Varga Mihály bejelentette, hogy felvettünk 3 milliárd dollár és 0,75 milliárd euró hitelt. Milyen jó nekünk, kétszeres érdeklődés volt a magyar devizakötvényekre!
Hát persze, miniszter úr.
Amikor az EU-s újjáépítési alap (RRF) létrejött a Covid-járványra reagálva, akkor annak a hitel részét több ország is elutasította, mondván, hogy nem akarják nyakló nélküli hitelfelvétellel rontani az államadósságot.
A valódi okok között persze ott volt az is, hogy az EU pénzéhez bőségesen adtak feltételeket is, vagyis néhány tánclépésre azért szükség lett volna, mielőtt direkt gazdaságélénkítésre fordítódik ez a pénz. Például nem lehet belőle a tanárok béremelését finanszírozni, ugye.
A másik keveset hangoztatott ok viszont az volt, hogy akkoriban a legtöbb EU-tagállamnak, amelyek egységesen elég jó adós-besorolást élveznek (mondjuk valami banánköztársasághoz képest) pénzügyileg se annyira érte meg a dolog.
Most ott tartunk, hogy az RRF vissza nem térítendő támogatásairól a legtöbb EU-tagállam már megegyezett. Az EP-ben még hatalmi harcok folynak azzal kapcsolatban, hogy a lengyelekét mindenki elfogadja, de várhatóan lesz kompromisszum, a lengyelek ugyanis a nagy szimbolikus lépést (a bíróságok felett külső kontroll gyakorlására lehetőséget adó fegyelmi szerv ötletétől elállás) már megtették, a többi pedig alkukérdés.
Marad Magyarország, ahol a kormánypropaganda állításaival szemben nem ilyen szimbolikus lépések vannak az EU aggályai között, hanem az, hogy Magyarországon gyakorlatilag hiányzik az EU pénzek védelme a korrupciótól, különösen annak államilag szervezett formájától. Ez nem az a korrupció, amikor megépül a híd is, de azért minden főnöknek lesz egy új kocsija is. Ez az a fajta korrupció, amikor egy, az MSZMP méretére hízlalt nómenklatúrát etetnek abból a pénzből, amit hídépítésre kapunk, ráadásul híd se épül.
Az EU előbb-utóbb majd elkezdi folyósítani ezeket a támogatásokat, a kérdés a mikor és a hogyan. Orbán pontosan tudja, hogy bizonyos dolgokban majd engednie kell, csak az a helyzet, hogy számos dologban nem tud. A NER felduzzasztott holdudvara ugyanis nagyon sokba kerül, ezért nem lehet sokat engedni, ezek az emberek továbbra is elvárják a NER-től, hogy legyen projekt, amiből lopni lehet. Zajlik egyfajta tisztogatás, azonban leginkább az alsó, néhány milliárdos vagy legfeljebb tízmilliárdos léptékű nerencek között. Ez azt a célt szolgálja, hogy az EU rá tudjon mutatni valamire, hogy na így már odaadjuk.
Jelenleg tehát egy waiting game zajlik, az EU vár, hogy Orbánnak mikor kezd el annyira szorítani a cipő, hogy hátralépjen, Orbán pedig várja a kedvezőbb politikai széljárást, amikor némi veszteség árán, de megkapja amit akar.
Ennek az egyik lépése a mostani kötvénykibocsátás. A magyar költségvetésből ezermilliárdos összegek hiányoznak, ezért hogy ne kelljen teljesíteni az antikorrupció (és ezáltal a NER gyökeres átalakítását igénylő) lépéseket, a kormány több lépést is tett. Ezek:
- adóemelés
- kiadáscsökkentés
- kölcsönfelvétel
Ahogy Orbán mondaná: az emberekkel fizettetik meg. Az adóemelést mi fogjuk kifizetni, a kiadáscsökkentés miatt nekünk kell elmaradó állami szolgáltatásokat zsebből kifizetni, és végül a kölcsön kamatait is a mi adónkból fogják fizetni.
A kötvényeket ugyanis jellemzően 4-5% hozamra adják. Nehéz direkt összehasonlításokat tenni (számolni kéne hozzá, nekem meg dolgozni kell) de a hasonló feltételekkel kibocsátott német euró-kötvényekhez és amerikai T-bondokhoz képest olyan 2-3% plusz hozamot ígért a magyar állam.
Ennél az EU támogatás nyilván olcsóbb (hiszen nem kell visszaadni) de a hitel is jelentősen olcsóbb lenne. Gondoljunk bele, 3 milliárd dollár, az közel 1200 milliárd forint. Annak az 1%-a 12 milliárd, az 5%-a 60 milliárd forint, nagyjából ennyi hozamot ígért a magyar állam. Ez a költségvetésen olyan nagyon nagy lyukat még nem üt, de egy általános megszorítás közepette, úgy hogy van elérhető ingyen pénz, inkább bevállaltunk kölcsönt, és annak a több tízmilliárdos összegű kamatát.
Ezt lehet győzelemként eladni, valójában azonban arról van szó, hogy azért hogy Lőrinc tudjon venni Andinak egy új táskát, a következő tíz évben minden magyar zsebéből kivesznek csak erre az egy hitelfelvételre 6-7 ezer forintot. Illetve lehet hogy többet, ha tovább romlik a forint. Közben a kamatok világszerte emelkednek, a forint romlik, EU-pénz nem jön, ha a múltkori cikk végén említett fogadást az állam elveszíti és újabb hiteleket kell felvenni, akkor ezek a terhek drasztikusan nőni fognak. Államcsőd nagy valószínűséggel nem lesz, mert a veszteséget a kormány szétteríti, mi pedig kifizetjük, milyen jó nekünk, hogy megtehetjük…
