“A forrás nem köthető össze olyan politikai és ideológiai feltételekkel, mint a jogállamiság, illetve a bevándorlás kérdésének a megítélése.”
Ezt hívják úgy, hogy élethalálharc. A rendös magyar gazdaembör John Deere traktora ugyanis EU támogatásból van, mint kb. minden Magyarországon. Panamajack barátom találó hasonlata szerint az EU támogatás a mi olajunk. Mert mi az olaj? Egy középkori színvonalon élő arab törzs országáról egyszercsak kiderül, hogy ha lefúrunk, jön fel a fekete arany, vagyis nem kell semmit sem csinálni, mint eladni a koncessziót, utána pedig elkezdeni nézegetni a Ferrari katalógusát. Az EU támogatás pont ugyanez, csak itt a pénzt a gonoszbrüsszel küldi, akivel ugye folyamatos háborúban vagyunk.
A jogállami feltételekhez kötés nem politikai vagy ideológiai feltétel, hanem egyszerűen jogi. Arra a nagyon egyszerű kérdésre fogunk választ kapni, hogy az EU micsoda. Olyan szervezet, amelyik képes szanckionálni Németország birodalmi politikáját, vagy olyan, amelyik erre nem képes.
Orbán ugyanis gyakorlatilag azt mondja, hogy “nekem feltételek nélkül jár a pénz, mert EU tag vagyok, és ha ezt bárki kétségbe meri vonni, akkor a németek bevédenek, mivel kellenek a szavazataim az EP-ben, meg mert egy rosszabb közép-amerikai ország munkajogi és adójogi feltételeit adom a német iparvállalatoknak”. És a németek tényleg mindig, mindenhol bevédik.
Merkel már egy ideje megtette, amit meg szokott, vagyis élére állt annak, ami nem tud megakadályozni, a mentőcsomag már Merkel-Macron paktumként kerül az EU döntéshozó szervei elé. Botorság lenne azt feltételezni, hogy a jogállamisági feltételekhez kötésről, amely lényegében azt jelenti, hogy Németország az Odera-Neisse vonaltól keletre nem csinálhat azt amit akar, nem esett szó. Szó esett, és alighanem több megoldás-modell is ki van dolgozva, Merkel pedig keresi azt, amelyikkel a leginkább szolgálja a német érdekeket.
A kérdés itt inkább az, hogy mik a német érdekek. Ugyanis egy ponton túl már nem lehet jobban kényeztetni a német ipart, pontosabban lehet, de mindenki tudja aki tanult közgazdaságtant, hogy ugyanabból a jószágból a sokadiknak már kisebb a jótékony hatása, vagyis a határhaszna. Ráadásul a német iparnak nem azzal van baja, hogy nem tud jól termelni. Ellenkezőleg, a világ egyik, ha nem a leghatékonyabb iparáról van szó. Két problémája van: az egyik hogy a koronavírus elleni intézkedések miatt a kereslet korábban lassan elkezdődött csökkenése hirtelen felgyorsult, a másik pedig az, hogy noha innovációs képességeik vannak bőséggel, a nagy német iparvállalatok fő termékei között eget rengető innovációt tartalmazó termékek nem jelennek meg, hanem a vállalatok főleg a nagyon hatékony termelésben és az állandó keresletben bízó konzervatív üzletpolitikát csinálnak. A termelés hatékonyságát, tágabb értelemben a termelés költségeit javítják Orbán kedvezményei. De az egyenlet másik oldalán akkora csökkenés van, hogy azt Orbán egyedül biztos nem tudja kompenzálni, fel kell pörgetni az EU-ban a keresletet.
Itt látják meg sokan a lehetőséget arra, hogy Németország versenyelőnyét csökkentsék, és erre politikai eszközként valóban a jogállamiságot akarják használni. Ettől azonban még ténykérdés, hogy a jogállamiság nálunk le van építve.
A németek védekezni fognak, és a Charles Michel által nemrég bejelentett puhítása ennek a jogállamiságot számonkérő mechanizmusnak azt jelzi, hogy a németek védekeznek és védekezni is fognak. Az EU ugyanis lehetőséget ad mindennek az agyonszervezésére, így borítékolható, hogy a németeknek az felelne meg a legjobban, ha számon lennének kérve a jogállamisági feltételek, viszont a szanckió ha nem is vétórendszerben, de valami nagyon nagy és összehangolt művelet után legyen alkalmazható. A megoldás nyilván kompromisszumos lesz, a rendkívüli parlamenti ülésnap nálunk azt jelzi, hogy Orbán ha csak tudja, megakadályozza a rendelkezésre álló politikai eszközökkel a “kemény” megoldást.
Azért van most a sokéves átlagnál nehezebb dolga, mert a dolog visszhangja, legalábbis Magyarországon kívül nem lehet az, hogy Orbán nyert. Merkel ezt nem engedheti meg magának, igaz azt se, hogy Orbán veszített. Nem tudjuk, de sejteni azért lehet, hogy folynak a háttérben egyeztetések Európa-szerte, így alighanem francia-magyar és német-magyar relációban is. Nagyon jelentős fordulat lenne Orbán politikájában, ha tényleg szembemenne egy német-francia kompromisszummal, ő azért pontosan tudja, hogy ki melyik súlycsoportban van. Ráadásul a visegrádi országok ebben a kérdésben nem egységesek, úgyhogy ha Orbán tényleg megróbál egy kompromisszumot megakadályozni, az tényleg magyar magánakció lesz. Sokkal valószínűbb, hogy egy rossz színdarab előkészületeit látjuk, főszerepben egy reménykedő emberrel, aki tudja, hogy az EU pénze nélkül bezár a színház, és reméli, hogy a rendelkezésére álló pocsék csepűrágókkal elég lesz ezután is csak játszani a jogállamot.
Abban azért reménykedhet, hogy a jogállamisági feltételek számon kérése az csak kimondva egyszerű. Ha most elfogadják, hogy oké, legyen ilyen, akkor az EU-t ismerve még két-három év (tehát biztosan a választások után) míg kiderül, hogy pontosan milyen adatokból, milyen rendszerben fogják ezeket mérni, tehát lesz 2024-25 mire komolyan felmerül, hogy Orbánt esetleg seggbe kéne rúgni. Addig meg még nagyon sok víz lefolyik a Dunán. Az meg az EU részéről lenne nagyon meglepő fordulat, ha gyorsabban lépne. Az ülésnapot és az idegességet az is indokolja, hogy meglepő lenne ugyan, de nem kizárt.
