Mostanra minden elemző egységes abban, hogy Putyin azt akarta, hogy Ukrajna omoljon össze, de Ukrajna nem omlott össze. A háború előtti politikában az utolsó lap Putyin kezében a szakadár tartományok elismerése volt az utolsó lap, utána támadni kellett. Putyin tehát támadott. (Tényleg, hallott valaki mostanában a szakadár népköztársaságok kormányairól? Nem? Minő meglepetés…)
A háború megindításával újabb pakli kártya került az asztalra.
Ennek a játéknak mások a szabályai. Természetesen Európának még mindig kell orosz gáz, és vannak további európai gazdasági érdekek is arra, hogy legyen továbbra is orosz-nyugati gazdasági kapcsolat. Azonban a politikai lehetőségek rendkívül leszűkültek, legalábbis a felszínen már nem lehet árnyalatokat használni. Eközben olyan politikai lehetőségek nyílnak meg, amelyekről pár hónapja vagy akár pár hete is azt gondolhattuk, hogy azok elképzelhetetlenek.
Egy példa: azt mindenki tudja, hogy a háború általában a dollár erősödését hozza, az amerikai hadiipari vállalatoknál meg pezsgőt bontanak. Nade gondolta ezt bárki Németországról? Mert Olaf Scholz hétvégi bejelentése a védelmi költségvetésük drasztikus megnöveléséről nemcsak katonai szempontból érdekes. Legalább ugyanilyen horderejű dolog az, (amire Friedrich Merz azonnal rá is ugrott) hogy ez költségvetési költekezés. Valami olyasmi, amit a pandémiás idők előtt a német a pénzügyminisztérium nem szívesen csinált. A szufficites és a nullszaldós költségvetéseket, na azt szerették. Ehhez képest a németek elkezdik pénzelni a saját hadiipari vállalataikat? Nem a szokásos forgatókönyv.
A politikai zavarosban halászás sok, eddig patthelyzetben levő dolgot fog megváltoztatni. Ezért visszakoznak a lengyelek csendben a jogállamisági konfliktusból, ezért áll be a két hete még Putyin lábánál bájvigyorgó Orbán az EU-s szankciók sorába. Számos, politikailag vállalhatatlan dolog lesz hirtelen vállalható, ráadásul a nagy zajban feltűnés nélkül.
Nade ez nem segít Ukrajnának és Zelenszkijnek.
Viszont ettől Putyin helyzete még mindig nem ideális. Rendben, abbahagyják a “puhító” hadviselést, és végrehajtanak egy szabályos ostromot Harkiv és Kijev ellen. Ez még további nagyon sok (esetünkben 5-10) napot legalább igényel, mert ez nem a “különleges erők berontanak, csinálnak valamit és kijönnek” műveletet jelent, hanem szisztematikus előretörést házról-házra, nagyvárosi környezetben. Nagyon sok tüzérségi támadást, amelyeknek borítékolhatóan száz- és ezerszámra lesznek civil áldozatai. Le kell tarolni Kijevet és környékét, majd bemenni és tisztogatni, úgy, hogy közben tele van páncéltörő rakétákkal, Dragunokkal és Stingerekkel felfegyverzett katonákkal.
Tehát lehetséges Kijev elfoglalása, de ez egy taktikai kérdés. A taktikai kérdések felett pedig mindig ott vannak a stratégiai és a politikai kérdések. Az első három napban nem jött össze az ukrán összeomlás, összejött viszont a vártnál sokkal egységesebb nyugati politikai fellépés. A “küldünk 5000 sisakot” bizniszből nagyon hirtelen lett “küldünk Panzerfaustokat, Stingereket, géppuskákat”. Ha tehát Putyin elfoglalja Kijevet és Harkivből megint Harkov lesz, akkor van két péppé lőtt, kivéreztetett városa, meg egy Nyugat-Ukrajna, ahova eddigre tízezres nagyságrendű antitank fegyver érkezik be. Mit csinál az elfoglalt Kelet-Ukrajnával? Annektálja? Csinál egy kelet-ukrán bábállamot? Ahol az első dolga lesz valakinek felrobbantani az ottani Heydrichet? Mindezt úgy, hogy naponta bukik tízmilliárd dollárt? Mindezt úgy, hogy az ipara függ a nyugati technológiától?
Ebben az új kártyapartiban tehát megint előállt az a helyzet, hogy a Nyugatnak bőven van hova emelni a tétet, miközben Putyin következő zsetonja egy totális ostrom Kijev és Harkiv ellen, összességében százmilliárd dolláros nagyságrendű áron. A Nyugati fizetőeszközei (a dollár és az euró) erősödnek, a rubel zuhan. Létfontosságú lenne neki egy ukrán összeomlás vagy Zelenszkij halála. Igenám, de lehet utóbbi már későn jönne, mártírt csinálna belőle.
A kérdés tehát nem az, hogy Putyin el tudja-e foglalni Kijevet. El tudja. A kérdés az, hogy milyen áron. Ez az ár pedig percről-percre emelkedik. A két “kártyapartnere” közül pedig Ukrajna már rég bemondta az all-int, a nyugati országok pedig tudnak kicsiket emelgetni. Néhány óránként újabb ország jelent be még 500 rakétát vagy valami hasonlót (az éjjel még MiG-29-ekről is terjedtek hírek) miközben Putyinnak lehetősége maradt. Döntő támadást indítani, vagy hátralépni. Már rég senki nem biztos benne (megvan a két marsall arca tegnapról?) hogy Putyin ésszel játszik. Ez az, ami igazán aggasztó.
