Mindenki ír arról, hogy meghalt II. Erzsébet angol királynő, lehet ebből nekünk se kellene kimaradni. De igazán nem tudom mit lehetne erről írni. Vannak akik a saját nagymamájukként gyászolják, vannak az angolmánok, akik igyekeznek kiírni valami nagyon brit dolgot és vannak a fanyalgók akik mindenféle hetven évvel ezelőtti gyarmati atrocitásokat emlegetnek fel, meg persze azt, hogy ő is az oka volt Diana hercegnő halálának.
Nálam pár éve következett be az, hogy abbahagytam annak a követését, hogy akkor most ki kicsoda a Windsor házban, ki mikor angolosította a nevét Heinrich zu und von Nierensteinról Henry, the 6th Viscount of Kidneystonera.
A királynő halála mindenképp korszakot zár le, hiszen a húsz évvel utána trónra került uralkodók is már lemondtak, vagy meghaltak. Az utolsók között kötött dinasztikus házasságot (bár Fülöp herceg a mesalliance határán volt ebből a szempontból) és így fia, III. Károly az egyik utolsó, teljesen kékvérű uralkodó. A majdani Vilmos király anyja egy skót főnemesi felmenőkkel rendelkező nő, a még majdanibb György király anyja pedig egy lufiárus és egy légiutaskísérő lánya.
Erzsébet egy omladozó, de még létező birodalom trónjára ült fel. A Brit Nemzetközösségből aztán Nemzetközösség lett, a legtöbb tagállamából pedig köztársaság. Alighanem a jó pár csak az Erzsébet iránt érzett személyes tisztelet és most már kegyelet okán nem jelenti be az átalakulást, de hamarosan Ausztrália és Kanada államfője se a brit uralkodó lesz.
Erről lehetne sok mindent írni, meg érdekes is, csak a mi életünkben olyan nagy szerepet nem játszik. Erzsébetet minden hibája ellenére szerették, és szerintem Károlyt is minden hibája ellenére szeretni fogják. Csak kevesebben.
Szegény Károly 73 évesen állhat neki áthozni a brit Monarchiát a XXI. századba. Az anyjának elnézték, hogy múlt századi (és azokból se a legmodernebb) elvek szerint él, neki nem fogják. Meglátjuk majd hogy alakul, mindenesetre a többség, akinek a Buckingham palota élete egy volt a sok valóságshow közül, nyugodt lehet, téma lesz bőven.
