A Tiborczra kilőtt szalvó azért elég közel ment Orbánhoz, de ő, mint az egy rendes admirálistól (amilyen nagy elődje: a főméltóságú kormányzó is volt) elvárható, rezzenéstelen arccal áll a zászlóshajó parancsnoki hídján, a rohangálást meghagyja a fedélzetmesternek és beosztottjainak. Féljobb, friss gőz, előre kétharmad, szivattyúkat bekapcsolni, marhák.
A teljes magyar ellenzék csődje látszik azon, ahogy ezt a botrányt kezelik.
Objektív bizonyíték, pecsétes papír van végre róla, hogy Orbánék lopnak. Na és? Ha az Orbán család címert kapna, az lenne köré írva, hogy NA ÉS? Lopunk. Ti meg, parasztok, tűritek. Akinek nem tetszik, menjen el mosogatni Londonba vagy kereshet havi negyedmillát a Lidliben. Vagy dögöljön éhen, nem érdekes.
Az ellenzék azt nem fogja fel, hogy a lopás ismételgetése kevés. Mit kell tenni? Elég lenne megnézni, mit csinál a Fidesz, és tanulni belőle.
A lopás nem “történet”, a lopás egy fogalom. Egy absztrakt fogalom, amivel a választó, függetlenül attól, hogy egyetemet végzett, vagy az Élet Iskoláját, Ahol Isten A Tanár, nem nagyon tud mit kezdeni. Hát igen, lopnak, mindigis loptak.
Tamponreklám, történet
A kereskedelmi területen dolgozó marketing és advertisement szakemberek számára magától értetődő dolog, hogy a reklám mindig történet. Nem azt mondjuk, hogy “jobb tampon”, hanem azt, hogy “azokon a napokon, amikor nem szeretnél kellemetlen helyzetbe kerülni (minden nő került már kellemetlen helyzetbe, pontosan tudja miről van szó) akkor segít az XY tampon a Z technológiával”.
De a müzliszeletet is az éhes és édességre vágyó gyerekeit üdvözült mosollyal megetető csinos anyukával, a gyorshitelt az ablakot beszigeltető és a jó meleg szobában üldögélő nyugdíjasokkal, mindig, mindig történettel reklámozzák.
Brand
Minden reklám végén ott a brand és ott a “packshot” vagyis a termék csomagolásának a képe, úgy, ahogy a boltban a polcon látható. Az OB csavart technológiája, az OB természetes anyaga, az OB steril gyártási eljárása, az OB, az OB, nézdcsak, ebben a kis kék dobozban, ezt kell venni, OB, az van ráírva, mert ez az OB tampon.
Erre azért van szükség, mert (nyilván mindenféle személyes preferenciákat most félretéve) a tamponok elég egyformák. Az anatómia diktálja, hogyan kell kinézniük, és miből kell őket gyártani. De a különnböző tejszeletek és személyi hitelek is nagyjából egyformák, nem is beszélve az eldobható borotvákról. Valójában tök mindegy, melyiket veszed, nagyjából jó lesz. Na ezt az érzést akarja eloszlatni a marketinges.
Hogy jön ez Tiborcz István milliárdos lopásaihoz?
Azt hiszem elég nyilvánvalóan.
Minden pártnak (remélem…) vannak elképzelései arról, hogy majd nagyjából kik fognak rá szavazni. Életkor, lakóhely, végzettség, vagyoni-társadalmi státus.
Minden pártnak (remélem…) vannak elképzelései arról, hogy ezek a csoportokba osztott emberek hogyan tájékozódnak a világról, vagy ha nem tájékozódnak, hogyan lehet hozzájuk információt eljuttatni. Itt nem árt előszedni valahonnan egy szociológust, aki megmondja, kik ezeknek az embereknek a viszonyítási csoportjai, szerepmodelljei, véleményvezérei.
Minden pártnak (remélem…) vannak elképzelései arról, hogy ezek a szavazócsoportok amúgy hogy élnek? Inkább a 700 forintos sonkát veszik a Lidliben vagy 350 forintosat, esetleg a 299 forintos parizert? Egyáltalán, van a közelükben Lidl, vagy a felírós uzsoraboltba járnak? Isznak, és ha igen mit és milyen gyakran? Kb mennyi az átlagfizetésük? Van párkapcsolatuk? Gyerekük? Mennyi, milyen iskolába akarják adni? Kocsi? Ház? Hitel?
Minden pártnak (remélem…) vannak elképzelései arról, hogy mik a szavazócsoportjainak az általános attitűdjei? Vallásos? Politizál? Nagymagyar? Inkább kooperatív vagy inkább individualista? Hogy viszonyul a tekintélyhez? Mennyire tervez hosszú távon az életével és mennyire él egyik napról a másikra? (nem árt, ha van a közelben valaki, aki már hallotta Geert Hofstede nevét…)
Innentől egy közepes képességű reklámügynökség is összerakja, hogy ki a célcsoport, és annak mivel érdemes bármit reklámozni.
És van egy termékünk, méghozzá az, hogy Tiborcz lop, ahogy azt mostmár a Külső Tekintély is megmondja.
A munka része az a dolognak, hogy le kell gyártani a hirdetéseket, megtervezni a kampányokat (fb, insta posztok, onnan átugrani a sajtóba) és karbantartani őket, újabb és újabb kis tartalomcseppeket bedobva, amíg a célközönségben el nem mélyül az ismeret, hogy
1) ezek lopnak
2) ez ellen lehet tenni
3) mi vagyunk azok, akik tenni tudunk és fogunk ellene.
Bulvárújságírás
Ez az egyik vonal, a másik vonal pedig a bulvárújságírás, amelyik szintén történeteket gyárt, csak folytatásos történeteket. Ellentétben a reklámokkal, ahol a történet vége mindig kielégítő (anya mosolyogva nézi tejszeletet majszoló gyermekeit, a fehérnadrágos csaj megkapja az új állását) a bulvár a görög tragédiákban gondolkozik. Élezi a feszültséget hogy aztán címlapon közvetíthessen bukást vagy megdicsőülést. Ami a bukás és a megdicsőülés között van, az nem érdekli. Langyos. Mehet esetleg a Storyba, Gesztesi Károlynak elromlott a mosógépe, nahát, mik vannak, tavaly a miénk is elromlott.
Rendes bulvárújságíró addig nem írja meg, hogy Tiborcz lopott 13 milliárdot, ameddig nem tudja, hogy jövő héten jöhet a “Megint lopott Tiborcz, ezúttal 8 milliárdot” aztán a “Rasi plasztikai műtétet csináltatott a lopott milliárdokból?” majd a “Jutott Gáspárnak is Tiborcz lopott milliárdjaiból?” című cikk, vagyis be tudja indítani a szarlocsolót, és nyomni, nyomni, nyomni, mert annak van (bulvár)hírértéke és azért veszik meg az emberek az újságot, hogy na, nézzük, hol tart ma a szarfröcskölés. Mert az emberek szeretik nézni, ha valaki mást fröcskölnek be szarral.
Ennyikeh. (már annyira bele akartam ezt írni egy posztba…)
Nem nagy tudomány, de olyan tudomány, amely a teljes magyar ellenzékből hiányozni látszik.
Ezért fogja megúszni Tiborcz István.
