Én ezzel kapcsolatban nem rendelkezem hiteles információkkal. Ha egyszerűen megpróbálom elképzelni a legegyszerűbb magyarázatot, amelyik koherens, konzekvens és konzisztens rendszert alkot valamennyi egyéb megnyilvánulásukkal, akkor simán arra a következtetésre jutok, hogy a kontraszelekció következtében az utolsó, a szakterületéhez valamelyest értő politikai potentát valamikor Nyers Rezső regnálása idején elhalálozott, azóta az egyetlen szempont valamiféle képzelt lojalitás.
Az alkalmatlanságot meg mintegy betetőzi a disznósajt-aromájú horthysta múltbarévedésen alapuló népnemzeti jobbos fingszag. Van azonban itt egy olyan kérdés, ami bennem személy szerint – közvetlen érintettségem okán – sokkal inkább felhorgasztja a kultúrhéroszt. Hogy akik ezt az egészet hangoztatják (elismerem: nem alaptalanul), ők amúgy hogy képzelik ennek a technikai megvalósítását?
Tényleg azt gondolja bárki, hogy egy tanár direkt és szánt szándékkal majd most rosszul fog tanítani? Hogy bár eddig odafigyelt, módszertanilag képezte magát, észrevette, hogy a gyerek koszos és nem evett 3 napja, tehát vesz neki egy szendvicset, képességeihez mérten igyekszik érdekesen átadni valami hasznosat, elosztót visz be és táblafilcet, hogy dolgozhasson, konkrét Józsikákat és Vanesszákat lát, cirógat metaforikusan és adja a tudása és elhivatottsága legjavát, de kormányzati nyomásra most majd jól félrenéz, hazamegy délben és direkte aljasul viselkedik? Komolyan? Mocskosul sértő gondolat.
Mondjuk mindegy, ennél több is elfér bármelyikünkön, de akkor is az. Vajákkal szólva: picsába. Mindig kurva tanulságos szembesülni azzal, mit feltételeznek rólad.
