Visszanézegetve Ukrajnáról szóló írásainkat megveregettem a vállam, mivel a korábban írt dolgok (a HIMARS logisztika-romboló használata, az oroszok széthúzása, és a támadások felfutása szeptemberre) nagyrészt bejöttek, bár (alighanem sok más emberhez és főleg az orosz vezetéshez hasonlóan) Zaporozsje és Melitopol irányában vártam a támadást, a Harkiv alatti támadás igazi meglepetés volt.
Így most megkockáztatok egy kis kávézacc-jóslást a következő két hónapra. Jön a tél, és ez újabb dilemma elé fogja állítani az ukrán vezetést. Rövid távon, a következő egy-két hétben nyilván az lesz a fő feladat, hogy a Harkiv alatti nagy áttörést a lehető legjobban kihasználják. Ez alatt az értendő, hogy minél keletebbre legyen az a vonal, ahol az oroszok meg tudják állítani az ukrán támadást, ahol végre a futás helyett egy zárt arcvonalat tudnak felvenni és meg tudják szervezni a védekezést. Erre ott több folyó, dombok, vasútvonalak is rendelkezésre állnak. Hamarosan meg fogjuk tanulni 4-5 falu nevét, ahol az ukrán támadás lelassul.
Igenám, de ez az oroszoknál nem megy egyszerűen. A futó alakulatok szétszóródtak, demoralizálódtak, ezt jelzi a rengeteg felszerelés, amelyet hátrahagytak. Valószínű, hogy a támadás megállítása csak máshonnan odahozott alakulatokkal oldható meg. Honnan? Valószínű az eredetileg várt Zaporozsje-Melitopol vonal környékéről, amely így meggyengül. Azonban az ukránok se szupermenek, az az igazi nagy meglepetés lenne, ha az ott meggyengül arcvonalat áttörve csinálnának még egy ilyen Guderian-matinét. Inkább az tűnik valószínűnek, hogy a Herszon környéki védelmet igyekeznek majd megroppantani.
A következő időhorizont, ameddig nagyjából előre lehet látni, az október vége.
Addig kell kiderülnie, hogy a hadviselő felek hogy mennek neki a télnek. Az ukrán tél a Fekete-tenger mellékén enyhébb, a szárazföld belsejében azonban rendes kontinentális (akit esetleg érdekel az ilyesmi Köppen szerint Dfb és BSk) éghajlat van, időnként kutya kemény téllel. Tavasszal meg jön a jó öreg raszputyica, a sárban dagonyázó tankokkal.
Más szavakkal az az állapot, amelyet sikerül október 30-ig elérni valószínűleg március 30-ig nagyot nem fog változni. Persze háború lesz télen is, sőt az se kizárt hogy nagy hadmozdulatok is lesznek, de alapvetően ezt mindkét fél csak valami nagyon kecsegtető alkalom miatt vállalná be. A hidegben háborúzás rendkívül energiaigényes. A dízelmotorokat folyton járatni kell, a menetelő katonába legalább napi 2500 de inkább 3500 kalóriát bele kell rakni. Átlag 15 kilóval nehezebb, mint a világháborúban harcoló nagyapái, és a harcképessége néhány napig tartható fenn megfelelő ruha és ennivaló nélkül. Valószínű, hogy mindkét téren az ukránok állnak jobban, de akkor is, ezeket a katonák után mozgatni hatalmas feladat. Jobb az nekik, ha olyan helyen vannak, ahol nem kell messzire vinni utánuk. Persze ha valahol beszakad a front és előre lehet lökni 50-100 km-et az más tészta.
A harkiv alatti áttörés nagy előnye, ahogy írtam is valamelyik nap, hogy az ukránok támadnak, és így rákényszeríthetik az oroszokat arra, hogy ne optimális helyen vegyenek fel védekező állásokat. Az oroszoknak lassan a front egész hosszában azt kell végiggondolni, hogy mi az a védvonal, amelyet bírnak logisztikával.
Ez állítja dilemma elé az ukránokat. Mit tegyenek a következő hat hétben? Erőltessenek nagy területszerzéseket, menjenek neki a melitopoli iránynak és próbálják kettévágni az orosz erőket? Az egész fronton inkább készüljenek a logisztika bénítására? Találjanak stratégiai célokat mint pl. az enerhodari erőmű elfoglalása és újbóli üzembe helyezése?
A legfontosabb ebben a dilemmában, hogy ez jórészt nem katonai dilemma. Nem véletlen, hogy a katonai események mellett az oroszok lebegtetik a tárgyalásokat, lövik az ukrán infrastruktúrát. Ebben persze benne van az is, hogy időt próbálnak nyerni, de az is, hogy az ukrán politikai döntést akarják befolyásolni.
Az ukrán kormánynak tehát előre kell gondolkodnia. El kell dönteni, hogy mikor és hol fognak lelassítani, hol kezdik el konszolidálni a pozíciókat. Ennek a szempontjai sokfélék, és nagyon nagy bizonytalansági tényező, hogy az oroszok valójában mennyire gyengék. Mert Balaklijánál nagyon rátenyereltek az ukránok egy gyenge pontra, de valószínűleg az oroszok nem mindenütt ennyire gyengék és nem mindenütt áll ennyire jól minden csillag az ukránoknak.
Tehát valamikor október 15. környékén a szituáció elkezd majd szépen kikristályosodni, addig viszont még lesznek intenzív események.
