Legyél.
Az imént dühöngtem egy negyedórát egy súlyosan pszichopata bíró miatt. Az illető az eljárási törvények neki kényelmes rendelkezéseit rigorózusan betartja és perverz örömmel citálja. A neki terhes rendelkezéseket viszont nagy ívbe ignorálja, és egyébként is alkalmatlan arra, hogy emberekkel dolgozzon és jogvitákat döntsön el. Egy kicsit is normálisan működő rendszerben évekkel ezelőtt kihajították volna, ehelyett vidáman ítélkezik. Az egész rendszer rossz, mert ezerszer inkább megtűr egy ilyet, mint egy olyat, amelyik vállalja a döntéseit, nem retteg a másodfoktól és az eljárási törvényeket szellemük és nemcsak betűjük szerint értelmezve halad az ügyeivel. Azokat kinyírják, de legalábbis folyamatosan cseszegetik.
Találkoztam már nagyon rossz orvossal is, barátaim, szeretteim köréből tucatszám jönnek a szörnyű történetek, de személyes tapasztalatom is van magukat istennek képzelő selejtemberekkel.
Voltak nagyon rossz tanáraim is. Olyanok, akik gyűlöltek azért, mert nem a szabálykövető megbízható közepes tanuló voltam, hanem egy elkényeztetett nagyfejű okoskatörp némi azóta is fennálló figyelemzavarral és beilleszkedési problémákkal.
Meg találkoztam olyan bíróval, aki halál korrekten, a jogvita lényegére koncentrálva, a felek érzelmeit kezelve, nem rövid de tervezhető idő alatt tud pert befejezni, ítéletet hozni. Találkoztam olyan orvossal, aki egy romhalmaz közepén, szemmel láthatóan hullafáradtan dolgozva is képes volt a beteget gyógyítani. Voltak olyan tanáraim, akik nélkül nem tartanék ott ahol most tartok. Kötélidegzetű, tanult és tehetséges emberek, akik két szóval tesznek helyre olyan megvadult osztályokat, amelyeket kollégáik egy év alatt se bírnak megfegyelmezni.
Mégis itt a Múzsán rendszeresen kinyilvánítjuk szolidaritásunkat a függetlenségükben veszélyeztetett bírók, rettentő körülmények között dolgozó orvosok, és az átlagban 300-400 eurót kereső tanárok mellett. Miért?
Azért, mert nem a jó vagy rossz tanárral, orvossal, bíróval kell szolidárisnak lenni. Hanem arra kell rájönni, hogy az, hogy nekik jó legyen, nekünk is érdekünk. És tudni kell külön kezelni a kórház, az iskola, a bíróság ismert és súlyos problémáit attól, hogy helyes-e az, hogy egy tanár Európában 3-400 eurót keres. Aki akarja, felteheti magának a kérdést: vajon nem lenne kevesebb rossz tanár, ha a tanár keresne annyit mint egy pénztáros a Penny Marketben?
A szolidaritás nem a másiknak jár, hanem magunknak. Azért csináljuk, mert tudjuk, hogy ha nekik jobb lesz, nekünk is jobb lesz. Meg különben is, azon dühöngeni, hogy Izéke néni seggfej volt negyedikben, csak egy dolgot jelent. Még mindig nem jutottunk túl a negyedik osztályon.
