Előszöris, nyilván hat a dologra a rendes baloldali párt hiánya, amely folyamatosan nyomást gyakorolna a kormányra, bizonyos alapdolgok ingyenes, és esélyegyenlőséget javító megadására.
Van ugyanis egy csomó “skill” amelyet gyerekek otthon nem szereznek meg, ha nem “jó családból származó úrigyerekek”. Az egész rendszer legfontosabb kritikája, és teljesen logikus tünete az, hogy fokozza a kezdeti versenyhátrányokat, és a “jó családból való úrigyerek” ha sokkal butább is, mint szegényebb társa, többre viheti, mert lesz nyelvvizsgája, jogosítványa, tudni fogja mi az a business casual öltözék és mikor kell helyette business professionalt felvenni, és mikor lesz ebből black tie dresszkódos esti rendezvény. Megtanul valami sportot, ami elég drága ahhoz, hogy művelése bevigye a high societybe, ahova egyébként is született.
A nem “jó családba született úrigyerek” pedig nagyon sok munkával fog eljutni ennek egyáltalán a közelébe, és nagyon nehezen (vagy egyáltalán nem) áttörhető üvegplafonokkal fog találkozni. Főleg, hogy a bajok már nem ott kezdődnek, hogy nem tanul meg autót vezetni, teniszezni, angolul beszélni, keringőzni és barna övhöz barna cipőt venni. Hanem ott, hogy nem tanul meg rendesen írni, olvasni, számolni. A “jó családból származó úrigyereket” pedig korrepetálják, mert a szülő érzi a versenyhátrányt, és nyilván meg akar mindent adni a gyerekének.
Ezért kellene a sok szétroncsolódott, szalonforradalmárok uralta baloldali párt helyett rendes, hogy felvegye a küzdelmet az amúgy egész Közép-Európára jellemző, a társadalmi különbségeket a makroszámok tartása (és hatalma megtartása) érdekében erősítő kurzus ellen.
Na jó, de még mindig ott tartunk, hogy mi bajom az ingyen KRESZ-tanfolyammal.
Az, hogy 25.000. – Ft. (60-70 euró) az a “jó családból való úrigyereknek” semmi, egy jogsi ma már százezres-kétszázezres költség, a vezetési leckék költsége miatt. A versenyhátrányban levő gyereknek meg kevés.
De a fő baj nem ez. A fő baj az, hogy ez az intézkedés magában hordozza a csirkefarhát-nyugdíjasoknak dobott 10.000.- Ft-os Erzsébetcetli minden elemét. A kormány adja, nagy kegyesen, igényelni kell, gazsulálni, a bürokrácia a folyamat végén pedig (elnézést) kiszar valamit, ami végülis jóval több a semminél, de azért pont nem elég semmire. Mint ahogy a tízezres erzsébetcetli sem sokat tesz még egy 45 kilós, egyedül élő, 86 éves, és heti kettő darab keménytojással táplálkozó néni háztartásához sem.
De kondicionál. Kondicionál arra, hogy menj gazsulálni a hivatalba, adjál be nyomtatványt, írjál kérvényt. Kérjél sorszámot, amelyet az automata mellett álló, küldetéstudatos munkásőr bácsi tép neked, kioktató arckifejezéssel az arcán. Utána várj, majd remegő kézzel reménykedj, hogy mindent jól töltöttél ki. Legyél hálás az ügyintéző néninek, aki segít jól kitölteni. Add meg a hétjegyű azonosítód, és tedd el jól a kártyát, amin az új, nyolcjegyű azonosítód van, mert legközelebb a néni már majd nem tud neked megkegyelmezni, és így is befogadni a kérelmet. Gyere vissza egy hét múlva az elkészült papírodért, amire már kiutalják a huszonötezredet.
Menj le kutyába, alattvaló, térdelj, és hálálkodj, mert a kormány adott neked 25.000.- forintot. Ne gondolj arra, hogy egy normális közoktatásban, egy 17-18 éves gyerek olyan penge szellemi állapotban van, hogy miközben éppen a szinusztételt, meg az integrálást nyomja matekfakton, vagy épp az orosz irodalmat magyarfakton, vagy épp a haverjaival ír egy olyan programot a CNC marógépre, amely egy megfelelő hulladék vasdarabból szépen kimarja Kim Kardashian bikinalsós fenekét, egy kresztanfolyam kb három délután, ami simán lehetne ingyen.
Ne gondolj. Semmire. Örülj, mert az állam adni fog neked 25.000.- Forintot. Még egyszer mondom. Ne gondolj arra, hogy ezt az apád fizetéséből veszik el. Ne gondolj. Ne gondolj. Ne gondolj. Semmit. Alattvaló.
