Írtam már, hogy Orbán Viktor az eddigi tapasztalatai alapján valamikor a megválasztását követő pár hónappal szokta elkezdeni, és a ciklus közepéig teszi meg a drasztikus lépéseket, utána már a következő választásra készül. Így van ez most is, megvolt pár nagy kirúgás (Lázár, Balog) megvolt a CEU ügy, a háttérben lassan a Magyarország fölötti légköri folyamatokat is beszervezték Mészáros Lőrinc alá, és ahogy írtuk, készülnek a 2020 utáni időszak finanszírozásának megoldására, várhatóan olyan adósságfelhalmozással, amely mellett néhai Fekete János klottgatyás kisiskolásnak tűnik majd.
Emellett pedig a teljes Fideszes médiát berántották egy szervezetbe, Liszkay Gábor alá. Liszkay gerinctelenségével, hozzá nem értésével, a vezér iránti feltétlen lojalitásával már többször is bebizonyította, hogy Orbán jó katonája. A G-napon is pont időben állt a jó oldalra, felmérve, hogy Simicska nem akar öngyilkos lenni, és be fogja dobni a lapjait.
Más kérdés, hogy afféle inverz Midászként, amihez az utóbbi időben Liszkay nyúlt, az menthetetlenül szarrá változott. Nem volt ez mindig így. A még Simicska alatt létrehozott HírTv egyike a magyar sajtó- és médiatörténet legnagyobb sikereinek. Ahogy tíz évvel korábban az RTL Klub és a Heti Hetes segített megbuktatni Orbánt, úgy vert minden nap, minden adásával a HírTv újabb szeget az amúgyis haldokló kormánykoalíció koporsójába a 2010 előtti években. Én ezt akkoriban elég közelről néztem, és azt láttam, hogy a HírTv nagyon profi licenszeket és nagyon profi szakembereket vett meg, nagyon tudatosan célzott közönségre, és az egész koncepciót nagyon magas színvonalon valósította meg. Azóta azonban Liszkay a lojalitást választotta a csapat összetartása helyett, ráadásul rászakadt az Echo tévés és a Habony által felszedett dilettáns csapat, akik nem képesek egy negyedórás híradót vagy egy sima helyszíni bejelentkezést csinálni. Nem csoda, hogy ha a megyei lapokat kivesszük, ez a sok tízmilliárdos szörnyeteg alig produkál elérést. Egy-két százalékos tévék, pár ezer példányban kiadott lapocskák és néhány száz törzsklikkelőnek gyártott honlapok.
De nekem mindegy is, nincs dolgom velük. Teljesen kívül esek a Fideszes média célközönségén. Nem vagyok minden aprósággal felheccelhető sértődött rettegő, akit röhögve heccel a 888 stábja. Nem vagyok reménytelenségben élő vidéki értelmiségi, aki a megyei lapot járatja csak, a gyászhírek és az állatorvosi rendelő nyitvatartása miatt. Nem vagyok a három szótagnál hosszabb szavakkal hadilábon álló átlag szavazópolgár, akinek a Ripost hatalmas címlapképei kellenek, Sorossal és Verhofstadt-tal. Nem vagyok iskolaigazgató, színházi rendező akinek rettegve kell kinyitni a Magyar Időket, hogy vajon megírják-e róla, hogy túl liberális, és el kell zavarni.
Ezért aztán az első reakcióm az szokott lenni, amikor valaki nekiáll hőbörögni, hogy mondjuk Huth Gergely mit írt, vagy a 888-on megy a libsizés, hogy mégis, mi a francért olvasol te ilyet? Tudjuk miért vannak, tudjuk, hogy egy modern Gyűrűk Ura feldolgozásban ők lennének az értelmesebb orkok.
Erre szoktam válaszul kapni, hogy dehát figyelni kell, mit mozog az ellenség és reagálni. Én ezzel nem sok mindent tudok kezdeni, mert ugyan mi a francot reagáljak például arra, hogy egy alig leplezett fotelnáci hülyegyerek (vagyis a hímnemű bölcsészhallgatók 70%-ba tartozó egyed) ír egy levelet a 888-nak, hogy felőle lehet mindenki liberális, amíg otthon a négy fal között csinálja (azt már nem írja le, hogy a többit legszívesebben a nyílt utcán lincselné meg). Ez ellen persze lehet tiltakozni, de minek. A 888 szerkesztőségében majd röhögnek egyet, hogy höhöhö, megint sikerült megtornáztatni a libsiket.
Az az érzésem, hogy nekem a Liszkay alá vasvillával összedobált médiával semmi dolgom. Ők ők, én meg én vagyok. Ott én nem tudok se szép se okos lenni, ők pedig nem tudnak semmi olyat írni, amiből ne csöpögne az alig leplezett gyűlölet a “libsikkel” szemben, akik merészelnek háromnál tovább számolni, és akik nem akarják a gazdaságos tátrai síelés alkalmából beherovkára ivott sörtől részegen üvölteni, hogy Krasznahorka büszke vára, és nem akarnak, lehetőleg nagymellű szőke nőket párosával kiutaltatni Magyar Anyává tétel céljából.
Nem is nagyon szoktam ezért az ilyen dolgokra reagálni, kimaradt a kultúrkampf is, mert nem tudtam belátni, miért is kellene reagálni egy hülyegyerekre, aki elkezdte megírni, hogy a pesti színházvilágban mindenki liberális. Na ja, a kormánypárti színész általában pocsék színész, szerte a világon, a kormány politikai irányvonalától függetlenül.
Azt gondolom, hogy helyesebb volna a Liszkay-sajtót ignorálni. Megtették azt a szívességet, hogy nem kell gondolkodni. Ami ott van, abban a kupacban, az Ők, mi pedig Mi vagyunk.
Igenám, de a választásokon a nép Őket választja, mert a Mi, az bizony nem mi, hanem egy csomó olyan alak is, akivel egy városban se tartózkodom szívesen. Továbbá hippik, ezeréves filozopter bácsik és nénik, színházrajongók és más hasonlók. Nem én. Nagyon nem.
Tehát akkor mégis kellene foglalkozni a Ripost címlapképével vagy azzal, hogy Schmidt Mária szerint mit kell tanítani az iskolában? Esetleg azért, mert lehet holnap tényleg bevezetik? Nem tudom. Befolyásolta őket valaha is, hogy ki mit reagál? Én úgy emlékszem nem.
Nem lenne jobb figyelmen kívül hagyni őket és azzal foglalkozni ami tényleg fontos? Vagy mégis inkább le kell velük állni vitatkozni? Ti mit gondoltok?
