1-2 napos hír, hogy a Helsinki Bizottság elemezte a Kúria aktuális , bírói pályázatokkal kapcsolatos khm anomáliáit.
A kisszerű pitiánerségtől elrugaszkodni nemigen tudó Varga Zs András (hereinafter: Zsé) főügyész-helyettes (aktuális beosztása szerint a Kúria vezetője) egy tőle már megszokott színvonalú „riposztban” tudatta a nagyérdeművel, hogy egyrészt nem úgy van, másrészt pedig bekaphatjátok.
Az egész akár tűnhetne egy in-house catfight-nak is, de mélázzunk el kissé a dolog egyes aspektusain, ha már Zsé szerint az őt ellenőrizni hivatott OBT álláspontja „bármiféle jogkövetkezmény nélküli vélemény.” – rögtön aktualizálva a mostanában ezt kevéssé hangoztató Fricz CÖF/CÖKA Tamás bon mot-ját miszerint “ez egy következmények nélküli ország”. (Nyilván az én véleményem is ilyen, azzal a különbséggel, hogy Zsé él az én adómból, és nem fordítva, meg egyébiránt is úgy vagyok vele, mint az egyszeri viking gazda (Olaf Pifpaf, hogy pontosak legyünk), midőn Knut Daneøkse jarl azzal fordult hozzá, hogy „úgy tudom, te az én emberem vagy”, mire Olaf azt találta felelni, hogy „ugyan rosszul, mert szerintem te vagy az enyém” (illetve ó-dánul ez nem pont így hangzott de ezt hagyjuk, s zárjuk be a zárójelet ha már engem nem lehet)).
Az persze általánosságban problematikus, ha ki van találva egy olyan pályázati rendszer, ami elvben automatikus, pontozásos, tehát kizárja az egyéni mérlegelést , szubjektivitást, „belenyúlást”, ezzel szemben valahogy személyesen belemókol az aktuális részlegvezető vagy gauleiter, mert nem engedheti meg hogy nem a szája íze szerint gondolkodó X legyen az adott poszton (anno Handó Tünde Vadász Viktorral vagy Vasvárri Csabávaljátszotta ezt el, to name a few), vagy épp ellenkezőleg, Y-t pedig igenis oda kell kreálni adott poziba (pl Gulyás Safranek Gergely miniszter tulajdon fivére így lett Székesfehérváron másodfokú bíró, néhány sikertelen pályázat és egy sikeres OBH kitérő után, ha jók a híreim). Mondanom sem kell, ezzel nem csak az a hiba, hogy az átláthatóság, kiszámíthatóság, befolyásmentesség és egyéb hagymázas elvek sérülnek. Ezen túl az adott bíróságon megrökönyödnek, hogy „ki ez az ejtőernyős” (bár megnéztem volna az Alkotmánybíróság tagjait mikor kiderült hogy a rendes bírónak is teljességgel alkalmatlan Szívós Máriát vagy a nettó politikus Balsai Istvánt, Salamon Lászlót is kinevezték oda, nem tudom ki lesz a következő, Varga Judit? Basszki, még ötletet adok), mert azért a bíróságokon belül is van egyfajta szakmai értékelés és rangsor, pont úgy hogy a grundon mindig a két legnagyobb spíler lesz a cséká, és azok választanak felváltva az ott toporgó srácokból (de aki labdát hoz az a végén mindig bekerül), és kurvára nem nézik jó szemmel, ha valaki azért lesz kiemelten támogatott (mint egy most megnevezni nem kívánt fővárosi törvényszéki tanácselnök), mert jó kapcsolatai vannak, de szakmailag szubsztandard (mint Willy Santiago közlegény volt), de mégse lehet code red-et elrendelni. És ha csak a házi munkamorál sérül, ha csak a puffogás van, és elmegy néhányak kedve az egész bolhacirkusztól (ahogy igen sok bíró mondott le az elmúlt években, köztük nem kevés olyan aki épp a bírói törzsgárdához tartozna, akik húzzák az igát s tekerik le az ügyek tucatjait), az is baj, csak ha bemegy az adott ügyvéd a tárgyalóba, és TUDJA, hogy az adott bíró nem azért van ott, mert annyira kiváló, akkor bizony tátáááám csökken a bíróságokba vetett közbizalom is, mert félreértés ne essék, az ügyvéd a saját ügyfelének éppúgy elmondja, hogy XY ugyan egy vadállat, de szakmailag nagyon penge és bizonyosan helyes ítéletet fog hozni (még ha esetleg nem is értek vele egyet), míg Z (vagy Zsé) gyenge közepes, lusta, rutinból nyomja, nem is nézi át jól az ügyet és hát…. ő ugya nem saját érdeme szerint van itt, hanem sógora az államtitkárnak, azért, és hát olyanra is kell tőle számítani (mint ahogy a Fővárosi Ítélőtábla Zséné és Kovács Vadászkiállítás Zoltán felesége fémjelezte tanácstól is tartanak, tartunk).
Mert én még ügyvédként is úgy gondolom, hogy a bírói szakma a jogi pálya csúcsa, legalábbis szeretem feltételezni, hogy aki bíráskodik, az szakmailag makulátlan, emberileg átlag feletti, és méltán van olyan helyen, ahol embertársai sorsát pártatlanul, a legmagasabb jogi szaktudás birtokában, részrehajlás és az ügy tényein és a jogi indokokon kívüli szempontok nélkül fogja eldönteni (s általában azért ezzel is találkozik az ember, de egyre több kivétellel sajnos).
S itt jutottunk el a konkrét problémáig. A Helsinki cikke rendszerhibaként írja le az adott esetkört, mintha Zsé személyes nünükéje, perszonális vágyainak kiélése, holmi hatalmi visszaélés lenne az egész, holott nagyobb a baj.
A baj már ot megvolt, hogy Zsé személyében egy tárgyalót belülről sosem látott, zéró bírói tapasztalattal, de igen jó elvárás-kitalálási és megfelelési képességgel megáldott aparatcsikot kreáltak kúriai elnökké, és ugye mindig a fejétől bűzlik a bíróság. A konkrét probléma szegény dr. Hajas Barnabás, akit ki KELLETT nevezni, rögvest a Kúriára.
Hajas Barnabás volt Trócsányi mellett segédcsinovnyik, közigazgatási bíróságfejlesztő kormánybiztos (ugye ez volt az a közig bírósági reform ami csírájában hamvába halt) majd vezette a családjogi munkacsoportot is ahol családon belüli erőszak és áldozatsegítés volt a téma, (teljes kudarc, a gyakorlatban nincs sem áldozatvédelem, se gyerekvédelem, se gyámhivatal, ezen a téren nem lábon kihordott az államcsőd hanem kóma van). Hajas Barna emellett a gyülekezési joggal kapcsolatban is mókolt ezt-azt, tehát ki lehet jelenteni, hogy Hajas NERtárs jó NERtárs, megengedhetetlen volna, ha egyszerűen beosztanák a Fővárosi Törvényszékre K ügyszakra és néha a gyülekezési jogi szabályok kreatív értelmezésével elkaszálna pár tüntetést, sztrájkot, miegymást, még építési ügyeket is tárgyalnia kéne, de hát az ő tehetsége a Kúrián tud kibontakozni, mert onnan tényleg non plus ultra (kivéve mikor az AB látványosan megalázza őket). Tehát elmondható, hogy személyre szabott bírópályáztatás volt, amivel az a gond, hogy Hajas NERtárs egészen bizonyosan nem a tényekből és jogszabályokból fog kiindulni, hanem neki missziója van, ÚGY kell döntenie, ahogy elvárják – s hogy mi az elvárás maga is tudja, hiszen 1. ezért nevezték ki 2. ki az IM-ben volt vezető, önmaga dönti el mi az elvárás. Itt pedig a pártatlan igazságszolgáltatásba vetett közbizalom pláne megrogy hiszen minek küzd az ügyvéd vagy jogkereső szakszervezet, diákegyelet, mozdonyvezető, ha tudja, hogy a végén felülvizsgálatban úgyis az dönt a kérdésről, aki a kormány aktuális, jogi keretektől független politikai elvárását tartja szem előtt, és céltételezve dönt, nem az ügy tényei alapján.
Persze, ezen már egy éve is el lehetett gondolkodni, csak most az OBT és a Helsinki ennek nyíltan hangot adott. S erre jött Zsé részlegvezető arcoskodó közleménye, ami túl azon hogy a Helsinkit politikai véleményformálónak hazudja, az OBT legitimitását pont úgy kérdőjelezi meg 8alaptalanul), mint Putyin Ukrajnáét.
Megjegyzem, hogy a Kúria egyik folyosóján ki van téve a korábbi elnökök arcképe, kivéve Szemák Jenőét, akit a nyilas hatalomátvétel repített a kúria elnöki székébe. Ha van igazság a földön, később Zsé képét sem rakják ki. Kevés ember tett annyit a független bíráskodás lebontásáért, mint ő. Bár… miért is várnánk el egy ügyésztől, hogy a független bíráskodást istápolja? Nem várható el tőle. Hát ezért nem jó, ha egy ügyész vezeti a bírókat.
