működik ez utasításra? Lehet-e az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal vezető jogtanácsosát utasítani, hogy pubikám, akkor te most fogod magad és benyomsz egy alkotmányjogi panaszt? Ki akkor ebben az ügyben a panaszos? Az Állami Útkaparó- Szamárfedeztető- és Távellenőrzési Főhivatal vagy a Kormány, vagy az Állam?
Ki lát majd el képviseletet? Odamegy dr. Alsómogyoróssy Kevin jogtanácsos, kicsit félredobva útkaparászati, szamárfedeztetési és távellenőrzési jogi munkáit, és előad egy nagyívű alkotmányjogi érvelését? Esetleg átveszi az Igazságügyi Minisztérium vagy a Miniszterelnökség megfelelő főosztálya? Mert akkor megint ott vagyunk, hogy a szabály előkészítője, akinek hivatalból észlelni, utólagos észlelés esetében pedig hivatalból korrigálni kell az alkotmányellenességet, megy meggyőzni az AB-t, hogy az általa előkészített vagy kiadott jogszabály alkotmányellenes. Jó tudom, jolly jokernek még mindig ott van, hogy kötelező lesz megbízni valamelyik kormánynál jól fekvő ügyvédi irodát, óránként 500 euróért.
Látható, hogy az Alkotmánybírósághoz forduló hivatal ellentétes az állam működésének logikájával. Az Alkotmánybírósághoz forduló állam pedig dogmatikailag komoly aggályokat vet fel.
Szerintem ez a klasszikus “jó ötletnek tűnt” szabálymódosítás. Lehet, hogy formálisan nem tiltja semmit. Sajnos szegény Kilényi professzor úr nemrég örökre elhagyta a magyar jogásztársadalmat, pedig nagyon-nagyon kíváncsi lettem volna, ahogy ízekre szedi ezt a marhaságot. Nagyon szerette a hülye kormányt kutyázni, de sose tette ok nélkül. Most se úgy tenné, ha élne.
