Mai fontos hír, hogy devizában akar eladósodni a kormány, méghozzá kötvénykibocsátás útján. Ez nagyon rossz hír, mert miközben van olyan forrás (az EU támogatásai és kedvezményes hitelei) amely jelentősen olcsóbb lenni, végső soron “az emberekkel fogják megfizettetni” a drágább adósságot. Nézzük meg ezt egy kicsit alaposabban, mert a kötvénypiac annyira nem ismert dolog Magyarországon. Közgazdászoktól előre is elnézést kérek.
Mi is ez a kötvény-dolog, miért nem fordulunk egy bankhoz, és veszünk fel ott hiteleket?
A kötvény adósságot megtestesítő értékpapír. A papírra az van írva, hogy a kötvény kibocsátója azt ígéri, hogy egy meghatározott idő után (legyen öt év) fog fizetni valakinek 1000 forintot. Addig pedig évente fog adni a kötvényen levő öt szelvény felmutatójának szelvényenként 50 forintot. Így aki megvesz egy kötvényt, és végig megtartja, kap 1000 forintot meg 250 forintot.
Ez így azért jobb, mint ha a bankhoz fordult volna hitelért, mert a kötvény forgalomképes, vagyis bárki megveheti. Így nem kell arra várni, hogy XY bank elbírálja a hitelkérelmünket, bízhatunk abban, hogy az egyedi kötvényvásárlók (akik lehetnek magánszemélyek vagy milliárdos befektetési alapok, ún. intézményi befeketők) majd eldöntik, hogy adnak-e nekünk kölcsön pénzt.
A kötvény, mint értékpapír pedig majd forogni fog. Tehát például előállhat olyan eset, hogy a Kolbász kft.-nek épp nincs készpénze arra, hogy kifizesse a következő adag fokhagymaport, ellenben van nála olyan kötvény, amelyet a Hurka Kft. bocsátott ki. Megkérdi a Fokhagymapor Kft-t, hogy elfogadja-e ezeket a kötvényeket fizetségül. Mi történik ekkor? A Fokhagymapor Kft. pénzügyese számolni kezd. A kötvényen levő öt évből már eltelt kettő, tehát az 1250 forintból (ami a névérték és a szelvényhozam összege) eleve le kell vonni kétszer ötven forintot. Számítsuk be 1150-ért? Nem, mert nem igazán ismerjük a Hurka Kft-t, ráadásul ha a Kolbász Kft. meg van szorulva, mi a garancia arra, hogy Hurka Kft. nincsen? Hiszen mindkettő a húsiparban dolgozik. Vagyis szerintünk ez az értékpapír nem éri meg azt az 1150 forintot, amelyet a még hátralévő hozam és a névérték ér. A Fokhagymapor Kft. tehát azt mondja a Kolbász Kft-nek, hogy rendben van, elfogadja fizetségül a Hurka Kft. kötvényeit, ám nem 1150 forintért, hanem csak 850-ért. Így számítja bele azt a kockázatot, hogy hogy a végén lehet, hogy a Hurka Kft. kötvényeivel csak begyújtani lehet majd, pénzt keresni velük nem.
Ez a mechanizmus ma már papírok nélkül, a tőzsdéhez hasonló óriási informatikai rendszerekben zajlik. Óriási előnye, hogy okos elemzők mellett a “láthatatlan kéz” segít megállapítani azt, hogy egyik vagy másik cég adóssága mennyire vonzó termék. Ráadásul nagyon sok tőkét von be a gazdaságba, hiszen jó kamatra kölcsönadni az egyik legjobb befektetés.
A hitelezői/befektetői oldalon az a kötvénypiac óriási előnye, hogy az egészen nagy krachokat leszámítva nagyon kiszámítható befektetést tesz lehetővé. A fejlett világ nagyon sok emberének pénze áll különböző kötvényportfóliókban. Ezek úgy állnak össze, hogy alapkezelők “mixeket” vásárolnak össze olyan kötvényekből, amelyek biztos hozamúak (mint pl. az amerikai államkötvény) ellenben keveset hoznak, és olyanokból, amelyek nagy hozamot ígérnek, viszont bizonytalanok. A kockázat-hozam arány így tehát sokféle kötvény vásárlásával alakítható, ráadásul a sokféle kötvény egyben “időjárásállóvá” teszi a befektetést, hiszen ritka, hogy minden adós egyszerre csődölön be.
A világ nagyvállalatai, bankjai és kormányai ezért mind jelen vannak a kötvénypiacokon, hiszen itt lehet a legjobban és legolcsóbban kölcsönhöz jutni. A kötvénypiacon viszont az állami szabályozók csak tényleg csak mint “éjjeliőrök” vannak jelen, egyébként nagyon szabad piacról beszélünk. Az állami beavatkozás itt főleg azt jelenti, hogy bizonyos csalásellenes szabályokat tartatnak be. Ezek nagyon fontosak, hiszen például, a 2008-as nagy pénzügyi válság egyik oka is az volt, hogy a befektetők nem láthatták át, hogy az egyes kötvények mögött egész pontosan milyen teljesítőképességű adósok állnak.
Ettől eltekintve azonban ez a piac teljesen szabad. Ennek előnye az, hogy szinte bárki kap hitelt, hátránya viszont, hogy itt ha a király meztelen, azonnal kiált valaki, hogy a király meztelen. Más szavakkal: ha valakinek a teljesítőképessége kérdésessé válik, mint a fenti példában a Hurka Kft, akkor a három év múlva lejáró, évi 5% hozamú, 1000 Ft. névértékű kötvénye hirtelen nemhogy 850 forintot nem fog érni, hanem 100 forintért odaadják az első érdeklődőnek. Az ilyen kötvényt nevezik “junk bondnak”, a magyar szakzsargonban bóvlinak.
Ha egy adós kötvényei bóvli kategóriában forognak, akkor logikus, hogy új kötvényt is csak ebben a kategóriában tud kibocsátani. Hiszen ki venne 1000 Ft-ért kötvényt a Hurka Kft-től, ha a piacon ugyanez a kötvény megvehető 100 forintért is? A Hurka Kft. persze, ha nagyon meg van szorulva, így is kibocsáthat kötvényt, csak azzal kell szembesülnie, hogy most kap 100 forintot és vissza kell adnia 1250-et. Ez pedig uzsorakamat. Az uzsorázást mindenütt a világon tiltják, hiszen az magánemberek szorult helyzetét használja ki. A kötvénypiacon ha ennyire nem is durván, de érvényesülhet akár olyan “kamat” (valójában hozamelvárás) is, amely magánemberek között uzsorának számítana.
Ezt a bizonytalanságot mindenki igyekszik kezelni. Egyrészt igyekszik mindenki információhoz jutni. A piac mindig információhiányos környezet. A tökéletes piac, mint modell leírása azt mondja, hogy ott mindenki minden információhoz hozzáfér. A valódi piacokon azonban minden döntésnél ott van a kétség, hogy vajon tényleg mindent tudunk? Különösen fontos kérdés ez, ha pénzt adunk kölcsön. Főleg akkor, ha mondjuk nem a Hurka Kft. hanem mondjuk Magyarország kötvényét fogjuk megvásárolni. Ezt az információhiányt igyekeznek enyhíteni a hitelminősítő cégek, amelyek információt gyűjtenek, és ez alapján próbálják megbecsülni az egyes kötvényekhez kapcsolódó kockázatokat. Persze itt is dolgozik a “láthatatlan kéz” hiszen van piaca azoknak a biztosítási kötvényeknek is, amelyeket arra az esetre kötnek, ha valamelyik kötvény bedőlne…
Ha tehát egy ország (mondjuk Magyarország) megjelenik a nemzetközi kötvénypiacon egy új kötvénnyel, több dolognak is van jelentősége. Az egyik, hogy “mennyit kell írni a szelvényekre” vagyis hogy milyen hozamot kell ígérnie az 1000 forintos kötvényért Magyarországnak, hogy azt 1000 forintért meg is vegyék tőle a befektetők? Azt mondják, hogy elég 5 forint/év vagy azt mondják, hogy annyira nem bízunk benned, hogy kérünk 30 Ft hozamot évente?
De legalább ilyen fontos: megveszik egyáltalán 1000 forintért azt a kötvényt? Hiszen ha épp 950 forinton forog a már kibocsátott kötvényfajtánk, akkor az új kötvényért legfeljebb ugyanannyit, de inkább kevesebbet fogunk kapni, hacsak valami nagyon jó hír nem érkezik a magyar gazdaságról.
A magyar deviza alapú államkötvénynek ráadásul van egy speciális kockázata: az árfolyam. A devizakötvénynek a kamatát és a névértékét is a kibocsátás pénznemében (tehát pl. jenben) kell megfizetni a hitelezőknek. Ha közben romlik a forint árfolyama…nos azt hiszem mindenki átélte saját maga vagy ismerőse, rokona példáján, hogy ez mit jelent.
A magyar államnak tehát a nemzetközi kötvénypiac szinte mindig nyitva áll, azonban az onnan felvett pénz mindig nagyon kockázatos. Amikor a világgazdaság jó formában van, a kamatok alacsonyak, akkor jó onnan kölcsönt felvenni. Amikor azonban “kiszáradás” kezdődik, a kicsit is kockázatosabb, nemzetközi hatásoknak nagyon kitett (Magyarország ilyen) adósok kötvényei nagyon hirtelen indulnak el a bóvli kategória felé, általában még azelőtt, hogy a hitelminősítők reagálnának.
Ilyenkor egy állam nagyon hirtelen találhatja magát olyan helyzetben, hogy nem tudja magát a piacról finanszírozni, hiszen a lejáró adósságát csak uzsorahitelekkel felérő feltételekkel tudja megújítani (a régi kötvények kifizetése érdekében újakat kibocsátani). Ilyenkor vagy államcsőd következik, vagy az, hogy bizonyos nemzetközi szereplők, pl. az IMF vagy az EU adnak nagyon olcsón hitelt, vagy akár segélyt is, cserébe viszont elvárják, hogy a gazdaságban olyan változások történjenek, amelyek segítségével az ország fizetőképessége helyreállítható.
Amit most látunk (nagy megszorítás, majd nagy összegű kötvénykibocsátás) azt jelzi, hogy a magyar állam bízik abban, hogy ezzel át tudja vészelni a szűkösebb időket. A megszorítás ugyanis nálunk nem jár szerkezeti változtatásokkal, hanem csak azt szeretnék, hogy 2-3 évig kevesebbet költünk, aztán a helyreálló világgazdaság és majd végül megérkező EU pénz miatt az ilyen nagy kötvénykibocsátás nem lesz rendszeres. Az EU-pénz sokkal olcsóbb lenne, ám ahhoz át kellene építeni a fél országot. Érdekes fogadás, hogy a végén kell-e még ennyi kölcsönt felvennünk, és ha igen, milyen feltételek között. A magyar kormány arra fogad, hogy nem. Én nem vagyok hitelminősítő, ezért csak arra a körülményre szeretnék mai hosszú és unalmas cikkünk végén rámutatni, hogy a mindenkori magyar kormány ezt a fogadást az elmúlt ötven évben mindig elveszítette…
(P.S. Amennyiben értékeled a Diétás Magyar Múzsa munkásságát, az alábbi linken ezt anyagilag is megteheted. 👇)
