Az ukrán helyzetről nem írtam pár napja, mert még tart az, ami már egy hónapja tart.
Az oroszok ugyanazon a viszonylag kis területen, ahol eddig is támadtak, megcsináltak egy nagyjából jó műveletet. Elérték, hogy legyen azon a területen jó légvédelmük, ne dolgozhassanak kedvükre a Bayraktar drónok. Tüzérségi fölényt építettek ki. Hiányzik viszont a motivált, képzett és tömeges gyalogság, amely a tüzérségi előkészítést gyorsan területszerzésre váltja. Ennek ellenére dél felől sikerül áttörést elérni Liszicsanszk irányába, a napokban fog kiderülni, hogy hol stabilizálódik újra a frontvonal.
Az oroszok helyzetén az látszik, hogy rettenetes erőlködés árán kell néhány kilométereket előrehaladni. Ugyanakkor az ukránok sincsenek jó helyzetben, csak náluk egyelőre nem az emberhiány jelenti a gondot, hanem a felszerelés.
Az ukrán légierő szovjet gépekből áll, amelyek rengeteg karbantartást igényelnek (az amerikaiak is, de nem ennyit). A nyolcvanas évek orosz technikája nagyon hamar eléri az élettartama végét. Az oroszok ezen a téren hatalmas előnyben vannak, hiszen hiába ugyanúgy a MiG-29 és Szu-27 továbbfejlesztései adják az ő légierejük gerincét is, ezek már mind olyan gépek, amelyeket a kétezres években építettek, amikor a COCOM lista már nem akadályozta meg az oroszokat nyugati precíziós gyártóeszközök, metallurgiai technológia, segédanyagok (ragasztók, felületkezelő anyagok, vezetékek, mérőeszközök), számítástechnikai eszközök (random 90-es években gyártott chip is jobb lesz, mint a szovjet kompjútyer) és konkrét alkatrészek (csapágyak, tömítések) beszerzésében. Ezért az orosz gépek jelentősen jobbak és újabbak az ukránoknál, a javításközi időköz, hiába a még mindig fele-harmada az amerikai gépekének, az ukrán gépekének viszont a két-háromszorosa.
A megerősített légvédelem, és az üzemidőt kirepülő géppark együttesen azt eredményezi, hogy a viszonylag szűk Donbasz-hadszíntéren orosz légifölény épülhet ki. Nem véletlenül telepítettek oda a kincset érő kevés Sz-300 légvédelmirakéta-ütegeikből egyet az ukránok. Mivel nyugati gépeket nem kapnak, és a keletiek nagyjavítása időigényes, a megoldást a jobb légvédelem jelenti. Német részről van ígéret a Gepard légvédelmi páncélos és az IRIS-T rakéták földről indított változatának átadására, de ez ha lesz, majd a nyár második felében lesz, ami késő. Nem lepődnék meg, ha erőteljes ukrán könyörgések lennének csapatlégvédelmi eszközök (az amerikai SHORAD és NASAMS vagy ezek más nyugati megfelelői) átadására. Ez viszont élvonalbeli technika, elég kockázatos oda küldeni, ahol fennáll a veszélye, hogy orosz kézbe kerül. Még akkor is, ha az oroszok elég pontosan tudják, mik ezek.
Másképpen tehát, de mindkét hadviselő fél kimerülőben van. Az oroszok minden forrás szerint küzdenek azzal, hogy nincs megfelelő emberállomány, az ukránok meg azzal, hogy az oroszok helyi technikai fölényben vannak.
Ez abból is látszik, hogy mindkét fél igyekszik kiegészítő hadszíntereket nyitni. Az oroszok elővették a gázfegyvert, erről már írtam. Közben folyamatosan mókolnak valamit Szumi körzetében, hogy ne lehessen onnan nagy erőket átcsoportosítani Harkiv és/vagy Liszicsanszk körzetébe.
Az ukránok viszont belőttek az orosz határon túlra, egy finomítóba (nagy valószínűség szerint egy aliexpressről rendelhető drón átalakított változatával) hogy korlátozzák az oroszok üzemanyag-ellátását. Folyamatosan próbálnak Herszon felé nyomulni, és partizántevékenységet támogatni, kihasználva, hogy az orosz tüzérséget egyelőre lefogják a Donbaszban. Herszon környékén viszont az oroszok nagyon beásták magukat. Ukrán részről hatalmas előnyt jelentene, ha sikerülne Herszon elővárosait legalább elfoglalni, de addig még van legalább két orosz védvonal. Onnantól kezdve, hogy Herszonban közvetlenül harcok vannak, az orosz hadvezetés óriási dilemmába kerülne.
Még érdekesség volt a napokban a litván “blokád” vagyis az hogy a Kalinyingrádot ellátó vasútvonalon elkezdték a vonatokat kontrollálni és semmi mást nem átengedni csak amit az EU szankciók nem érintenek. Ez nyilvánvalóan azért van, hogy az oroszokat megint dilemma elé állítsák. Normál esetben erre egy monstre hadgyakorlat lenne a reakció, legalább néhány ezer katonával, több ezrednyi tankkal és repülővel. Az oroszok helyzetét jól mutatja, hogy a full NATO mozgósítással szemben nem tudnak egy ilyet lépni, marad az ökölrázás.
Közben mennek az infrastruktúra elleni kölcsönök informatikai támadások.
Én úgy gondolom, hogy ez a helyzet ami most van, vagy eljut oda, hogy szépen mindkét haderő megáll, mert nem tud tovább menni, vagy áttörés következik vagy Liszicsanszknál az oroszoknak, vagy Herszonnál az ukránoknak. Ha nem, akkor az ukránoknak meg kell várni, amíg beérkeznek a megígért nyugati eszközök. Erre a következő egy-másfél hónapban sor fog kerülni, sok nagy dérrel-dúrral bejelentett cucc valójában júliustól érkezik. Az oroszoknak egy idő után meg kellene szervezni ütőképesebb gyalogos alakulatokat, különben előbb-utóbb kénytelenek beásni magukat ott ahol vannak. Könnyen lehet, hogy ez a Liszicsanszk környéki domboknál lesz, ahova most betörtek.
Közben minden nap ezernyi ember hal meg.
