Tegnap kikapott a Ferencváros a Felcsúttól. Ez még akkor is hír, ha már senki se lepődik meg rajta.
A Fradi, sokaknak nyilván nem tetsző módon Magyarország első számú focicsapata, így mindig hír van belőle, ha nem nyer, meg abból is ha nyer. Az is hír, ha a szurkolói békésen végigszurkolnak egy meccset, meg az is, ha tömegverekedést csinálnak. Ilyen csapata minden országnak van. Minden országban ki szokott néha kapni, néha a rivális majdnem pont ugyanilyen csapat nyeri a bajnokságot a legnagyobb királyok helyett.
Sok országban ismert a kiscsapat is. Van ahol ez nemzeti-vallási alapú. A baszk foci, a székely jéghoki, sokáig a katalán foci is politikai kiállást, identitásképző erőt jelentett. Sok országban van “zsidó csapat” (Tottenham, Ajax, MTK). Vannak kisebb települések, ahol valahogy kultúrája lesz valamelyik sportágnak (Green Bay, Bergamo) tehát önmagában az se meglepő ha valahol van egy olyan, helyben kicsinek számító település, amelynek csapata időnként jó nagyot rúg a király valagába.
A Felcsút egy másik fajta csapat, a Főnök csapata. Addig van, ameddig a Főnök rakja bele a pénzt, hoznak mindenféle játékost mindenfelől, és egy egész ország örül, mikor rendesen elpicsázza őket egy lehetőleg tizedannyi pénzből működő csapat. Mármint olyan országokban ahol van élő futballkultúra. Magyarországon nincsen.
Nem az a tragédia ugyanis, hogy a Nagy Fradi kikapott a Felcsúttól. A Real Madridot is néha elkapja a Malaga vagy a Recreativo Huelva, netán a Celta Vigo.
A tragédia az, hogy tök mindegy. Mindenkinek, aki ennek az egésznek a közelében van, teljesen mindegy, hogy nyer vagy veszít a csapat, jól játszik vagy rosszul, bajnok lesz vagy nem, van néző a meccsen vagy nincsen.
Nyilván a foci közelében még mindig vannak sokan lelkes, elhivatott jó emberek. De a “mindegy” az ő munkájukat is tönkreteszi. Nem most, hanem már vagy 40-50 éve. Kikaptunk? Mindegy. Nyertünk? Mindegy. Elvitte az aranylábút a Barcelona? Mindegy. Fél év után hazazavarták, mert a kedd délelőtti edzés tempója is sok volt neki? Mindegy.
Minden mindegy. Egy kedves ügyvéd kollégám, egyben lelkes fradista, kiszámolta (a budapesti csapatok esetében a kerületet alapul véve) hogy egy átlag NB 1-es magyar csapat “településmérete” bőven hatvanezer alatti. Vagyis van a foci, meg van a körülötte levő település, és ha nincs néhány száz vagy néhány ezer fanatikus drukker, akkor semmi se köti össze őket.
De tökmindegy, a pénz jön, a pénzt elosztják, kap belőle a játékos, az edző, meg persze az udvari újságírók, akik elmondják, hogy hát igen a körülmények, igen a körülmények tehetnek mindenről. Birtokoljuk a labdát, aztán egyéni hibából (egyéni hiba alatt értendő amikor a csapatnak zéró taktikája van és öten vezetik rá a labdát a két belső védőre) estek a gólok. De az utánpótlás reménykeltő. Egy bibi van csak vele: már ott is tök mindegy. Csak régen két nullával azért kevesebbért volt tök mindegy mint most. Mert ez most tök mindegy, csak drága tök mindegy.
