Az infláció természetéhez hozzátartozik, hogy egy idő után vége van. Van valamilyen tényező, ami elkezdi felverni az árakat (pl. az energiahordozókat szállító ország elkezdi fegyverként használni az árazást, a covid miatt globális szállítási káosz alakul ki, a túl sok piacra nyomott pénz miatt a fogyasztói oldalon túlköltekezés van, ilyenek). Azok jól felmennek, majd – ahogy Panamajack könyvében az érdeklődők elolvashatják – emiatt eltolódik az egyensúlyi ár, előbb utóbb elkezd csökkenni a kereslet, ezért a kereskedők nem tudják tovább emelni az árakat, az infláció szépen lelassul.
Sok szempontból ez olyan mint a nátha kezelése. Fekszel otthon nyugodtan és megvárod míg elmúlik. A klasszikus liberális közgazdaságtan olyan mint egy konzervatív doktorbácsi. Ha csak hőemelkedése van, ne tömje két pofára a lázcsillapítót, ha nincs bizonyított baktériumfertőzés, ne kapjon antibiotikumot. Ha hisz a hársfateában és a C-vitaminban, azt persze nyugodtan, de csak módjával.
A fejlett világban mindenütt tapasztalható inflációval pont ez a helyzet, a görbe a legtöbb országban kezd laposodni. Nem függetlenül attól, hogy a konténerek elkezdtek visszatalálni oda, ahova valók, a chipgyárak elkezdték utolérni magukat, a global supply chainek (ellátási láncok) még ugyan romokban, de azért már nem annyira mint mondjuk másfél éve. A világ nagy jegybankjai kamatemeléssel hűtik a készpénzforgalmat (dupla adag C-vitamin, kakukkfűtea), az oroszok pedig szépen lassan rájönnek, hogy nem tudják a végtelenségig a gáz- és olajfegyvert használni.
Időközben a fogyasztói oldal is visszatalál a normál működésre. Az infláció ugyanis a fogyasztói viselkedést elkezdi rángatni. Vagy gyorsan vásárlásra ösztönöz (mielőtt még feljebb megy az ár) vagy ellenkezőleg a nagyobb vásárlások elhalasztására (akkorra, amikor majd visszaáll a bevétel és az árak egyensúlya). Amikor ezek a kilengések csillapodni kezdenek, az infláció laposodik, mert a kilengéseknek költsége van. Az áremelkedés miatt felhalmozódott készleteket elkezdik kiárulni egy kicsit alacsonyabb áron, emiatt az emberek elkezdenek óvatosan, de vásárolni, helyreáll a fogyasztói bizalom.
Ezeket a folyamatokat lehet úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitikával segíteni. Ez röviden és egyszerűen azt jelenti, hogy a gazdaság gyorsuló-lassuló ciklusaira olyan intézkedésekkel reagálunk, amelyek a gyorsulást visszafogják, a lassulás idején pedig gyorsítani igyekeznek. Ennek is bőven vannak ellenzői, és bizonyosan nem csodaszerről beszélünk, mint ahogy a harmadik 500 mg-os C-vitamin jórészt már csak a vizeletbe kerül be, esetleg a vesekőre hajlamosaknál még bajt is okozhat.
Miért van az, hogy Magyarországon a görbe csak nem akar elkezdeni laposodni? Azért mert Magyarország gazdaságpolitikája az elmúlt 12 évben az anticiklikus ellentéte, prociklikus volt. Vagyis amikor a globális gazdasági környezet amúgyis pénzbőséget (alacsony kamatú hiteleket) okozott, akkor Magyarország még nyomott is pénzt a piacokra, például szociálpolitikai kedvezmények formájában, amelyek felverték az ingatlanok és a hozzájuk szükséges iparcikkek árát, amelyek húzták magukkal minden másnak az árát, miközben nagyrészt holt vagyon keletkezett, mivel még az se történt meg, hogy a rengeteg ingatlanra költött pénz emelkedő születésszámot hozott volna és ezzel a jövendő munkaerőbe fektettünk volna.
Ráadásul a magyar adórendszer – amint arról már itt sokszor írtam – útonálló jellegű, vagyis nem a jó adómorálra épít, hanem arra, hogy ott szedjen adót, ahol az adózó nem tud elugrani, és kénytelen kimutatni a jövedelmét. Ennek két fő területe van: a bérekre rakódó járulékok és a fogyasztási adók. Ezért van az, hogy az amúgy is nagyon magas, 27% áfára még rárakódik a sok ágazati különadó, amelyeket természetesen a kereskedelemben részt vevő adóalanyok továbbhárítanak a vevőre. Ezért pl. tíz deka trappista árában nem 27% áfa, hanem 27% áfa és plusz még sávos kiskereskedelmi adó van, amely a legnagyobb láncok (lidlialditeszkó) esetében 2,7%. Persze ezek még így is olcsóbbak méretgazdaságossági okok miatt, mint a sarki kisbolt, a sarki kisbolt ugyanis ott szenved, hogy neki kell legalább két alkalmazott ha egész nap nyitva akar lenni, akiknek a járulékát a maga kis napi pár tízezres bevételére kell szétszórni, míg egy lakótelepi Lidl áruház a 8-10 alkalmazott járulékát szórja szét napi több millió forint bevételre.
Vagyis az útonálló jellegű adóztatás valójában plusz általános forgalmi adóként jelentkezik. Erről a Vakmajom facebook oldal követői a cipőpasztától a homáron és a pesszáriumon át a hidraulikus emelőhátfalig minden árucikk tekintetében olvashattak már összehasonlítást.
A magas forgalmi adók időleges csökkentése persze ismert anticiklikus gazdaságpolitikai eszköz, nagyon sok EU-tagállamban pl. az üzemanyagok áfáját csökkentették időlegesen. Ja, és elkezdték alkalmazni a “rezsicsökkentést”.
Nálunk meg ugye pont hogy eltörlődött a benzinár-sapka (tudom, ez egy anglicizmus, magyarosan ha jól emlékszem kupakot vagy usánkát kell mondani) és eltörlődött az általános rezsicsökkentés. Mi ez? Bizony prociklikus gazdaságpolitika, ami – fene ebbe a fránya közgáz tankönyvbe – az inflációt is erősíti.
Miért nem hagyja akkor a fenébe a prociklikus gazdaságpolitikát a magyar kormány? Mert kényszerhelyzetben van. Az a helyzet ugyanis, hogy az EU-val folytatott full értelmetlen “szabadságharc” (ahol néhány talpnyaló bírói kinevezése, féltucat sehol se jegyzett egyetem, Lölő tizenhatezredik milliárdja érdekében megyünk bele minden ütközésbe) miatt a magyar költségvetés igen súlyos léket kapott. Ráadásul a külkereskedelmi mérleg is borult. Magyarország ugyanis a fogyasztása nagy részét importálja, másrészt Nyugat-Európa fogyasztására nagyon érzékeny iparcikkeket exportál.
Az EU – euróban folyósított – milliárdjai a gazdaság pörgetése mellett arra is jók voltak, hogy elfedjék, mennyire kényes ez a külkereskedelmi egyensúly. Magyarországnak ugyanis mindenképp sok eurót kell kiáramoltatni (hogy vegyen pl. cipőt vagy fúrógépet a magyar) míg az euró beáramlása azért erősen függ attól, hogy Günther négy- vagy ötévente vesz új Audit. Mint fent láttuk
1) Günther az infláció miatt épp megtartja hat évig az aktuális Audiját
2) a globális szállítási láncok megreccsenése miatt amúgyis kevesebb Audi tud készülni.
Emiatt Magyarország továbbra is kénytelen kifele nyomni a sok eurót, míg befele drasztikusan kevesebb jön. Itt jön megint a képbe, a prociklikus gazdaságpolitika. Az EU ugyanis minden pályázatnál elmondja, hogy annak az a célja, hogy valami tartós dolog jöjjön létre, ne pedig a gazdaság pillanatnyi pörgetésére használják. Ezért hívják strukturális alapoknak ezeket a pénztömegeket, mert pont az lenne a céljuk, hogy a gazdaság alapjait, struktúráját erősítsék meg, jöjjenek létre pl. olyan ágazatok, amelyek nem függenek attól hogy Günther vesz idén Audit vagy sem. Talán mondani sem kell, hogy az EU ezen kívánalma Magyarország esetében összevethető azzal, mint amikor én 17 évesen elmentem bulizni, és édesanyám a lelkemre kötötte, hogy legfeljebb egy sört igyak.
Vagyis miközben a globális gazdasággal való egészségtelen kapcsolatunk miatt egyébként is gondok lennének, az egészségtelen kapcsolat leplezésére (hatásainak enyhítésére) szolgáló EU-pénzek is kiestek.
Honnan is lenne a magyar költségvetésnek bevétele? Adókból és hitelekből. Annak érdekében, hogy ne másodpercek alatt derüljön ki, hogy mekkora barmok is voltak a magyar gazdaságpolitika csinálói az elmúlt 12 évben, egyrészt bolond módon adósodunk el, másrészt pénzügyi varázslásokba kezdünk.
A pénzügyi varázslás lényege az, hogy a rohamosan emelkedő árakból rohamosan növekvő adóbevétel is van. Igenám, de ez játékpénz ha át kell váltani euróra, ha nem csinálunk valamit, akkor felverődik valahova 4-500 forint közé a forint/euró árfolyam vagy még tovább is, reagálva arra, hogy a magyarnak nagyon sok forintja van, csak az épp semmit se ér. Ennek bevallása az, amit Kádár elvtárs se mert soha bevállalni, inkább tönkretette az országot.
Orbán elvtárs pont ezt csinálja, ugyanis a magyar költségvetésnek és a jegybanknak van eurója és van dollárja is, hogy megvédje a forint árfolyamát. Nade honnan? Hitelből. A magyar államadósságra ún. kamatprémiumot fizetünk, ami azt jelenti hogy az általában megbízhatónak tartott adósok (pl. az amerikai államkincstár) által a kölcsönökre adott kamatnál mi jóval többet adunk, ezért a nemzetközi befektetők adnak nekünk kölcsön pénzt.
Amikor Magyarország szuverén adósbesorolását rontja a Fitch meg a többi értékelő cég, akkor nem történik más, mint hogy jelzik: “látjuk ám fiúk, hogy varrjátok a szarkát”
A szarka-varrásnak a lényege ugyanis egy fogadás, amelyet Nagy Márton tegnap ki is mondott. A fogadás így hangzik: a globális inflációgerjesztő folyamatok rövid időn belül olyan pályára állnak, hogy a globális gazdaságban jelenlévő infláció drasztikusan csökkenni fog. Emiatt az épp aktuálisan 25,7% magyar inflációból szép lassan “kiesik” 10-12% vagyis nekünk nem kell hozzányúlni az elrontott gazdaságpolitikánkhoz addig, ameddig újra el nem kezd jönni az EU pénze és el nem kell kezdeni törleszteni a most magas kamatra felvett hiteleinket. Ezért az infláció – noha magasabb marad, mint az EU-átlag – elviselhető szintre hűl vissza, és mi abbahagyhatjuk a forint árfolyamának havonta százmilliárdokba kerülő védelmét és visszatérhetünk a politikai célokra használt pénzosztogatás politikájához.
Ehhez ugye kellenek a következő tényezők:
1) az orosz-ukrán háború érjen véget a nyáron, szakadjanak be az energiaárak a következő betárolási ciklus előtt (közepesen valószínű)
2) a FED és az EKB hagyja abba a kamatemelési ciklust szintén kb. nyáron (nem valószínű)
3) 2023-ban induljon meg az EU visszatartott pénzeinek áramlása Magyarországra (június előtt biztos nem történik meg, utána közepesnél kevésbé valószínű)
4) az EU átlag inflációja menjen be bőven 10% alá a nyár végére (közepesen vagy annál kevésbé valószínű).
A magyar kormány arra fogad, hogy elég hamar válik kedvezővé számára a gazdasági környezet ahhoz, hogy kivárással-fárasztással “megtörje Brüsszelt”.
Aki szokott rulettezni, esetleg számolhat valószínűségeket, de nem kell hozzá matekzseninek lenni, hogy belássuk: ez így azért elég kockázatos. Nagy Márton kb. annyit mondott el tegnap, hogy minden zsetonunk bent van és drukkolunk. Mármint a mi zsetonjaink vannak benn, nem Nagy Márton zsetonjai, hogy pontosak legyünk…ő csak rulettezik velük.
