Akkor az indok: hülye hobbijaim egyike, hogy az Arcanum adatbázisaiban olvasgatok régi, archívált újságokat, mindenféle dokkumentumokat, hirdetéseket és egyebeket. A XIX. század második felétől már eléggé nagy a választék, a XX. századtól kezdődően pedig bőségesnek mondható.
Érdekes korszak például az első világháború és az azt követő két évtized. Különféle megyei lapokban nyomon lehet követni például azt is, ahogy a irredentizmus és a revizionizmus kihajt, szárba szökken. De nyomon követhetjük a magyar antiszemitizmus kibontakozását is. Egészen szürreális cikkek születtek akkoriban a zsidó származású kereskedők “felforgató” tevékenységéről. Ezekben tulajdonképpen bármilyen probléma esetén két lépésben jutottak el odáig, hogy a másvallásúak felelőssek a történtekért.
Ugye akkoriban nem Kovács Lajos senior expert gépkezelő érvelt a fészbúkon, nem Lakatosné Bamba Jolán nyugalmazott csavargyári gyors- és gépíró fejtette meg a világ nagy dolgait két brazil sorozat között, hanem újásgírók szösszeneteteit korrektúrázta a korrektor, a megjelenést pedig a szerkesztő, vagy a főszerkesztő engedélyezte. Az eredmény mégis az lett, amit ma az archívumban olvasgathatunk. És mint tudjuk, hatása és gyalázatos következménye volt a tematizált közbeszédnek.
Szeretnénk azt gondolni, hogy most más világban élünk. Kovács Lajos és Lakatosné Bamba Jolán ma hírportálok tucatjai közt válogathat, ha kinyítja az internetet, a Szabó Örvin könyvtár illata csapja meg az orrát, neki csak le kell vennie a megfelelő polcról a megfelelő adattárolót úgymint könyvet, folyóiratot vagy bármi mást, az információ pedig szippantódik befelé a koponyájában leledző vákumnak (úgymint vákuum) köszönhetően.
Fogalmam sincs, miért hiszünk ebben. Fogalmam sincs, miért hiszünk abban, hogy most majd másképp alakulnak a dolgok, mint a két világháború között.
Akárhogyan is vizsgálgatom a témát, én sem tudok máshová kilyukadni, mint Ésik a tegnapi posztjában. Az alapismeret, háttérismeret és a forráskritika hármasa lenne annak a feltétele, hogy az egyébként nyilván jóravaló és jószándékú Lajos és Jolán a bécsi parkokban portyázó muzulmán seregek és a kutyát sétáltató liberálisok hallatán beleállítsa a készülékbe a kisbaltát.
A fentiek hiányában – amiben az oktatásunk erőst ludas, a jövőben még ludasabb lesz – tökre valószínűtlen ez a forgatókönyv.
Hogy mi a valószínű? Hát sajnos a harmincas évek mai korszellemnek megfelelő feltámadása várható, de igazából már évek óta ebban élünk, csak a szürke mindennapok részévé vált, ahogyan a huszadik században is napi rutin volt antiszemitának, fasisztának, nácinak lenni, vagy ezek jótékony hatásával szembesülni.
Én nem nagyon látok más megoldást, mint azt, hogy az ember vállaltan és transzparensen normális. Mindenki előtt, minden körülmények között. A sárga csillagot dafke is viselték, hogy lássa mindenki, nem mi hülyültünk meg, a világ fordult ki önmagából. Hát különösebben fényes eredménye nem lett persze a dolognak, de minden más megoldás a világ sötétbe (barnába, csukaszürkébe :D) borulásához aszisztált csak.
Én most lipsi vagyok pólót fogok tervezni (pedig nem is vagyok), esetleg Soros Gyuri bácsisat, Júniósat vagy mit tom’ én milyeneset. A lényeg, hogy hordani is fogom ezeket. Hogy miért? Mert betelt a pohár, kiborult a bili, leverődött a hamu a szivarvégről.
Ennek a kreténnek a cikkben meg kívánok szépet és jót. …és a kedves édesanyjának úgyszintén.
