Na, aki hosszú és unalmast akart, most megkapja…
Nincs egyszerű válasz
A választások kapcsán újra előjött az, hogy Magyarország akkor most demokrácia vagy sem. Én úgy gondolom, hogy erre a kérdésre nincs egyszerű válasz, méghozzá azért, mert nincs tisztázva, hogy mit értünk demokrácia alatt. Próbálok ezzel kapcsolatban néhány dolgot tisztázni, és ezáltal a “van-e demokrácia Magyarországon” kérdésre is válaszokat keresni. A lényeg szerintem az, hogy miközben komoly gondok vannak a demokráciával Magyarországon, az ellenzékünk semmivel sem demokratikusabb a kormányunknál.
Mit értünk demokrácia alatt?
A demokrácia szó először Arisztotelész államformatanában tűnik fel. (Egyébként, ha valaki úgy érezné, hogy a magyar demokráciával kapcsolatos problémák újak és egyediek, olvassa el Platón: Az Állam című művét. Meg fog lepődni.) Arisztotelész aszerint csoportosította az államformákat, hogy hányan gyakorolják a hatalmat, és hogy mindezt helyesen (a köz érdekében) vagy helytelenül (önös érdeket szem előtt tartva) teszik. Eszerint van három helyes államforma (monarchia, arisztokrácia és politeia) és három helytelen (türannisz, oligarchia és demokrácia). Vagyis a demokráciát elsőként definiáló ember is szembesült azzal, hogy a demokráciában a hülye sokaság hülyeségeket csináló uralma is történhet. Demagógok (ez a szó is akkoriban keletkezik, szó szerint a népet vezető embert jelent, de a népet megvezető értelemben, pedig ekkor még hátra volt párezer év Orbán Viktor megszületéséig) szónoklatai félreviszik az országot, káosz keletkezik…
Akkor és azóta is állandó kérdés, hogy nem lenne-e jobb, ha a politeia érvényesülne, vagyis azok a sokak gyakorolnák a hatalmat, akik valamilyen tulajdonságuk (nemük, koruk, vagyoni helyzetük, iskolázottságuk) okán erényesebbek, alkalmasabbak arra, hogy a közösség vezetésével kapcsolatos nehéz döntéseket meghozzák. Elméletileg ez nagyon tetszetős konstrukció, visszaköszön Platónnál is, aki a filozófusok kormányzása, erényes őrök mellett érvel.
Politeia
A gyakorlatban viszont tudjuk, hogy az erényesek kiválasztásának elve és ennek anomáliái sokkal több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Elegendő csak a nők választójogára gondolni. A nők kotnyeles, együgyű, hisztis társaság, akik földhözragadt dolgokról kárálva zavarják meg a bölcs férfiak gondolkodását a világ nagy dolgairól. Ez a politikai felfogás még most se teljesen veszett ki, sőt újratermelődik. Évszázados küzdelem volt annak elismertetése, hogy attól hogy valakinek 2-vel kezdődik a személyi száma, még minden további nélkül képes dönteni az ország sorsáról is. Sőt azóta az is kiderült, hogy ahol a nők még a hatalomhoz is odaférnek, az ország jobb és kiegyensúlyozottabb pályán halad. De sokáig a munkások, a parasztok, a zsidók és mindenféle más csoportok is úgy “vettek részt” az ország vezetésében, hogy “erényes és bölcs férfiak” eldöntötték, hogy mi a jó nekik. Az országoknak jobb lett, mióta ez nem így van.
Ettől még a demokrácia leglátványosabb jellemzője az, hogy egy zsák krumplival és látványos hazugságokkal is lehet a választókra hatni, és ezzel akár választásokat is lehet nyerni. Ugyanakkor ez a legfontosabb akadálya annak, hogy olyan kisebbségek gyakoroljanak hatalmat, akik a nép akaratától, érzéseitől, érdekeitől függetlenül akarnak keresztülvinni, valami általuk helyesnek és jónak tartott programot. A demokráciában nem lehet a nép ellenében kormányozni. A sérült demokráciában sem.
Ellentétesen, de nem ellenében
Tanulság: Orbán Viktor a népe érdekeivel ellentétesen, de nem a népe ellenében kormányoz. Az ellenzék talán legnagyobb tévedése az, hogy a nép elégedetlen Orbán Viktorral, méghozzá annyian és annyira, hogy le akarják váltani.
Ennyit a demokrácia klasszikus definíciójáról.
Nyugati liberális demokrácia
A demokrácia szó használatos a “nyugati liberális demokrácia” értelemben is. Ebben megvannak a klasszikus definíció elemei, de itt egy megoldásról beszélünk, ahol eszmék és intézmények összessége próbál kiküszöbölni két dolgot: a hülyék uralmát (mely mint láttuk, a demokrácia legfenyegetőbb hibája) és a türanniszt.
A nyugati liberális demokráciában a “bölcs és erényes férfiak” (akik nők is lehetnek) korlátozottan, de elláthatják a platóni értelemben vett “őrök” feladatát. Alkotmánybíróságok, földrajzinév-bizottságok, tisztiorvosi szolgálatok gondoskod(ná)nak arról, hogy például ha egy szakállas testépítő kitalálja, hogy nem kéne a világ közegészségügyét megalapozó oltásokat beadni, és erre pártot alapít, attól még ne kelljen heti párszáz kisgyereket eltemetni, torokgyík, szamárköhögés, gyerekbénulás, kanyaró, TBC, és más hasonló betegségek okán. Meg hogy a szüleink ne lélegeztetőgépen fulladozva végezzék, hanem két-három napnyi rosszullét árán megússzanak egy világjárványt.
A nyugati liberális demokráciában szintén kiegyensúlyozó szerepet látnak el a pártok, és emberek más szövetségei (egyesületek, alapítványok) ahol kialakul egyfajta intézményes tudás, és ennek kialakulása során emberek kénytelenek belátni, hogy céljaik nem feltétlen elérhetőek, vagy ha elérhetőek akkor csak azon az áron, hogy együttműködnek más hasonló csoportokkal.
Ezt az egészet a jogrend foglalja rendszerbe, létrejön a demokratikus jogállam, ahol a társadalomban meglevő fékek és ellensúlyok intézményessé válnak, és ha a nép épp eldobná őket valamin felbuzdulva, akkor működésbe lépnek a jogi fékek és ellensúlyok.
Amikor valahol azt olvassuk, hogy Magyarország “sérült demokrácia” meg “illiberális demokrácia” az tehát nem azért van, mert Orbán Viktorról nem merik leírni, hogy diktátor, bár sokszor ezért is, hiszen akkor nem lehetne vele üzletet kötni, vagy nem úgy ahogy most.
A magyar “sérült demokrácia” azért sérült, mert ennek az intézményes demokráciafogalomnak az elemeit szüntette meg Orbán. Legékesebb példája ennek a bírósági rendszerünk. A Kúria élére egy túlbuzgó csinovnyik került, akinek életcélja, hogy a Miniszterelnök Urat a lehető legalázatosabban és legjobban kiszolgálhassa. Az alkotmánybíróság pedig a Fidesznek legkitartóbban nyaló jogászok klubjaként működik. Ez pont két olyan intézmény lenne, amelyik megakadályozza az uralkodó ámokfutását.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az Orbán-kormány széleskörű társadalmi felhatalmazás alapján cselekszik. A választási rendszer durván torzít a nyeregben levő nyertes irányába, de ettől még a Fideszre leadott szavazatokat és a választásoktól távol maradók számát összeadva az jön ki, hogy ez az egész nagyon sok embernek jó, és még több ember úgy gondolja, hogy ha ez így nem is jó, nincs jobb. (Vagy azt gondolja, hogy tök mindegy, úgyse lesz változás.)
Ez a kettősség határozza meg azt a csapdát, amelyben a magyar ellenzék van.
A magyar ellenzékről ugyanis ezen a választáson az derült ki, hogy ők nem demokratikus választást akarnak nyerni, hanem ők a Fidesz helyét szeretnék átvenni.
Szavazatszámlálói beszámolók
Nézzük most meg azokat a beszámolókat, amelyeket a szavazatszámlálók írnak! Ezeknek több tanulsága is van:
1) a kormány nem kényszerül a szavazás napján intézményes csalásra. Van olyan hogy láncszavazás és van olyan hogy buszoztatás, de nem ezen dől el a választás a választókerületek többségében
2) van nagyon sok tájékozatlan, beszűkült, vagy a mindennapi kis megélhetését féltő szavazó
3) van egy széles olyan réteg, amelyik pont elég okos ahhoz, hogy megalapozott döntés alapján szavazzon, és a Fideszre szavaz.
Kezdjük azzal ennek a három tapasztalatnak az elemzését, hogy igen, akárki akármit gondol, hogy aki képes úgy szavazni, hogy közben elhangzik, legalább a fejében a “mi úgy szoktuk” vagy “nálunk úgy van hogy”, az egy okos és tájékozott szavazó. Az ellenzékre szavazók nagy részének sincsenek ennél összetettebb indokai a voksolásra.
Az intézményes csalások vannak, voltak, lesznek. Azonban nem ezek döntik el a választást azokban a körzetekben, ahol az ellenzéknek nyerni kellett volna. Ettől ezekkel kapcsolatban nem szabad flegmának lenni, de azt azért be kell látni, hogy amíg a Polt vezette ügyészség nyomoz, és amíg a választási irodai szoponcok aprópénzre mérsékelgetik a büntetést, hűségüket bizonyítandó, addig ez egy adottság. De akármennyire is sok a cigány meg a koldus, a két nyíregyházi körzet például nem azért ment el, mert ezeket elvitték szavazni. Vannak vidéki körzetek, ahol sok embert vittek szavazni, de ezek ugyanazok a körzetek, ahol nagyon sok szavazó önálló döntést hozott a szavazatával kapcsolatban. Számba vette a jelölteket, és kiválasztotta közülük a legkevésbé rosszat. Ez a klasszikus demokratikus döntés. Az lehet, hogy ehhez a döntéshez nem volt elég információja, és ez egy olyan probléma amivel foglalkozni kell. Nem véletlenül teszi ez ki az EBESZ jelentés legnagyobb részét.
A vereség okainál tehát szerintem két, egymással összefüggő problémakörre lehet rámutatni mint fő okokra. Ezek:
Egy: a vidéki választók óriási tömegeihez nem jutnak el hírek politikai alternatívákról
Kettő: nincs kisgazdapárt
Az első probléma megint kettévehető:
Egy: nincsenek meg a vidéki nyilvánossághoz eljutó kommunikációs csatornák
Kettő: ha meglennének se tudna ott semmi olyan folyni, ami érdemben érdekelné a vidéki választókat.
Ez a cikk már így is túl hosszú ahhoz, hogy elkezdjek abba belemenni, hogy milyen megoldás kínálkozik a kommunikációs csatornák kialakítására. Az bizonyos, hogy a médiatúlsúly nagyon nehezen megkerülhető dolog, és egyáltalán nem biztos, hogy az ellenzék anyagi lehetőségei lehetővé teszik a megkerülését. Az is biztos viszont, hogy az ellenzék erre a szűkebb értelemben vett kampányon kívül nem is nagyon tett próbálkozást. Pedig alternatív vidéki nyilvánosság, ha embrionális állapotban is, de létezik. A nagyvárosokban szinte mindenütt küzd az elemekkel egy-egy honlap, amelyet a KESMA-hatalomátvétel után állás nélkül maradt egykori megyei újságírók csinálnak. Ha pedig ez kevés, akkor múlt vasárnaptól mindenkinek van négy egész éve kiépíteni saját csatornákat. A “de úgyse néznek youtube-ot/instát” kifogásra a válasz egyszerűen ennyi: még. Az internet-penetráció mindenképp növekszik, lépnek be azok a generációk akik nézik az ilyesmit és adott esetben a szüleikkel is megnézetik.
Nagyobb probléma, hogy ha ez létre is jön, ki és mit fog ott mondani? Nézzük meg a kampányt. Elvont ideákkal kampányolt az ellenzék, miközben biztosan tudom, hogy a tanácsadóik sírva könyörögtek nekik, hogy legyen már szó valamiről, ami egy hús-vér vidéki embert érdekelhet. (pl. a napokban a 444-en kiváló cikkel jelentkező Ruff Bálint még decemberben dühöngött ezen, mikor vendégek voltunk a Szabad Európa podcastjében. Bálint ért hozzá, elméleti és gyakorlati szempontból is.)
Tehát a médiatúlsúly létező dolog és leküzdendő akadály, de a mostani választással kapcsolatban a médiatúlsúlyra mutogatás nem más, mint lusta és hazug önfelmentés.
Az ellenzéknek az ország nagyon nagy része számára nem volt politikai üzenete. Budapesten még átugrotta a küszöböt, de vidéken sokaknak nem tudott mit mondani. Nem ismerte fel, hogy ott igenis van egy réteg, méghozzá a választásokat eldönteni képes réteg, amelynek nem mondtak semmit. Specifikus vidéki kérdésekre kellett volna válaszolni. El kellett volna tudni mondani, megfelelően kódolt üzenetekkel, hogy a nem jó, de elviselhető orbáni pangás valóságát hogy nem fogja szétrombolni az ellenzék. Ezzel kapcsolatban két üzenet volt. Az egyik az elszámoltatás, ami a boszorkányüldözést ígérte, well, a boszorkányoknak, a másik pedig MZP üzenete hogy a támogatás marad és Orbán megy. Egyik se rezonált jól, ahogy az angol mondja.
A kisgazdapárt kérdése az, amire mostanában úgy szokás hivatkozni a magyar politikában, hogy az “összefogás kudarca”.
Nézzük meg a liberális demokráciákat, amelyek működnek. Mindegyikben van, különböző politikai hangsúlyokkal és hagyományokkal egy jobboldali párt. Magyarországon viszont a vidéki kvázi-polgárságnak nincs ellenzéki pártja. A Jobbik szétverésének (saját amatőrségükön kívül persze) a legfontosabb oka az, hogy a Fideszt egy jó vidéki jobbos párt nélkül nem lehet leváltani. Elég a térképre ránézni miért van ez.
A Fidesz Budapesten az esélytelenek nyugalmával indult: nagyrészt tök esélytelen fiatalokat, amúgyis pozícióba kerülő másod-harmadvonalbeli embereket indított. Tudták, hogy egy-két külső “vertikális falu” típusú kerületet leszámítva nem fognak nyerni. De nem is akartak, az ő bázisuk nem itt van. Hát akkor hol? A sok megvezetett, buta, szegény ember pártja lenne a Fidesz? Nem, pontosabban nemcsak az övék.
Szabolcsi 5-ös
Nézzünk meg egy tipikus fideszes kerületet, a szabolcsi 5-öst! Bő hetvenezer választópolgár, ebből közel hétezer diplomás, huszonnégyezer érettségizett. Mit üzen ennek a körzetnek az ellenzék? Semmit. Azt, hogy lesz külön oktatási minisztérium, meg elszámoltatás. Nade mégis mit kéne üzennie? Ebbe itt szerintem felesleges belemenni, sokkal inkább kérdés az, hogy kinek kellene üzenni.
Ez a körzet olyan szempontból is tipikus, hogy van benne jó pár település, ahol a lakosság nagy részét iskolázatlan cigányok adják, akiket nehéz bármilyen politikai üzenettel elérni. De a hiba nem ott van, hogy őket nem érték el. Ennek a körzetnek, mint mindegyiknek, van 10% diplomás elitje, és 25-30% középfokú végzettséggel bíró elitje. Mátészalkán bíróság, ügyészség, kórház, múzeum, több középiskola működik. Egyetemet végzett értelmiségiek. Lehet persze lamentálni azon, hogy esetleg az ő diplomájuk annyira talán nem is frankó mint a mi városi diplománk, és ezen a ponton meg is érkeztünk oda, hogy miért veszítette el az ellenzék a választást. De, pontosan olyan frankó a szalkai bíró jogi diplomája és jogi szakvizsgája, mint az én diplomám és szakvizsgám.
Nemcsak egyszerűen az hiányzik az ellenzékből, hogy mondjon ennek a bírónak valamit, hanem önmagában az is, hogy egyáltalán eszébe jusson, hogy ebben a nagyon magas arányban cigány lakosságú, nagyon szegény, nagyon vidéki választókerületben él bő harmincezer ember, a választásra jogosultak közel fele akik semmiféle elbutulásban nem szenvednek. Diplomájuk, érettségijük vagy szakmájuk van. Szoktak internetezni, és ha találnak valami vagy valaki érdekeset a neten, követni fogják. Csak nem találnak. Se jobb, se baloldalit, a Fideszt leszámítva.
A “demokratikus ellenzék” tőlük közel 300 km távolságban létezik, és tudomást se vesz róluk. Nincs pártjuk. Illetve van, úgy hívják: Fidesz.
Két pillér
A Fidesz, ugyanúgy, ahogy az MSZMP az uralmát két pillérre építi. Az egyik pillér az MSZMP-nél az erőszakszervezet és a szovjet hadsereg volt, a Fidesznél az EU pénzek fölötti teljhatalom és a korlátlan média- és kampányköltségvetés. A másik láb viszont ugyanaz: ők lettek a kisgazdapárt. Az MSZMP és a Fidesz is uralja a vidéki értelmiségiek és kisegzisztenciák (kisebb MG vállalkozók, helyi szolgáltató szektor, kevéske KKV és rengeteg mikrovállalkozás) rétegét. Ő beszél velük, ő a politikai valóságuk. Miért kezdenék el kifejteni helyi véleményvezér szerepüket valakikért, akik arra nem veszik a fáradságot, hogy beszéljenek hozzájuk?
Nem akarok abban a színben feltűnni, hogy nagyon értem a vidéki értelmiséget, mert nem értem. Ráadásul, ha itt most elkezdeném azt kifejteni, hogy mit gondol egy mátészalkai bíró, vásárosnaményi ügyész, fehérgyarmati körzeti orvos a világról és a politikáról, akkor minden nyíregyháziságom ellenére a Budapest-splaining bűnébe esnék…mint komplett ellenzékünk.
Azt, hogy mit akar a választópolgár, nem kitalálni kell, hanem meg kell tőle kérdezni, és ezzel el is jutottunk ennek a vonatfütty-hosszúságú cikknek a konklúziójához.
Konklúzió
Az pedig az, hogy a Fidesz egyrészről nagyon lejtőssé tette a pályát, az intézményes demokrácia intézményeit kiüresítette, ezért Magyarország sérült demokrácia. De a választást nem vagy nem csak ezért nyerte meg. Hanem azért, mert figyelt a választóira és reagált arra, amit azok mondtak neki. Az ellenzék pedig a biztosan nyerhető pesti kerületekből adódó konc elosztására koncentrált, innentől kezdve pedig mindegy volt, hogy a háttér nélküli miniszterelnök-jelölt térdig lejárta a lábát, meg hogy a momentumos aktivisták sokezer ajtón kopogtattak. Ha ki is nyitották az ajtót, nem volt mit mondani.
A Fidesz nem kopogott, hanem a csapból is folyt a politikai üzenete. Öt-hat hívószóra felépített rövid mondatok, amelyek az emberek félelmeivel, reményeivel voltak kapcsolatosak.
Az ellenzék kormányt akart váltani, Orbán Viktor választást akart nyerni.
Az ellenzéknek számos dolog miatt magába kell szállnia, de talán ezzel kezdeni. Hogy van az, hogy Orbán Viktor demokratikusabb tud lenni az ellenzékénél?
