Vezetői összefoglaló: a szokásos semmire se jó fideszes gyorstüzelő jogalkotással állunk szemben, amivel mindenkinek meg fogják nehezíteni a dolgát.

Kezdjük a definíciókkal

Rágalmazás

A rágalmazás azt jelenti, hogy valakiről, más előtt, becsület csorbítására alkalmas valótlan tényt állítok. Tehát ez pl. úgy is megvalósítható, hogy egy baráti sörözésen, a jelen nem levő Gipsz Jakabról azt mondom a jelenlevőknek, hogy csalja a feleségét. Figyeljük meg: bármilyen kis közönség előtt megvalósítható, a lényeg, hogy valótlan tény legyen amit mondok. Éppen ezért, bizonyos eseteket (pl. régi BH van róla, hogy női erkölcs ügyében nincs helye valóság bizonyításának, vagyis a lekurvázás akkor is lekurvázás, ha becsatolom a sértett rosszlányok-hirdetését) leszámítva a valóság bizonyításával a rágalmazásból fel lehet mentődni.

Becsületsértés

A becsületsértés köre szűkebb. Ehhez nem kell tényt állítani, elég hozzá a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használni (pl. Gipsz Jakab egy geci). Viszont ez csak akkor ütközik a Btk-ba, ha ez 1) az illető munkájával, közmegbizatásával kapcsolatban hangzik el 2) VAGY nagy nyilvánosság előtt. Tehát ha fenti példában nem azt mondom, hogy Gipsz Jakab csalja a feleségét, hanem azt, hogy Gipsz Jakab egy geci, ezzel nem sértem a becsületét. Ha felhívom valamelyik rádió betelefonálós műsorát és ott mondom el, akkor viszont igen. És akkor is, ha őt nem mint Gipsz Jakabot, hanem mint Gipsz Jakab hegybírót sértegetem.

Eddig ez még egész egyszerű is lenne, de már itt is jó kérdés, hogy például mi a tényállítás és mi a vélemény? Az addig oké, hogy a “csalja a feleségét” az tényállítás, hiszen objektíve bizonyítható (vagy nem bizonyítható vagy cáfolható) hogy Gipsz Jakab csalja-e a feleségét vagy sem. Ez az ún. bizonyíthatósági teszt. Azonban mi van akkor, ha a perelt kifejezés a “pszichopata”? A pszichopátia mindenféle változatai rendes BNO kóddal (vagy hogy hívják ezt most) bíró betegségek, ha az illetőnél diagnosztizáltak ilyet, akkor pszichopata, ha nem akkor nem. Igaz? Nem igaz, az AB gyakorlata szerint a szavak általános, köznyelvi értelmét kell nézni a személyiségi jogok sérelménél, az alapján viszont amikor valakit azzal becsmérelnek, hogy pszichopata, valójában arra gondolnak, hogy az illető egy geci. (ezt nem pont így mondta az AB, de így is hosszú lesz ez, gondoltam összefoglalom)

A dolog ott kezd el bonyolódni, hogy a személyiségi jogok védelme meg van duplázva, ugyanis a Ptk. a becsülethez és jó hírnévhez való személyiségi jogot védi, akinek az ilyenjét megsértik, az pl. sérelemdíjra tarthat igényt sok más mellett. A becsülethez való jog a Btk-s becsületsértéssel, a jóhírnév megsértése a rágalmazással párhuzamos.

“Fokozott tűrési kötelezettség”

Közös probléma a “fokozott tűrési kötelezettség” kérdése. Még a Sólyom László elnökölte AB “alapító atyái” hozták a 36/1994. (VI. 24.) AB határozatot, ahol a hivatalos személy sérelmére elkövetett becsületsértés tényállását dobták ki a Btk-ból, mondván, hogy az a tekintélyelvű, basáskodó állam maradványa, tulajdonképpen a felségsértés új gúnyája. Épp ellenkezőleg, a hivatalos személy (az általuk bevezetett fogalommal: közhatalmat gyakorló személy) nem plusz védelmet élvez, hanem plusz tűrési kötelezettsége van: nem sérthetetlen nagyságos úr lesz belőle, hanem választott tisztségviselőként kritikák céltáblája. És igen, ezek a kritikák nem mindig a legirodalmibb nyelven hangzanak el.

Erre az AB határozatra alapulva aztán a bíróságok számtalan ítéletükkel folyamatosan tágították, átértelmezték a “közhatalmat gyakorló személyek” körét, és kialakult a “közszereplő” fogalma.

Itt a szabad véleménynyilvánítás, a szabad közéleti vita mint a demokráciában érvényesülő alapjog áll szemben a jóhírnévhez, becsülethez való joggal. Amikor az alapító atyák erről elmélkedtek, a magyar sajtó végtelenül kulturált valami volt ahhoz képest, ami majd 2006 után következett. A Gyurcsány- és az Orbán-gang egyformán levette a kesztyűt, ezt leglátványosabban a Hörrtévé létrejötte mutatta meg, akkortól számítható a magyar sajtóban a módszeresen megkomponált lejáratókampányok korszaka. Akkor ezek még sokakat érdekeltek, ma már kb. a (haveri) kutyát se.

A magyar jogalkotás és jogalkalmazás azóta se tudja se megrágni, se kiköpni a politikai sajtót.

Például a Ptk-ban, még a hatályba lépése előtt, a “közlönyállapotában” ez szerepelt:

2:44. § [Közéleti szereplő személyiségi jogának védelme]
A közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét méltányolható közérdekből, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja.

Ebből a 7/2014. (III. 7.) AB határozat a “méltányolható közérdekből” fordulatot (több bíró, köztük a NER által kinevezettek különvéleménye mellett) kivette. Miért? Mondván, hogy a “közérdek” mint általános, biankó felhatalmazás nem lehet ott a törvényben, hogy csak úgy kivegyen valakit az alkotmányos védelem alól, nem lehet a két alapjogot (free speech vs. méltóság) törvényileg alá-fölé rendeltségi viszonyba helyezni.

Afelől nincs kétségem, hogy az azóta kizárólag NER-bírókból álló AB-nek most nem lesznek ilyen kétségei. Indokolható is ez, ugyanis a Btk-s védelem az plusz védelem a Ptk-hoz képest, ezért elképzelhető olyan büntetőpolitika, hogy valamit a Ptk-ban megvédünk, a Btk-ban viszont nem.

Mi akkor a probléma?

Az hogy, ezt törvényhozással nem lehet megoldani.

Gondoljuk végig, oké, nem lehet feljelenteni valamelyik nerpropagandistát, mert “sajtótermékben” nyomta, amit nyomott. Engem igen, mert a fészbukon nyomtam. (más kérdés, hogy Torgyán Jóska bácsi örökbecsűje szerint ügyvédet perrel megijeszteni nem lehet) De majd akkor nem jelentik fel? Dehogynem jelentik fel, csak a “a sértett emberi méltóságának nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására” irányuló szándékot fogják benne még két bekezdésben megindokolni, és a bírónak ugyanígy dönteni kell majd.

Több nem kormánypárti NGO is egyébként amellett foglal állást, hogy a jóhírnév és a becsület büntetőjogi védelme egy az egyben felesleges, ki kéne venni a Btk-ból úgy ahogy van. Én ezzel csak feltételesen értek egyet.

A gond ugyanis nem a törvényi védelem jogpolitikai helyével van, hanem a jogalkamazással. A magyar bíróságok nem szeretik a jóhírnév/becsület pereket. Igyekeznek tőlük minél gyorsabban megszabadulni. Nevetségesen alacsony kártérítésekkel operálnak, és igyekeznek eljátszani a Vesta-szüzet, aki nem olvas politikai sajtót, nem mondja ki politikusok nevét, valami rosszul értelmezett “ügyeken felül állást” mutat.

A büntetőjogi védelem eltörölhetőségének ezért meglátásom szerint három feltétele van:

1) A bírósági gyakorlat megszűnik a hülyét játszani, és látványosan különbséget tesz az “újságíró megszaladó tolla” és a “módszeres lejáratás” között. Mert van különbség. Szokás utálni pl. Bayer Zsoltot a kurvaanyázós jegyzeteiért, de ez nála stíluselem, még ha nem is a legszebb. Minőségileg más, amikor valakiről sorozatban, tudatosan hazudoznak.

2) Ez a különbségtétel megjelenik a szankciókban is. Vagyis a módszeres lejáratásnál a kiadó/szerkesztő és a szerző is létező, fájdalmas anyagi következményekkel néz szembe. Nem pár százezrecske, hanem pár tízmilliócska

3) Megjelenik újra ezen a jogterületen a “punitive damages” vagyis az olyan kártérítés, amelyet a bíró nem a kárt szenvedő félre tekintettel szab ki, hanem azért mert közérdek szól amellett, hogy a durva szabályszegő tanulja meg, milyen következményei vannak a durva szabályszegésnek.

Lehet persze hogy ez a vonat már rég elment, mert mára kezelhetetlen lett a mocskolódó hangnem és a tudatos lejáratás. Nem tudom. Azt biztosan tudom, hogy 2008-10 környékén lett volna ez megelőzhető, csak akkor nem kényeskedni kellett volna, hogy juj hát ez politika, ebbe a bíróság nem szól bele, és juj, hátdeugye mindkét fél megéri a pénzét, nem? A nagy lófaszt (már elnézést kérek) ha akkor az lett volna, hogy “Hazudtál? Tudatosan? Megvagdostad azt a felvételt? Semmi baj hátonúszó barátom, ez akkor itt most egy húszmillás kártérítés, és majd integessetek a megráncigált embernek, amikor elmegy mellettetek az új Mercijével vagy épp a választási kampányát finanszírozza ebből”. De nem ez volt, hanem elsőfokon kettőszázezer forint, amiből lett másodfokon százezer, aztán meg megy a csodálkozás, hogy jé a politikai propaganda egy mindenhova elérő, elpusztíthatatlan százfejű hydra.

Úgyhogy ez a Btk. módosítás mára a kb. tök mindegy kategória, ad egy kis plusz munkát a bíróságnak. Ja meg biztos megnézték, hogy valamelyik baromarcú különös visszaesőnek fog minősülni, ha nem barmolnak gyorsan bele a Btk-ba, hát belebarmoltak. Aztán Varga Judit majd egy fél év múlva is azzal fog hazajönni Brüsziből, hogy most már tényleg mindjárt itt a pénz, csak hát ugye a jogállam…