A múlt hónapban az Alabama állambeli Mobile városában az Airbus átadta a megrendelőnek az utolsó hagyományos Airbus A321 típusú gépet. Ezentúl már csak a “neo” változatokat gyártják.
Ezzel valószínűleg elkelt az utolsó, polgári használatra épített új CFM-56 hajtómű. A CFM-56 sokaknak szinte semmit se mond, pedig az emberiség mobilitásában a szerepe majdnem akkora mint a Volkswagen Bogáré vagy a Toyota Corolláé. Az amerikai GE és a francia SNECMA (ma már Safran) közös munkája egy sor katonai típus mellett több tízezer példányban került polgári gépekre. A konstrukció gyökerei a hetvenes évekre nyúlnak vissza, ez az egyik legelterjedtebb klasszikus nagy kétáramúságú, “turbofan” hajtómű. A méretosztályában közel három évtizedig a legnagyobb számban eladott termék volt. Megbízhatósága legendás. A korábbi évtizedek hajtóműveinél lényegesen halkabb és takarékosabb. A fapados légitársaságok elterjedésének egyik alapja a kiforott, a nagy példányszám miatt viszonylag olcsó és ugyanakkor takarékos CFM-56 hajtóművekkel felszerelt Boeing és Airbus keskenytörzsű repülő volt.
Hogy miért írok ennyit a CFM-56-ról? Nos, nem kis munkával, mára sikerült újra generációt ugrani. Ugyanekkor Oroszoroszág a mai napig csak szeretne olyan, hazai anyagokból, hazai gyárakban készült hajtóművet gyártani, amely hozza a CFM-56 paramétereit. Ahányszor orosz csodafegyverről olvasok, mindig gyorsan megnézem, hogy mikor fog kereskedelmi forgalomba állni a most nyugdíjba küldött A321 classic konkurensének szánt MSz-21-es, orosz hajtóművekkel. Mindig három év múlva.
Oroszorország, nagy és erős ország, de távolról sem az a világhatalom, aminek mutatja magát. A mai napig nem heverte azt ki, hogy minden pénzét megszállásra és katonai elrettentésre fordította. Tudósai terveznek nagyszerű dolgokat és laborokban, kézműves módszerekkel készülnek nagyszerű prototípusok, fegyverből és más iparcikkből is, de az ipara már bő két évtizedes lemaradásban van a nyugatitól. Pénze van, de nem annyi amennyiből világpolitikát lehetne csinálni.
Másból csinálnak tehát világpolitikát: bomlasztásból, dezinformációból. Aligha kétséges például az, hogy a magyar kormányt kilóra megvették. Gázpénzek és egyéb pénzek, kurvázások félreeső dácsákban.
Az orosz hadsereg felvonult az ukrán határra. Ukrajnában élni sokkal rosszabb, mint bárhol az EU-ban de nagyságrendekkel jobb, mint Oroszország nagyon nagy részében. Fél Ukrajna az EU-ban dolgozik (pl. magyar építkezéseken, vagy épp Varsóban taxizik). Oroszoroszág számára az, hogy a Baltikum már elúszott, pont elég nagy pofon, és alighanem mára az ukránok épeszűbb része is belátta, hogy Varsóban taxizni is nagyságrendekkel jobb, mint orosz peremvidéknek lenni.
Az EU gazdasági ereje akkora, hogy nem áll meg Przemysl-nél, hanem elér Ukrajna belsejéig. Ha Fehéroroszországban nem lenne Lukasenka, az ottani lengyel kisebbség is már rég EU-s állampolgár lenne, plusz kb. mindenki aki hajlandó olcsón munkát vállalni az EU-ban, azonnal felfedezné a lengyel gyökereit. Lenne valami kormány, ahogy van valami ukrán kormány is, de ott is fénysebességgel jönnének rá, hogy jobb az EU gazdasági perifériájának lenni, mint Putyin katonai perifériájának.
Ez a gazdasági folyamat Putyin rémálma. A nacionalizmus szép dolog, könnyes szemmel énekelni a Szent Háborút a győzelem napján felemelő, százéves zsiga helyett egy uraságtól levetett Golffal járni viszont még ennél is jobb. Mit tesz hát Putyin? Amíg drága a gáz és van bevétel felvonul Ukrajnába, és megpróbálja a folyamatot megállítani. A folyamatos agresszív fenyegetőzés már a brezsnyevcsinának is mindennapi eleme volt. Oroszország most ugyanolyan pangás állapotában van. A gázzal tudja ugyan Európát zsarolni, de pont múlt heti hír az is, hogy ha nagyon felveri a gáz árát, akkor az amerikai tankert a Jóreménység fokától fordítják vissza, hogy hozza csak szépen ide Európába a gázt, és már törik is lefelé az az ár.
Az oroszok olyan követeléseket fogalmaznak meg, amelyeknek a teljesítése lehetetlen, ez pont azért van, mert próbálnak nagyobbnak látszani annál, amekkorák valójában. Amiben viszont erősek, hogy szinte minden országban van olyan politikai erő, amely az Oroszországgal való normális kapcsolatot hirdeti ugyan (amely ténylegesen az EU biztonságának egyik alapfeltétele), de emellett lelkesen terjeszti az orosz propagandát. Meg persze van Magyarország, amelynek a kormánya nem oroszbarát, hanem az oroszok kurvája.
Miközben az egész ország az EU pénzéből él, kormányunk ott tesz keresztbe orosz érdekből az EU érdekeinek, amikor és ahogyan azt Moszkvából megmondják neki. Mondanám, hogy emiatt majd Orbán meg fogja szívni, de a helyzet az, hogy minden magyar meg fogja szívni.
