Az elmúlt két hétben szemmel láthatóan megélénkült a kormányzati média. A Figyelő, a 888, az Origo, a Prosti Srácok és legújabban a Tűzfalcsoport nevű blog egyik témát a másik után dobja be, miközben a Magyar Idők interjúkat hoz futószalagon, amelyekben olyan extrém nézeteknek is helyet adnak, mint Raffay “körkörös védelem” Ernő bácsi ámokfutása a területi revízióról és a bécsi döntések iránti nosztalgiáról.
Ennek a jelenségnek több vetületét is meg kell vizsgálni
Az első, ami a cikkek fölötti undor elmúltával rögtön az ember szemébe ötlik: ez módszeres cukkolás.
Közismert, hogy országosan nem ér el húszezer embert sem a fent felsorolt médiumok össz-olvasói létszáma. Persze amit aztán a rádióban és a tévében bemondanak belőle, az már nagyobb tömeget ér el. De vegyük észre, hogy ennek a médiának a céljai eltérnek a hagyományos médiától. Céljai 1) a tagság számára az ideológiai irányvonal megszabása, 2) a kormánykommunikáció előkészítése 3) a belvárosi ellenzék számára gumicsontok szolgáltatása.
Az ellenzék ugyanis kiszámíthatóan folyamatosan reagál ezekre a baromságokra, még mindig nem jutottunk el odáig, hogy vállrándítással intézzük el ezeket. Nekem is viszketett a tenyerem, hogy írjak egy terjedelmes elemzést Raffay Ernő bácsi, vagy Kásler Miki bácsi baromságairól, és önfegyelemre van szükségem, hogy ne tegyem meg.
De ez a helyes út: nem lehet úgy higgadt ellenzékinek lenni, hogy a kormány által előtérbe tolt, nyugdíjas senkiháziak kreténségeire reagálunk folyamatosan. Egy jó út van: ezek ignorálása és a lényeggel foglalkozás, ezért csináltuk a Múzsát, és nem akarunk újabb huhogómédiává válni. Elnézést kérünk az olvasóktól, ha néha mégis huhogunk.
Mégis ez a médiaaktivitást meg kell érteni. Nem azt, hogy Miki bácsi szerint hogy kell teleszülni a Kárpát-Medencét. Hanem hogy miért vannak a hülyék is elengedve a pórázról?
Itt a szerkesztőségen belül két álláspont van.
Panamajack szerint azért, mert most van az az időszak, amikor Orbánék tényleg mindent és bármit megtehetnek, válogatás nélkül. Igaza van, most tényleg az az időszak van. A teljesen szétesett és sebeit nyalogató ellenzék mellett tényleg le lehet írni a kormánylapban a területi revíziót, lehet magunkat Gömbös Gyulának képzelni. Mindenki nyomhatja az ámokfutást. De miért?
Szerintem is részben az az ok, hogy ilyenkor a győztesnek ezt kell csinálni. A kormánymédia hírei, interjúi nem kis részben üzenetek. Hódolni kell. Meg kell jelenni térdhajtásra Ókovácsnak az Operaházból, minden polgármesternek legalább egy baloldaliba bele kell rúgni.
Van viszont még egy dolog.
Ez pedig az, hogy a világpolitikában kemény háborús feszültség van szinte mindenütt. Nem megyek végig a konfliktuszónákon az újra uránt dúsító Irántól kezdve a dél-kínai tengeri balhén át a gazdasági összeomlás szélén álló Törökországig. Mert van közelebb.
Úgy tűnik, hogy Olaszországban sikeresen meg tud alakulni az EU rémálmát jelentő kormány. Ki tudja mennyire lesz kormányképes (egymástól ideológiailag meglehetősen távol álló erők alkotják, Puigdemont katalán kormányának példáján keresztül láttuk, hogy ennek rossz vége is lehet) de attól még ott van. Spanyolországban épp megbukott a konzervatív miniszterelnök.
Ezek teljesen természetes jelenségek: az Unió déli államai válságban vannak, és teljesen jól érzi az ottani közvélemény, hogy a válságnak köze van az Unió válságának. Az olasz-német szembenállás, lassan a diplomáciában is megjelenő barátságtalan hangnemet ér el. Az EU déli államainak kezd nagyon elege lenni abból, hogy Németország kotlik az EU komplett készpénzvagyonán és onnan prédikál mindenkinek takarékosságról.
Ebbe beleértve azt is, hogy a Macron épp lepattant Merkelről, aki olyan reformtervezettel válaszolt Macron javaslataira, amely annyira semmitmondó, hogy még Merkeltől is szokatlan. A német belpolitikában megmutatkozik, hogy Merkel “kormánytöbbsége” abból áll, hogy a CSU és az SPD élén Andrea Nahles napi szinten zsarolja Merkelt, aki kétséges, hogy ki tudja-e ezt a balhét is “merkelezni”.
Közben a CSU megüzente Orbánnak, hogy túlzottan jobbra tolódott, és mostmár inkább az AfD-nek jelent muníciót Németországban, nem nekik. Régen nem volt olyan, hogy CSU-politikus nyíltan fenyegesse Viktort, most pedig megtörtént.
Közben az EU jól láthatóan kevesebbet fog költeni Kelet-Európára (valamivel be kell tömni a déliek száját) és a világ meghatározó jegybankjai kamatemelési ciklusba kezdtek vagy kezdenek hamarosan, mert érzik, hogy megint megy a felelőtlen költekezés, ami záros határidőn belül újabb pénzügyi válsághoz vezethet. Mindez nagyon komoly fenyegetés az EU-s forrásokból és olcsó hitelekből élő Magyarországnak, ahol az “IMF elűzése” is azért volt lehetséges, mert B kategóriás adós létünkre is szinte hajigálták utánunk a hitelt, a világ meghatározó jegybankjainak eszközvásárlásai programjai miatt.
Ezek így együtt azt adják ki, hogy Magyarországnak lehet, hogy egy éven belül komoly politikai és gazdasági csapásokra kell felkészülnie. Orbán számtalanszor bizonyította már, hogy egyáltalán nem az a hülye eltompult alkoholista, akinek sokan látni szeretnék. Főleg nem akkor, amikor az uralmát fenyegető tényezőket kell azonosítania.
Ezek pedig nem az ügyvédek, a bírák és hasonlók, hanem az újabb pénzügyi válság, az EU radikális átrendeződése, és a német barátok elpártolása. Erre készül, ezért gerjeszt feszültséget, mert tudja, hogy hamarosan nagyon sok, kívülről érkező zajt kell majd elnyomnia.
Ezért ugathat most minden kutya.
