Mint tudjátok sok kedves olvasó helyett is önfeláldozóan kiteszem magam a fideszes facebook propaganda oldalainak, ahelyett, hogy minden régi és újabb idiótát, aki egyszercsak megjelenik egy kisebb szabolcsi falu éves szoctűzifa büdzséjét hirdetésre költve, letiltanék a francba.
Mindig elfog a kétség, hogy ezek ennyire hülyék, vagy low budget (mármint a közmédia százmilliárdjaihoz képest, mertennyi boostból a múzsát kb. az Andok eldugottabb falvaiban is olvasnák…) hergelésről van szó. Azért fog el ez a kétség, mert mi a francot keresek én a target groupban? Negyven leszek hamarosan, az általam követett facebook tartalom 70%-a nem magyarul van. Nem követem a magyar és a nemzetközi focit, népszerű zenekarokat és celebeket sem. A magyar politikai sajtóból is csak az ellenzékit, a Múzsán nem foglalkozunk Bayer vagy GFG agymenéseivel vagy Schiffer független világmegfejtéseivel.
Ehhez képest kapom az összes országos fideszpolitikus és az újonnan feltalált influenszerek nagy részének hirdetéseit. Pontosabban vannak olyanok, akik alám lőnek, pl. ilyen a “Kopasz oszt” nevű oldal, ahol egy kopasz valaki nyom olcsó proli propagandát. Ebből gondolom, hogy valakik csak kitalálják a beállításokat, és a legaljánál hajszállal feljebb levő facebook propaganda egy része a 35-50 közötti városlakóknak is szánva van. Ebből gondolom, hogy ennek egy része sima hergelés.
Ezt erősíti bennem a legújabb mánia, Cseh Katalin és Berg Dániel esküvőjének kipellengérezése.
Vidéki&városi beágyazottságom miatt sokféle lagziban voltam az évek során. Voltam olyanban, ahol az este egy pontján előkerült egy roma srác (mint kiderült, a menyasszony egyik unokatestvérének a férje), odament az addig megbízhatóan ám unalmasan szécsipál-ádzseszkó vonalon klimpírozó szintis emberhez, hogy testvérem hadd muzsikáljak egy kicsit az ifjú párnak. Öt perc múlv a demográfiai és geográfiai okokból Fidesz- és Jobbik-szavazó násznép a cigánymulatósnak a román manele műfajjal határos előadóira (a számok refrénje lováriul) ropta, bizonyítva a tételt, hogy a szilvapálinka és a mulatós az bizony robbanóelegyet alkot. Voltam lagziban az A38 hajón, ahol az ünneplő rokonok-ismerősök között Budapesten jól ismert, azon kívül ismeretlen zenészek is voltak, népes hörgőmetál rajongó kontingens mellett. Voltam átmeneti megoldású lagzin, ahol a DJ kapott egy listát, hogy ha ezek közül bármit is lejátszik, ugrott a bére.
Közös volt ezekben, hogy a pénz nem volt kisajnálva. A mennyasszony ruhája, a helységbérlet, a zenész, a vacsora mind drága, a különbséget csak az adja, hogy milyen stílust vesznek az emberek sok pénzért. Ekrü színű abroncsos ruha, csillámsprézett haj, barnássárga brokátfüggönybe öltözött koszorúslányok ugyanúgy játszanak, mint a harmincas évek stílusa. Gyémántcipellők, asztaldíszek és még ki tudja mi minden képes az isten pénzét is elnyelni.
Ezzel a szemmel nézve a Berg-Cseh lagzi képeit: semmi különös. Tucatlagzi, ami random szabolcsi falu polgármestere lányának lagzijához képest se lenne drága. Azért mégsem tucatlagzi, mert nem a helyben megszokott stíluselemek vannak benne. A rokonok furán néznek a Fanta szelet helyett az oreo ízű sütire, de forintra nincs jelentős különbség. (leszámítva,ha a lagzira sütést vállaló Aranka néni csinálta, de akkor meg tyúkban van kiegyenlítve a dolog, voltam olyan lagziban, ahol – mivel a lagzi időpontja jó előre ismert volt -, külön erre a célra hízlalt tyúkok főttek a levesbe).
Én nem nagyon szeretem, ha minden sarkon antiszemitizmust kiáltunk, mert a vidéki-urbánus ellentét már rég túllépett ezen, még ha a gyökerei ott is vannak. Viszont ezeknél a fotóknál kénytelen vagyok mégis azt mondani, hogy nettó városi zsidók elleni hergelésről van szó, mert amúgy a lagzi képei legfeljebb szokatlanok. Valaki az asztal alatt mászkál? Ugyan, a húgom lagziján erősen spicces állapotban szereztem valahonnan egy seprűt vagy felmosófát, már nem is emlékszem és az egész násznépnek limbó bajnokságot rendeztem, miután kiszúrtam, hogy limbólázat a hugi elfelejtette ráírni a DJ halállistájára…
Ezek, a rabbi képével meg a gyémántcipellővel egész egyszerűen azért vannak, hogy a társasági (újabb nevén bulvár) rovatnak témát adjanak, emlékeztessenek arra, hogy mi mi vagyunk, ők meg ők, és Lölő tényleg gyomorbavágóan drága esküvője után egy sima középkategóriás lagzi legyen a téma.
Közben Kubatov emberei járják a falvakat tablettel a kezükben.
