Mivel a nemzetközi helyzet továbbra is fokozódik, külpolitikai vendégszerzőnk elmagyarázza, mi is folyik Ukrajnával kapcsolatban a színfalak mögött.
“Nyugat és Oroszország közötti rendkívül feszűlt helyzet Ukrajna kérdésében hosszafolyamat eredményekét jött létre. Az alábbiakban a két fél jelenlegi erőviszonyait próbáltam érzékeltetni a tények alapján, majd a közeljövő lehetőségeire mutattam rá.
A Krím félsziget orosz marad, azaz Nyugat – hivatalosan ki nem mondva – de facto már régen tudomásul vette a krimi annexiót. Ami a két, orosz többségű keleti megyét illeti, Nyugat tudja, hogy ez a biztonsági bargain része és valamilyen kompromisszummal (a terület teljes demilitarizálása, teljes körű autonómia nyújtása, az orosz befolyás opponálásának részleges feladása, stb.) lehet csak rendezést elérni. Az egész kérdéskomplexumban hosszú tárgyalássorozatra lehet számítani, időnként annak megszakadására, kisebb katonai eseményekkel “tarkítva”;
Az orosz hadsereg potenciáljánál jelenleg csak az USA-é nagyobb. A NATO is lényegében az USA katonai képességeit jelenti, amelybe kicsit csupán UK képes “besegíteni”. De Gaulle óta Franciaország csak a NATO politikai szervezetének a tagja, így hadereje közvetlenül nem tagozódik be a NATO katonai képességébe. Németország felfegyverkezési programja csak most indul, ami néhány évet igénybe fog venni. Az EU-nak jelenleg nincs önálló katonai potenciálja.
Oroszország az EU-t csak gazdasági/kereskedelmi szempontból veszi komolyan, katonailag nem. Szerinte jelenleg a katonai, biztonsági kérdések vannak napirenden, amit az USA-val érdemes megtárgyalnia. Nyilvánvaló, hogy az USA állandóan konzultál az Unióval (kiemelten DE, FR, PL) és figyelembe veszi a Közösség biztonságpolitikai érdekeit, amelyek nagyrészt egybeesnek az USA globálpolitikai (Kína, kétfrontos helyzet elkerülése) érdekeivel. Ezzel szemben a gazdasági és kereskedelmi érdekkülönbségek az EU és USA között nem elhanyagolhatóak abban a tekintetben, hogy milyen lapokkal (szigorú szankciók, EU energia függősége Oroszországtól, miután tagországoktól függően az EU földgáz, kőolaj ellátásának összesen 40%-a Oroszorszából származik) tárgyaljon az USA az oroszokkal. Az érdekkülönbségeket kölcsönös kompromisszumokkal minimalizálni szükséges, mert nagyon veszélyes és hatékony “fogólap” RU számára.
Franciaország az európai politika önállósága szempontjait tartja szem előtt. Az USA-EU gazdasági érdekellentétek fő tényezője Németország. Az Ukrajna/Oroszország politika kérdésében a német kormányban a Szociáldemokraták és a Zöldek azonos álláspontot képviselnek. Bizonyított, hogy kormányzási szituációban még a Zöldek is kénytelenek a pragmatikus politikát választani (Baerbock német külügyminiszter közelmúltban tett moszkvai nyilatkozatai). Kimutatható tehát, hogy egyrészt a németeknek fontosabb a gazdasági/kereskedelmi kapcsolat Oroszországgal, mint Ukrajna hovatartozása, másrészt nem lesz könnyű az ebből adódó érdekellentétet USA és DE között feloldani. Nem lehetetlen, mert az USA sem akar közvetlen fegyveres összetűzést Oroszországgal, sőt szívesen elkerülne akár egy proxi/hibrid katonai konfliktust is. Ez annál is inkább így van, mert az USA nem akar egy “quasi” kétfrontos helyzetbe kerülni, amelynek fő szembenálló játékosa KÍNA.
Mi következik a vázolt erőviszonyokból?
Úgy érzem – amit nem tudok alátámasztani – hogy a felek beszorították önmagukat és egymást “egy olyan sarokba”, amiből szívesen kijönnének, de csak “arcvesztés” nélkül. Nem könnyű diplomáciai feladat, de nem lehetetlen. A döntés végső soron a legfelső vezetés kezében van, a külügyminiszterek csak végrehajtók. A döntésben az államfőket befolyásolja a belpolitikai kontextus, amelyben Biden keze jobban megkötött, mint Putyiné.
RU részéről a NATO tagság az alapkérdés. RU számára a stabil biztonsági zóna kialakítása a fő cél, akár korlátozott katonai eszközökkel. RU indításképpen elfogadhatatlan feltételeket támaszt – azaz visszatérés az 1997-es állapotokhoz. Ez érintené a Balti államokat, Csehországot, Lengyelországot Romániát, Bulgáriát, Albániát, Montenegrót, és persze Magyarországot is.
Az USA nem akar fegyveres összetűzést Oroszországgal, sőt elkerülne egy proxi/hibrid katonai konfliktust, helyette soha nem látott szankciócsomag bevetését ígéri. Az USA nem akar egy “quasi” kétfrontos helyzetbe kerülni, amelynek fő szembenálló játékosa KÍNA.
Meglátjuk, hogy Blinken által RU-nak beígért írásos válasz mit fog tartalmazni. Ha azt, amit Blinken legutóbb Genfben nyilvánosan mondott az orosz követeléseket teljesen elutasítván (nem lehet tudni, hogy mit titkoltak el a felek a nyilvánosság előtt), akkor a diplomácia – ha ideiglenesen is – csődött mondott… Amennyiben az USA írásos válasza tartalmazni fog kompromisszumos elemeket is a visszautasítás mellett, akkor a genfi szakértői-, ill. külügyminiszteri tárgyalások folytatódnak, hiszen akkor RU-nak is arányosan kompromisszumos lépéseket kell tennie. A genfi sajtókonferencián ezért jelezték, hogy az USA írásos válasza után újra összeülnek.
Összefoglalva: Létrejöhet egy Hidegháború II. és fokozatosan kialakulhat a status quo-n alapuló kompromisszumos új Európai Biztonsági Rendszer.
Let us wait and see!”
