Némi felháborodást vélek érzékelni azzal kapcsolatban, hogy Márki-Zay Péter pártot akar alapítani. Ez hülyeség. Teljesen természetes, hogy pártot akar alapítani. A dolog mikéntje már kérdésesebb.
Vizsgáljuk meg a kérdést, hogy ugyan mi lenne rossz abban, hogy MZP pártot akar alapítani?
A NER első pár évét kísérő tüntetéseknek voltak lelkesítő és lelombozó tulajdonságai, amelyek ugyanarról a tőről fakadtak: amatőr rendezvények voltak. Az amatőr tüntetéseknek akkor van húzása, ha spontán kimegy százezer ember, és azt mondja a rendőrsorfalnak, hogy oké fiúk lehet hepciáskodni meg könnygázt dobálni, de mi most átsétálunk rajtatok. Szerencsére az ilyen húzós bulik ritkák. Akármennyire is utálja valaki a NER-t, polgárháborút ép ésszel akarni nem lehet, még akkor se, ha utána “megtisztulás” jön. Nem jön, ez egy tévhit. Pusztulás és nyomorúság jön.
Onnantól kezdve viszont hogy valaki szervezi a tüntetést, színpaddal és beszédekkel készül, a tüntetésnek hirtelen korlátai lesznek, hiszen nagyon hamar eljön a pillanat, amikor kiderül, hogy a sodortcigi-értelmiség performanszait nézni már másodjára se szórakoztató.
Mégis ezeknek a tüntetéseknek a legjellegzetesebb és mindig visszatérő momentuma az volt, hogy bármikor odament egy hivatásos politikus, egy felhergelt házimacska intenzitásával fújt rá a közönség. Ez egy politikamentes tüntetés! Ja, van olyan, meg van alkoholmentes kocsma is, csak mindkettőből azért hiányzik valami…
Az teljesen érthető, hogy az akkor húsz éve aktív politikai elit maradékából nem kért a tömeg. Viszont a politikacsinálás az egy szakma. Ráadásul olyan szakma, amit sehol se tanítanak. Bizonyos részeit tanítják, ám ténylegesen csak a gyakorlatban sajátítható el. Ezért van pl. nagy pártoknak káderutánpótlásuk, mert anélkül nincs tartósan esély a hatalomra.
Fontos leszögezni, hogy a “profi politikus” nem azonos a “jó politikussal”. Erre példa a német CDU-ban Merkel utódlása ahol alacsonyabb szinteken sikeres és bevált politikusok hasaltak el az országos politikában. Olyan is van, hogy amatőrből lesz sikeres szereplő, ilyen pl. Emanuel Macron aki a privátszférából lépett át a politikába és nem valamelyik párt utánpótlásában nőtt fel.
Ha valaki elkezd kertészkedni, akkor lehet full amatőr, netről összeszedgetett cikkekből és oktatóvideókból is egész magas szintre lehet eljutni. Azt a néhány tucat négyzetméteres kis kertecskét vidáman el lehet kapirgálni. Fontos azonban, hogy ez játék. Ha lesz finom illatos házi paradicsom, ha a spanyolcsiga nem zabálja fel a kelkáposztát, szuper. Ha esetleg felzabálja, well, Ricardo, amigo mio, ma is konzervvért iszunk.
Ha az a feladatunk, hogy 6-700 hektáron gazdálkodjunk, hirtelen égető szükség lesz arra, hogy agrármérnökké váljunk, vagy szerződtessünk egyet. Kell egy ember, aki nem betippeli a szükséges műtrágya mennyiségét, hanem megfelelő szakismeret birtokában kiszámolja, és előre megrendeli. Aztán ugyanezt a traktorba való gázolajon át a készlet- és forgóeszközhitelen át, a százféle jelentéstételi kötelezettségen át a felvásárlókkal folytatott ártárgyalásig menedzseli. Egy ekkora birtokon már könnyen lehet, hogy nem elég egy agrármérnök. Kell majd egy termelésvezető, egy talajerőpótló-növényvédő szakmérnök, egy könyvelő-pénzügyes, egy jogász, egy kereskedelmi vezető…
Nem tudom feltűnik-e hogy ez mennyire hasonlít egy kormány névsorára. A politika is ugyanilyen logika szerint működik. Előbb-utóbb stáb kell, központi stáb, regionális szerveződés, előbb utóbb kell egy középvezetői szint, akire le lehet tolni az operatív döntéseket. Előbb-utóbb meg kell szerezni valami nyugdíjas rendőrt, aki csinál valamiféle belső biztonsági rezsimet, egy jó sajtóst aki mindenkivel tegezőviszonyban van a magyar és a Magyarországon aktív külföldi újságírókkal, és mindegyiknek megvan a privát száma is neki.
Aztán ha sikerül nagynevű embereket megnyerni címerállatnak, velük is valami formális kapcsolatot kell tartani, létrehozni azt a klubot, amibe már belépett a híres professzor és beléphet mindenki, aki úgy gondolja, hogy a híres professzorral menő egy klubban lenni.
Ezek teljesen természetes evolúciós lépések, főleg akkor ha valaki teljesen új a bizniszben. Ne felejtsük el, hogy Karácsony Gergely azért volt sokáig kitűnő kompromisszumos jelölt, mert nincs hátországa. Van ez a PM nevű izé, ami az eleve mindenre alkalmatlan LMP egyik töredéke, nem tudom, hogy ki tudnának-e állni egy focimeccsre, három cserével meg egy edzővel. Karácsonyt azér szerette a DK, az MSZP, a Momentum és úgy általában majdnem mindenki, mert mindent valakitől kérnie kellett volna, a minisztertől kezdve a BAZ megyei irodahelyiségen át a javítófestékig.
MZP nem tudom hogy ösztönösen vagy tanácsra, nem akar belesétálni ebbe a csapdába. Hogy jól csinálja-e a pártalapítást, nem tudom. Az bizonyos, hogy csupa olyan embert kért meg, akinek van valamilyen tekintélye, de egyikre se tud az ember alkalmas politikusként gondolni. De ezek nyilván kirakatemberek, remélem a háttérben zajlik érdemi szervezőmunka is.
