Kis nyelvi izék rovatunkban ma: miféle nyelv is ez a magyar.
Először is mindenféle vitán felül állóan uráli, azon belül finnugor, még azon belül ugor nyelv. Az indoeurópai nyelvcsalád után az uráli nyelvcsalád az, amelyet a legalaposabban feltérképeztek már a szakemberek, így – ismétlem – vitán felül álló TÉNY, hogy a magyar nyelv ebbe a családba tartozik. A mindenféle önjelölt nyelvészkedők, ide értve a nettó futóbolond MAG-nyelves idiótákat, nagyjából a szókészletet piszkálják, ami a legképlékenyebb és egyben legkevésbé érdekes vetülete az összehasonlító nyelvészetnek. Nem győzöm hangsúlyozni: NEM kérdés, hogy a magyar nyelv finnugor. Őrzi a maga nyelvcsaládjának és szűkebb nyelvi csoportjának jellegzetességeit, az agglutinációtól a szintetikusságon át a nyelvtani nemek hiányáig és az értelmi többesig, nem beszélve a rokon nyelvek közötti rendszerszintű hangalakulásokig. Őriz olyan, többezer éves (és a magukat nyelvvédőnek gondolók által persze jellemzően üldözött) szerkezeteket, mint pl. a “Lovam halva van”. Igen, SENKI nem tagadja, hogy a töröktől a bolgárig, az iránitól a latinig, a némettől az angolig számtalan nyelvi HATÁS érte, elsősorban a szókincset. “Na und?”, mondaná erre a művelt belga. És igen, ez a tény SEMMIT nem mond arról a kérdésről, bármennyire próbálják megint csak a maguk finnugorságát kevéssé előkelőnek tekintők összemosni ezt, hogy a NÉP genetikeilag milyen eredetű. Az egyetlen sziklaszilárd tény, hogy a magyar NYELV uráli.
A magyar nyelv amúgy elképesztően konzervatív. Az őt ért rengeteg idegen hatás ellenére sziklaszilárdan őrzi nyelvtani jellegzetességeit. Hogy a szókincs ezerféle nyelvből merített, az nem számít. A “deklarál” szó épp oly becsületesen magyar, mint a szintén latin eredetű pásztor, mint a szláv eredetű málna, vagy mint a török eredetű búza vagy mint az ősi magyar eredetű kéz. Akik szerint a deklarál idegen szó, azok éppen a nyelv azon erejét kisebbítik, amely által bármely más nyelvből eredető szót képes a maga képére formálva önmagába olvasztani. NYelvünk konzervativizmusára jellemző, hogy a 800 évvel ezelőtti magyar nyelvet többé-kevésbé megértjük.
Harmadsorban, a magyar jellemzően inkább szintetizáló nyelv (egybeolvasztó), mint a latin vagy az orosz, nem pedig analitikus (elemző, szétválasztó). Hajlik arra, hogy egyetlen szóba sűrítse egy névszó vagy egy ige valamennyi elképzelhető aspektusát, ezáltal a szavai jellemzően hosszúak, de egyértelműek. A “megismernélek” szó magába foglalja a folyamatosságot, a feltételességet, hogy én vagyok a cselekvő, hogy rád vonatkozik a kijelentés, meg még egy csomó mindent, mindazokat a rétegeket, amiket pl. az angol vagy a kínai különálló elemekkel fejezne ki. Persze egyetlen nyelv sem TÖKÉLETESEN szintetizáló, a névutók pl. jellemzően inkább analitikus elemek.
Ezen felül a magyar a szintetikus nyelvek közül inkább az agglutinációt (összeragasztás) részesíti előnyben a fúzióval (egyesítés) szemben. A szintén inkább szintetikus, de inkább fúziós latin nyelvvel szemben a magyarban külön-külön nyelvi elemek jelzik az egyes viszonyokat, amelyek sorrendje ráadásul erősen kötött, viszont szinte minden esetben szétválasztható és visszafejthető. Az “isteneké” szóban pl. a többes számot jelölő -k és a birtoklást jelölő -é jól elkülöníthető. Ugyanez a latinban (deórum) egyetlen összevont (többes birtokos) jel, amelyben már nem szétválasztható a többesszám és a birtoklás “önálló” jele (mert nincs is ilyen a nyelvben). Persze van kivétel, pl. a magyarban a birtokos többes éppenséggel fúziós elem: egyetlen -i egyszerre fejezi ki a többesszámot ÉS a birtoklást (könyvei).
Aztán a magyar nyelv meglehetősen egyedülállóan EGYSÉGES is: az egymástól legtávolabb álló nyelvváltozatai is kölcsönösen érthetőek egymásnak, több mint 90%-ban).
És talán a legfontosabb: a magyar ÉLŐ és erős nyelv: világszerte sokan beszélik, alkalmas úgy a tudomány, mint a sport vagy a művészet legfinomabb és legösszetettebb igényeinek kiszolgálására is. De ismétlem: ÉLŐ. Nem vitrin alatt porosodó múzeumi darab: nem őrizni, nem óvni, nem befőttes üvegbe zárni kell, nem félteni képzelt veszélyektől: használni kell. Ilyen egyszerű.
