A mostani európai bevándorlók között nemcsak az a különbség, hogy az egyik sebész volt Aleppóban, a másik viszont kecskepásztor valahol a sivatagban, hanem vannak közöttük olyanok is, akik premodern, törzsi közösségekből jönnek, és a mostani Európa egyszerűen két teljes korszakkal van előttük. Ha valakinek a neveltetéséből kimarad a felvilágosodás, amely nekünk már olyan természetes, mint a levegő, akkor értetlenül, vagy akár gyűlölettel fog arra tekinteni, hogy itt mi nem tartjuk be a szent könyvek mára használhatatlan szabályait, nem kövezzük meg a nőinket, ha tisztátalan napjaikon piacra merészelnek menni, vagy ha férjük előtt van más férfihoz is közük. Nem követünk el becsületgyilkosságokat és nem rendezünk nyilvános akasztásokat.

Az ilyen helyekről jövő menekülők integrációja sokkal nehezebb kérdés, mint elküldeni a frissen érkezett földműveseket, hogy tessék ott van Illinois, sok a termőföld, tessék művelni. Ráadásul Európában nincsenek hatalmas lakatlan tájak sem, mint egykor Amerikában, legfeljebb munkaerőhiány, de erre mindjárt visszatérünk.

Előintegráció

Még mielőtt tehát arról beszélnénk, hogy egy menekültet hogy tudunk Európában integrálni, felmerül a kérdés: egyáltalán alkalmas rá? Meg lehet őt rövid idő, egy-két év alatt tanítani, legalább az alapokra? Úgy gondoljuk, hogy sokakat meg lehet.

Az Ellis Island koncepció egyik erőssége, hogy megmutat egy nagyon fontos dolgot a menekülteknek: Európa erős. Hatalmában áll embereket a vízből kimenteni, száraz ruhát, fedelet és ételt adni nekik. Hatalmában áll elvárni együttműködést, tanulást és a szabályok betartását. Ellis Island nemcsak a befogadás szimbóluma volt, hanem az erőé is. Ha valaki a hajón esetleg azt gondolta, hogy ő a végtelen lehetőségek országába érkezik, ahol mindent szabad, legkésőbb ott rájött, hogy ez is egy ország, ahol van államhatalom, amelyik megbüntetheti, hazaküldheti.

Ez lenne a mi feladatunk is: megteremteni és kihasználni a lélektani pillanatot: Üdvözlünk, menekült, megmentettünk, és nem hagyunk téged meghalni. De olyan helyre érkeztél, ahol szabályok vannak, és ha azokat nem tartod be, indulás haza. Itt lehetőséged van választani: tanulsz, idomulsz hozzánk, és kapsz esélyt a jólétre és szabadságra, vagy pedig hazamész. Ha maradni akarsz, akkor itt, most a táborban megkezded a tanulást. Egyszerű, tisztességes üzlet: te megígéred, hogy mindent megteszel, mi pedig megígérjük, hogy mindenben segítünk.

Ennek helyszíne a befogadó menekülttábor. Ezért nem “emberarcú Auschwitz” és ezért nem az ausztrálok nauru-i tábora a párhuzam. Ott elveszik a reményt, itt adnánk a reményt. Ott zárt tábor van, senki nem mehet be, és a közelmúltban komoly embertelenségekre derült fény.Ezzel szemben mi olyan létesítményekről beszélünk, ahova a jogvédő és segítő szervezetek nem hogy bejöhetnek ellenőrizni, hanem el is várjuk, hogy jöjjenek és szükségünk is van a segítségükre.

A nőjogi szervezetek például tarthatnak workshopokat nőknek, vagy például mérsékelt imámok taníthatnák, hogyan lehetne a Próféta tanítását Európában is követni (anélkül, hogy bárkit felrobbantanánk). Jöjjenek, vegyenek részt a tanításban, az integrációs munkában!

A menekülttáborba érkezők kötelező orvosi vizsgálaton esnének át, és itt kell őket nagyon részletesen kihallgatni a menekülésük körülményeiről, így nem fordulhatna elő, hogy Szíria és Franciaország között a menekültek útvonalán tudjanak ingázni a terroristák, mint tette azt több párizsi merénylő. Ekkor kapnának teljes biometrikus azonosítást tartalmazó személyi okmányokat is. Innentől kezdve sokkal egyszerűbbé válik az európai idegenrendészet. Akinek nincs ilyenje, az vissza Leszboszra, onnan meg haza.

A menekültkérelmek elbírálására a jelenlegi szabályok is közel kétéves határidőt engednek. Ez alatt a két év alatt kötelezően integrációs tanfolyamon kellene részt venni és lehetőség lenne folyamatos önképzésre is.

Azokból az országokból, ahol munkaerőhiány van, a cégek természetesen bejöhetnek toborozni és tanfolyamokat tartani. Azonban ezeket a cégeket is féken kell tartani. Attól, hogy egy cégnek jól jönne az olcsó kulimunka, attól Európába veszélyes elemek nem mehetnek be. Itt lehet mondjuk a baloldali pártoknak szava: Európa nem azért küzdött annyit a munkások jogaiért, hogy aztán import rabszolgamunkaerővel pótolják őket.

Mindenki más, ha bizonyította, hogy az alapvető integrációs feltételeknek megfelel, terrorista kapcsolatai nincsenek, csak akkor mehet bármelyik EU-s tagállamba, amennyiben az befogadja. Meggyőződésünk, hogy ha ilyen alapos szűrés és előkészítés van, akkor le lehet csökkenteni annak a kockázatát, hogy bajt okozzanak a menekültek.

Közös EU-s szabályozásra van szükség, amely meghatározza az integrációhoz tartozó folyamatokat. Az ideérkezést követő években kezdetben akár naponta, később egyre ritkuló időközönként kötelező kapcsolattartást kell előírni az integrációt segítő intézménnyel. Nagyon fontos, hogy ez közös európai rendszer legyen, vagyis ne lehessen államok közötti ide-oda költözéssel kijátszani. Még fontosabb, hogy az integrációs szabályok megsértését a menekülttáborokba való azonnali visszavitellel is lehessen szankcionálni.

Na jó, de ki fogja ezt fizetni? Mit fognak szólni ehhez a törökök? Az oroszok? Ki fogja megcsinálni? Ki-ki, hát Európa. A befejező részben Merkel, Erdogan, magyar Gripenek és Ferenc Ferdinánd, fejében a golyóval. Csütörtökön, vagy a 40 megosztás után tesszük fel.

A képen bevándorló nők, furcsa fejfedőben, avagy nincs új a nap alatt. A kommentekben lehet tippelni, honnan akartak Amerikába vándorolni.