Azonban mindez nem számít. Az számít, hogy legyen ott sok ember, de még ez is csak mellékszál. A megoldás ugyanis nem a mi kezünkben van.
Hanem a tanárokéban. A státusztörvényt ugyanis akkor is el fogják fogadni, ha százezren vannak a parlament előtt és egy Ciceróba oltott Periklész szónokol. A békés tüntetés ugyanis véleménnyilvánítás és a NER szarik a véleményedre. Egy, tíz, százezer és kétmillió véleményre is szarik. Persze van nem békés tüntetés is, de erre én sem most, sem máskor nem fogok senkit bíztatni.
A tüntetés NEM azért van, hogy Orbán meggondolja magát. Nem gondolja meg magát, mert valahol útközben elhagyta minden realitásérzéke. Kb. olyan mint a négyéves Ödönke, aki tanul támaszkerék nélkül biciklizni. Nem tudja hogy mitől van még mindig a bringán és imbolyog össze-vissza, ellenben csak egy dolgot tud tenni: még pedálozni. Tehát pedálozik, pedig már jó ideje kiabál rá mindenki, hogy tedd már le a lábad. Nem teszi le.
Orbán egy dologból ért: a pofonból. Az oktatás terén egy ilyen pofont tud kapni. Ha nemcsak a tüntetésen skandálják, hogy nincs tanár, hanem ha tényleg nincs. Ha sok-sok felmondás helyeződik letétbe. Tudom, már nagyon sok letétben van. Itt az ideje ezekből nyomtatni egy példányt, kulturáltan borítékba tenni és jelentkezni a Belügyminisztériumnál, hogy lenne egy ilyen átadási event. Ezt pedig megsajtózni kb. a mongol napilapokig bezárólag mindenkinek, hogy lesz egy ilyen, mintegy X ezer borítékolt felmondást fog odavinni pár kockásinges a minisztériumhoz.
Láthatóvá kell válni.
Csak ötletelés, de én kitalálnék még valamilyen szimbólumot, valami olyasmit mint a ballagók szalagja vagy tarisznyája, és minden, a felmondását letétbe helyező tanáronként egyet felkötöznék az adott iskola ajtajára vagy előtte egy fára. Fénykép, egy helyre feltölt.
Ugyanis jelenleg az a helyzet, hogy Orbánék egyszerűen nem hiszik el, hogy a felmondás tényleg meg fog történni. Illetve azt tudják, hogy minden héten országszerte felmond egy-két tucatnyi tanár. Persze ez is rengeteg, hiszen a legtöbb iskolában már rég nincs elég tanár. De azt, konkrétan nem hiszik el, hogy nem egy-két tucat, hanem akár csak négy-ötszáz tanár egyszerre képes lenne felállni.
A tüntetésekkel kapcsolatban csak ötletelni tudok, a NER pszichológiájához viszont valamelyest értek, ezért engedjék meg, tanárurak és tanárnők, hogy figyelmeztessem önöket két dologra:
1) A NER jellegzetes hatalomgyakorlási módszere az, hogy bejelenti, hogy a faluban a férfiakat felkoncolják, a nőket megerőszakolják, a házakat felgyújtják és a gyerekeket eladják rabszolgának. Ezt azért teszi, hogy mindenki megkönnyebbülten sóhajtson, amikor csak a színes tévéket és az autókat kobozzák el.
Most is ez lesz: az utolsó pillanatban ki fog állni valami nerenc, lehet hogy maga Pintér és egy-két kérdésben engedni fog. Be fogják invitálni a szakszervezeti és más mozgalmi vezetőket a BM-be, hogy tessék szépen visszamenni tanítani, és akkor a felkoncolás helyett csak húsz év kényszermunka lesz.
Ne higgyenek nekik, mert a vége persze az, hogy a kocsik és a tévék elkobzása után, amikor mindenki lenyugodott, csak összeszedik a szebb lányokat a faluban, a maradékra meg rágyújtják a házát. Lehet hogy a legnagyobb geciségeket most majd kiveszik a státusztörvény tervezetéből. De csak azért, hogy az majd fél év múlva, a tankerületi vezető körlevelében kússzon szépen vissza.
2) Az utolsó lehetőségnél járnak. Több nem lesz. Ha most nem teszik nyilvánvalóvá, hogy eddig és ne tovább a továbbiakban a magyar társadalom, a mostaninál is sokkal nagyobb ívben szarik majd az Önök fejére. Bizony. Hiszen becsicskultak. NEM elég a figyelmeztető sztrájk, a megtartjuk a matekórát de összevontan, a bemegyünk a diákokra felügyelni, a tízből három tanár sztrájkol. Nem, nem és nem.
Szintén mint a magyar közélethez valamennyire értő embernek, kérem higgyék el nekem, hogy mindig a gecik puffognak a leghangosabban. Az én írásaimra is gyakran jön hangos anyázás. Aki egyetért, az általában csak szép csendben elolvassa. Az önök sztrájkját, letétbe helyezett felmondását sem utálja az ország annyira, amennyire hallatszik.
A NER a Megafonnal, a Borssal, megyei lapokkal elérte, hogy a gecik sokkal-sokkal hangosabbak annál, ahányan vannak. Ezt lehet valamennyire ellensúlyozni azzal ha sok-sok információt osztanak meg és sokan.
De a legtöbb ellenszer a károgás ellenére is átvinni az akaratukat. A végén, amikor a kormány kettőt hátralép, mert végre valaki – Önök – erőt mutattak, akkor fognak kapni elismerést. Nem annyit, nem olyan hangosan, mint a károgás volt. De ismerik az érzést, amikor egykori tanítványuk doktorál vagy felesküszik orvosnak, bírónak. Na ez is olyan lesz csak nagyban.
Hajrá.
