Na, miután a harmadik kommentelőnk kérdezi, hogy miért van az, hogy az ÁSZ csinál a nemi szerepekkel kapcsolatos percepciókról és azok közoktatási hatásairól felmérést, úgy tűnik posztot érdemel ennek a kifejtése.
Ez magyar, pontosabban kelet-közép európai jellegzetesség. Mivel mi nem vagyunk polgári társadalmak, a tudományfinanszírozásunk meglehetősen átláthatatlan. Ezen valamennyit segített az MTA kutatóintézeteinek és általában a kutatásfinanszírozásnak a reformja akkoriban, amikor Pálinkás még miniszter volt. Gyorsan szét is kellett verni.
Nálunk a tudomány finanszírozását nagyban meghatározzák ideológiai elvárások (amelyek újabban komolyan fenyegetik a nyugati tudományt is, a turbókeresztény és a turbóliberális irányból is) továbbá politikai törzsi hovatartozások.
Ennek eredménye a jellegzetes kelet-európai jelenség, a tudós-törzsfőnök. Ezek rendszerint olyan emberek, akik vagy maguk is jó tudósok, vagy épp csak középszerűek, de nagyon értik a csíziót.
Mindig van valami aktuális eszmeáramlat (őrület) amire van pénz. Mostanában épp a hungarikum az. Emiatt egyrészt kutatnak mindenféle csujogatós ökörséget, másrészt azok a tudományosműhely-vezetők, akik már átéltek pár ilyen divatőrületet, igyekeznek minden projektjüket valahogy hungarikumnak címkézni. A méltán világhírű magyar hártyásszárnyúak, a jellegzetes kipcsak-türk talajszerkezet.
Ennek vannak pozitív eredményei is, de egy-egy ilyen jelentősebb tudományos törzsfőnök rendszeresen meg szokott hibbanni, és ilyenkor következik az, hogy a docens mossa a professzor úr autóját, a tehetséges fiatal kolleginák hajszíne és testalkata pedig szignifikáns egyezést mutat a professzor úr volt feleségének érettségi fotóján láthatóval. Aztán szép lassan mindenki elmenekül, docensek és kolleginák egyaránt, a professzor úr pedig vadászgat a többi nertárssal.
A másik jellegzetes tünet, amikor valami régi jó tudományos műhelyt szétvernek, akkor a szétspriccelő kutatók előbb-utóbb igyekeznek valahol megint összegyűlni. Idősebbek számtalan példáját tudják a Kádári gigaállam legváratlanabb zugaiban csendben dolgozó tudósoknak. Valami nagyüzem kísérleti laborja, ahol valakit megtűrtek a hülye kísérleteivel. A franctudja melyik bányász- vagy vasutas művház, ahol volt két szoba, ahol elfért a lepkegyűjtemény. A mesterséges megtermékenyítő állomás gépműhelye, a kazángyár botanikus kertje, a kenyérsütőüzem lapjának kortárs líra antológiája.
Jellemzően ehhez két dolog kellett: 1) a rendszeren belül valamekkora autonómiát élvező helyi boss 2) kellő önmérséklettel űzött tudományoskodás ami valami kis helyi hasznot is hajtott.
Ennek van bizonyos romantikája, összességében viszont helyenként brilliáns, nagy átlagban viszont alacsony színvonalú tudományos élethez vezet. Azt nem tudom, hogy az ÁSZ-nál azért álltak neki ilyen botcsinálta gender studiest csinálni, mert valaki ott húzta meg magát, vagy valakinek a heppje a statisztika, de nem lennék meglepve, ha ez állna a dolog mögött.
