Anisits és Grüner a maguk területén ismert tudósok, nevük márkanév a szakmájukban és tudományterületükön. Anisits nevét ráadásul még lakótelepi parkolókban ismerik, ő az a csávó, aki megcsinálta a béemvé turbódízeleit, vágod, adnak neki havonta egy béemvét még most is, csak hogy mondja meg hogy mit kell rajta még csinálni…

Miért bántom hát én ezeket a tekintélyes professzorokat?

Nézzünk meg először egy olyan jelenséget, amelynek első ránézésre nem sok köze van a dologhoz. Ez pedig az, hogy az ember a szíve mélyén (vagy nem is annyira mélyén) mindig arra vágyik, ami nem adatott meg neki. Milliárdos üzlet hajvasalókat árulni göndör hajú nőknek és hajgöndörítőket egyenes hajú nőknek. A pesti színpadokon álló markáns arcú, érces hangú, a női szívek százait rabul ejtő, ám állandó pénzzavarban lévő, szponzoroknak gazsuláló színész bármikor cserélne a nézőtéren ülő, dögunalmas életet élő, gazdag ügyvéddel. Aki egyébként amatőr színtársulatba jár, és mindkét, befektetési célra vett budai lakását odaadná, ha ő állhatna a színpadon.

Hasonló a helyzet a tudósoknál is. Nyilván százával lehetne találni, főleg az idősebb generációban olyan magyar tudóst, aki a fél karját odaadná Grüner vagy Anisits életútjáért. Egy dúsgazdag amerikai kutatóegyetem, a BMW végtelen forrásai, dipl. Ing. Prof. Herr Direktor…

Igen, csak ha valaki a fenti lélektani jelenséget ismeri, az pontosan tudja, hogy Anisits és Grüner mélyhipnózisban elmondaná, hogy akármekkora főprofesszorok is lettek, kicsit zavarja őket, hogy nem méltóságos urak. Hatvan fölött a magyar férfiak jelentős része, aki addig nem lett méltóságos úr, szeretne azzá válni. Fideszes körökben sokáig közröhej tárgya volt Széles Gábor, aki kb. bármit bevállalt az Echo Tv-vel, csak hadd legyen már egyszer miniszter. De ugyanez csinált az ország egyik legjobb, legsikeresebb ügyvédi irodájának vezetőjéből, az amúgy kitűnő jogász és nagyszerű ügyvéd Trócsányi Lászlóból is pocsék igazságügyminisztert. Kásler profról nem is beszélve.

Orbán pontosan ismeri ezt a jelenséget és már nagyon rég használja (Palkovics is ebbe a klubba tartozik amúgy). Számára ezek az emberek hasznos idióták, akik a díszmagyarba öltözésért cserébe megvalósítják az aktuális ámokfutást. Vagy épp támogató cikkeket írnak, személyes tekintélyükkel, hírnevükkel legitimálják azt. Aztán majd jön augusztusban egy nagykereszt, kardokkal, gyémántokkal, sassal, csillaggal, salátaágyon.

Grüner és Anisits cikkéről is messziről lerí, hogy nem sok közük van a témához. Grüner cikkééről már írtam, Anisits meg azzal a felütéssel kezdi, hogy az MTA nyolcvan éve ugyanolyan. Az, hogy Pálinkás alatt teljes szervezeti, finanszírozási és személyzeti reformon esett át a szervezet és jelenleg Közép-Európa egyik vezető tudományos műhelye, az nem jutott el hozzá.

De igazán hasznossá nem ez teszi ezeket a cikkeket, hanem az, hogy nagyon jól kapcsolódnak Orbánék egy szintén régóta használt kommunikációs módszeréhez, a cherry pickinghez.

Ha megfigyeljük, akármit vezetnek be nálunk, amitől mindenkinek égnek áll a haja, mindig kész a magyarázat: de ez ugyanígy van Németországban/Dániában/Belgiumban és ott mégsem zavar senkit. És valóban, mindig jó a párhuzam, csak épp mindig kifelejtenek valamit. A Max Planck intézetek meg más nyugati példák esetén a vegyes finanszírozás másik elemét, az alapítványi hátteret, az amerikai research universityk esetén az endowment-et. Vessünk egy pillantást Grüner munkahelyére a UCLA-re! Szolid 509 millió dollár éves adomány szemben 179 milliónyi operative income-mal. 2012-2015 között évente és átlagosan 38,5 millió dollárt kerestek szabadalmakból és ez 2017-ben ment fel 65,9 millióra. Ez az az egyetem, amelyik az egyik legsikeresebb abban a műfajban, hogy tudományos kutatási eredményeit üzleti sikerre váltsa, az átlag ennél rosszabb arányokkal bír.

Egyszerűen mindig kiderül, kb. egy egyszerű google search első találatából, hogy az “X nyugati országban is van ilyen” tartalmú mondatok mindig óvatosan kezelendők, mert akármelyik példát vesszük, mindig kiderül, hogy a dolgok nem pont úgy vannak nyugaton, ahogy a propaganda nekünk mondja. Ráadásul mindig más nyugati modell a minta, és annak mindig egy mozzanata. A jelen példából például nagyvonalúan kihagyják, hogy a UCLA-nek egy másodpercig sem kell aggódnia, hogy a kaliforniai kormányzat beleszól abba, hogy mit csináljanak, és a fentebb idézett pénzügyi adatok alapján eszközállománya szolid 3,5 milliárd dollárt (mintegy 972 milliárd forintot) ér.

Szóval nem azért vagyok ideges ezekre az urakra, mert nem tartom nagyra a tudományos munkásságukat. Egyszerűen hiúságuknál és így orruknál fogva vezeti őket a kormány arra, hogy Palkovics ámokfutásának (csak emlékeztetőül: még mindig nincs leírva, hogy pontosan mit akar, lényeg, hogy a pénzt lehetőleg ő ossza) hátterében ők legyenek a dísznyugati dísztekintélyek, akik lám, milyen szépen elmondják, hogy a sok libsi hiába hisztizik, hát hiszen csak azt akarják bevezetni, ami a liberális fellegvár Kaliforniában is van, megmondta a főprofesszor is.