Sokan beszélnek kiképzettségi hiányosságokról. Szerintem kegyeletsértő azt feszegetni, hogy személy szerint a hősi halott hogy volt kiképezve. Azt kell megérteni, hogy a rendőrség, különösen az éjszaka közepén ilyen esetekhez kivonuló közrendvédelmi szakterülete olyan esetekkel dolgozik, ahol az amerikai zöldsapkások, a los angeles-i SWAT kommandósok vagy a legmenőbb izraeli különlegesek is bármikor veszítenének embert. Nyilván vannak módszerek, eljárások, amelyeket lehet gyakorolni, és akkor ennek az esélye csökkenthető. De sajnos ez az a szakma, ahol ez akkor is előfordulhat, ha a felkészültséggel minden rendben volt és a helyszínen is mindenki szabályszerűen tette a dolgát.
Ez nem jelenti azt, hogy majd azoknak a szakembereknek, akik az esetet kivizsgálják és arról jelentést írnak, nem kell feltárni a hiányosságokat, és nem kell javaslatot tenni azok javítására. Minden bizonnyal fognak találni hiányosságokat, hiszen ismerjük a magyar rendőrség felszereltségét, az ott uralkodó pénzhiányt, létbizonytalanságokat, a kötelezően elvárt túlórák világát.
Ezzel egyenrangúan fontosnak gondolom annak a megvizsgálását, hogy ennek az intézkedésnek miért kellett egyáltalán megtörténni. A skizofrén dühöngésnek az a szakasza, amikor szétrúgja a beteg a lépcsőházat, nem a semmiből szokott következni. Ennek az embernek réges-rég gyógykezelés alatt kellett volna állnia, adott esetben zárt osztályon, ahol tudnak ügyelni arra, hogy gyógyszerekkel tartsák kordában elmebaját.
Baumann Péter halálának ez kellene hogy a legfontosabb tanulsága legyen: az ország gondjait nem lehet rendőr főtörzsőrmesterekkel megoldani. Amikor a rendőrnek kell kimenni, mert a körzeti orvostól kezdve a diliház főorvosán keresztül a bíróságon és az intézményrendszert fenntartó kormányig mindenki rosszul dolgozott, akkor általában már óriási baj van.
Meg kéne érteni, hogy a rendőr nem erre van. Pontosabban a rendőrnek az esetek azon 10%-ával kellene foglalkozni, amelyeket tényleg nem lehetett előre látni, amelyeket valami kivételes hiba miatt nem tudtak korábban észrevenni és megoldani.
A rendőr eszközkészlete rendkívül szűkös. Ő két dolgot tud tenni: intézkedik vagy nem intézkedik. Ha intézkedik, akkor pedig az intézkedésnek ellenálló ember ellenállását – nem én mondom, a törvény – mindenáron meg kell törni, és őt a rendőrségre eljárás lefolytatása céljából elő kell állítani. Ennyi. Ezt teheti és semmi mást.
A világ dolgainak 99,99%-a összetettebb megoldást igényel annál, hogy a rendőrök összecsomagolják és bevigyék az alanyt a yardra. Akárhogy képezzük ki a rendőreinket, felfegyverezhetjük őket állig, mint Amerikában, a baj az, hogy egy késsel a kezében dühöngő őrült nem egy jól felszerelt pszichiátriai osztályon éli az életét, gyógyszerekkel gondosan kompenzált állapotban.
A végtisztességet a hősi halottnak azzal lehet igazán megadni, ha feltárják, hogy miért neki kellett intézkednie. Addig azonban halála intő jel: bármikor felszínre törhet olyan probléma, amelyet rég meg kellett volna oldani, és bármikor előfordulhat, hogy egy intézkedő rendőr életébe fog kerülni a dolog. Dühönghetett volna ez az ember valami drogtól is, lehetett volna valami nyomornegyedben, lehetett volna lökdösődés valami rosszul működő közintézmény előtt sorban és még ezer hasonló szituációban, ahol szemvillanás alatt előkerülhet egy penge. Egy biztos, minél jobban működik egy ország, annál kevesebb helyen és alkalommal kerül elő csak úgy egy penge, és annál kevesebbszer kell a rendőrnek úgy menni intézkedni, hogy nem tudja, hogy ő lesz-e a következő áldozata a hirtelen előkerülő pengének. Annyival kevesebbszer kell azt a döntést meghoznia, hogy inkább tíz lépésről belelő, ha lát pengét, ha nem. Vagy leadja a felszerelést és elmegy civilnek.
Szeretném remélni, hogy egyszeri sajnálatos kivétel ez a tragédia. Sajnos az eszem azt mondja, hogy nem az. Mint annyiszor, most is remélem nem lesz igazam.
Főtörzsőrmester úr, nyugodjék békében.
