Az idézet Ádám Zoltántól van, akivel nagyinterjút közölt a 444. A Közgáz tanára elismerésre méltó kitartásról és integritásról tanúságot téve megy végig azon az úton, hogy legyen következménye egy szochazás hallgató suttyomban levizsgáztatásának. Ezzel évszázados hagyománnyal megy szembe, hiszen a fontos emberek gyerekei Magyarországon mióta van egyetem, azóta kapnak vizsgakedvezményeket.
Ennek ellenére nekem a fenti mondat a legfontosabb az egészből. Két munkatársat kicsináltak, hát igen, nem értettem vele egyet, de maradtam és így is jó a kollektíva. Nem akarok én megróni senkit. Pont elég félreértést keltett az, amikor a napokban Demeter Szilárd és Pesty László megszólalásairól írtunk, anélkül hogy a kurva anyjukba küldtük volna el őket. Ennek rögtön két oka is van:
- senkit nem küldünk el az anyjába
- a jelenség fontosabb mint az ember, még akkor is ha sokaknak nem megy a differenciált gondolkodás és bizonyos emberek nevének hallatán csak anyázni tudnak. Nem vagyok ártatlan, én is ismerek pár ilyen embert, pont ezért nem írok róluk.
Milyen szálra lehet felfűzni egy becsületes szakembert, egy a NER-ben magasra tört, majd letört kultúrpápát, illetve a Fidesz egyik legrégebbi motorosát? A megküzdési stratégiákra. A példájukat azért fontos harag és elfogultság nélkül megnézni, mert mindenkinek, aki Magyarországon él, van megküzdési stratégiája.
Fontos látni, hogy ez a NER egyik alapja: minden megküzdési stratégia egyéni stratégia. Nincsenek csoportos stratégiák, amikor bárki arra számít, hogy majd a társai kiállnak mellette.
Két embert a barakk mögé kísértek és hallottuk a durranásokat, illetve utána négy embert kivezényeltek, sose mondták el, hogy mit kellett csinálniuk. De mi jó barakk vagyunk. Tetvek nincsenek, és jó viszonyt ápolunk az őrséggel, nem úgy mint a szomszéd barakk, amelyet az elmúlt hónapban kétszer is megtizedeltek.
Minket hagynak dolgozni, ha mi nem csinálnánk, akkor senki se csinálná – mondja a megküzdési stratégia és legfeljebb tiltakozó nyilatkozatot ír alá. Álszentség lenne efölött pálcát törni. Mindenki tudja hogy a hivatalok ellenségek, a bíróságok pedig a legtöbbször időhúzással, aktatologatással akarnak kimaradni az egészből, ez az ő megküzdési stratégiájuk. Nyírtak már ki Magyarországon bírót azért mert az EUB-hez fordult. Én is léphetnék arra az útra, amire pár kollégám rálépett, fejjel a falnak, beleőrülhetnék vagy egy szép napon az épp a kasszában levő pénzből csinálhatnék egy teherautós jogsit és a stressz helyett vihetném az Aldi áruterítő kamionját minden hajnalban. Rosszul nem keresnék ott se. Nekem is van megküzdési stratégiám.
Ilyen körülmények között marad az egyéni túlélés és az, hogy egy ponton az ember talán abbahagyja a hátrálást. Ádám Zoltánnak eljött ez a pillanat. Valószínű próbálnak is majd rajta példát statuálni. Szembemész, leküzdesz, a társaid támogatásával? Nono, tessék csak szépen beállni a sorba és rákot kapni a feszkótól, vagy elinni mindened.
Pesty és Demeter azt mutatja, hogy már nemcsak a borosta szúrós oldalán van szükség megküzdési stratégiákra. Egyikükkel se az a probléma hogy buta lenne. Mindkettő okos, művelt, a saját területén magas színvonalú tudással bíró ember. Jelen cikk szempontjából nem érdekes, hogy emberi vagy egyéb tulajdonságaik milyen pozíció betöltésére teszik őket alkalmassá vagy alkalmatlanná.
Mindketten látják, hogy azt amit a Fidesz most csinál, sehogyan se lehet megmagyarázni. Semmilyen ideológiai alapja nincs az ország módszeres szétrombolásának. Ez nem konzervativizmus, ez nem kereszténység, ez egyszerű fosztogatás. Az ő megküzdési stratégiájuk most az, hogy a saját lelkiismeretüket megnyugtatandó kritikát fogalmaznak meg, de épp csak annyit hogy amiatt ne kelljen gulágra menni. Elmúltak azok az idők, amikor még ki lehetett lépni. Néhány éve jóindulatúbb emberek még elhitték a Fidesz környékéről lelépőknek, hogy akkor jöttek rá. Pedig frászt akkor jöttek rá, akkor nem bírták tovább az önbecsapást. Pesty és Demeter ezen már túl van, ők nem “térhetnek meg” nekik marad az “építő kritika” és a jó hangosan mondott önbecsapás, a lelkiismeret határát elnyomandó. Mielőtt jönne hatszáz komment, hogy dögöljön meg mindkettő: 1) inkább sétálj egyet 2) nem azt mondjuk, hogy sajnálni kell hanem azt hogy 80-as IQ felett már mindenkinek megküzdési stratégia kell.
A megküzdési stratégiával a legfontosabb probléma, hogy megöl. A pszichoszomatikus betegségek területe az orvostudomány egyik homályos mocsara. Korreláció van, de hogy pontosan hogy működnek ezek a dolgok, még mindig csak sejtjük. De a megküzdési stratégia tűrési stratégia, annak az elviselése, hogy a világ nem jó. A feszültség a világ és az elviselése között pedig méreg. Hormonrendszereket borít fel, idegeket kezd ki, vérnyomást hintáztat, sejtburjánzásokat indít el.
Nem tudok ezzel kapcsolatban okosakat mondani, illetve csak ötletelgetni tudnék. Csak szeretnék rámutatni, hogy az egyéni megküzdési stratégiák országa vagyunk. Meg az elhízottaké, a hormonzavarosaké, a rákosoké, az öngyilkosoké és az alkoholistáké. De ez mind csak tünet, a betegség a megküzdési stratégia.
