Panamajack barátom szokta (volt) Európa politikai helyzetét az első világháború előttihez hasonlítani. Mindezt még az oroszok ukrán háborúja előtt. Volt benne valami, az egész európai politika tele volt nagy igazi balhékat leplező kis műbalhékkal. Ilyen kis műbalhé az is, amit Orbán művelt az országával, a nagy balhé ott a német-orosz viszony volt.
Ugorva most a második világháborúra, Ukrajna orosz elfoglalása nem a főműsorszám lett volna, hanem inkább olyasmi, mint az Anschluss. Azzal az apró különbséggel, hogy itt a bevonulókat nem kollaboránsok várták, hanem jól szervezett és felkészült fegyveres ellenállás, amely nagyon higgadtan arra koncentrál, hogy a támadó és sokkal erősebb hadsereg játékát elrontsa. Klasszikus olasz bunkerfoci, inkább kapunk hat sárga lapot mint két gólt.
A világháborús párhuzamok sajnos vég nélkül folytathatók. Az első világháború első évében eldőlt, hogy senki nem fog nagyívű offenzívákat végrehajtani. Az addigra általánosan elterjedt huzagolt csövű tűzfegyverek a gyalogos katona forgó-tolózáras puskájától kezdve az 1-2 helyett 5-10 km lőtávolságú tábori tüzérségen át a géppuskáig bármilyen rohamozást lehetetlenné tettek. Nincs olyan kimerült ellenség, amely ne tudna sortüzet adni a nyílt terepen támadókra. Kiderült, hogy állóháború lesz.
Hasonló a helyzet most Ukrajnában is. A napi hírek az itt, ott és amott fellángolt csatákról mind-mind kis előrenyomulásokról szólnak, orosz és ukrán oldalon egyaránt. A nagyrészt ukrán állításokon alapuló hírek arról szólnak, hogy Kijevtől északnyugatra elővárosról elővárosra haladva szorítják ki az oroszokat. Ha kiérnek a Dnyeper partjára akkor arról az oldalról megszűntnek tekinthető a kijevi ostromgyűrű…az orosz ellentámadásig.
Az állóháború valójában nem áll, hanem kicsiket oszcillál, az is lehet, hogy Irpiny, Hosztomel meg a többi előváros neve még sokszor el fog hangozni, ahogy próbálják majd egymás kezéből kicsavarni őket. Kialakulnak a vérszivattyúk, ahogy egy-egy megerősített pont körüli csaták mindig magukban foglalnak majd egy-egy olyan helyet, amelyet tüzérséggel vagy géppuskatűzzel jól le tudnak fedni és ott át kell menni. Emlékezzünk az Isonzóra, ott is megvolt, hogy melyik hegyoldalban fog ott maradni pár száz katona az épp soron következő rohamnál.
Az állóháborúban nagy offenzívák azért sincsenek, mert szükségszerűen minden offenzíva hamar kifullad. Nagy a vérveszteség és nagy a fizikai igénybevétel. Egyszerűen megvan az, hogy egy nap egy gyalogos katona, egységnyi kalória ellátmányt elfogyasztva, felszerelést cipelve, mennyit bír menni. Aki szokott pulzust kontrollálva edzeni, el tudja ezt képzelni, hány “peak” van addig, amíg győz a sok tejsav és a kevés glükóz. Na ehhez kell még hozzáadni néhány vörös zónát amiatt, hogy lőnek, és az alanynak halálfélelme van. Rapid offenzíva esetén lehet mondjuk napi 7-10 km-mel számolni, mielőtt ájultan esik össze. Ha van közben pár leküzdendő géppuskafészek, jön egy rakétasorozat, akkor van az napi 1-2 km is, és ez minden újabb napon feleződik. A harmadik nap legkésőbb megáll, mindenki kifújja magát, halottakat eltemetik, talán jön lőszer és ennivaló, és kezdődik az egész elölről.
Nyilván ez elsősorban kb. egyforma erőkkel és fegyverekkel igaz, míg az ukrajnai háború aszimmetrikus. Az oroszoknak jóval több harcjárműve van. A modern harcjármű is első világháborús fejlemény. A hatékony tűzfegyverek háborújában több funkciójára is szükség van: nagy tűzerejével “megpuhítja” az ellenséges védelem “kemény” pontjait. A 20-30 mm-es gyorstüzelő fegyvertől a 100-125 mm-es lövegig terjedően vannak fegyverek a modern harcjárműveken, közvetlen tűztámogatást nyújtva. Közvetlenen azt kell érteni, hogy nem a vonalak mögül, rádión hívott tűzcsapást adnak, hanem nyomulnak a gyalogsággal együtt. A másik funkció a mobil fedezék. A tank védi a katonákat, a katonák védik a tankot. A tank mögötti fedezett területen lehet tárat cserélni, más egységekkel rádiózni, beragadt géppuskát működésre bírni.
Második világháborús fejlemény a repülő tank, a közvetlen tűztámogatást nyújtó repülő, később a 20. század második felében a csatahelikopter megjelenése. Az oroszok ebben is sokkal-sokkal jobban állnak. Az ukrán propaganda nem véletlenül szól helikopterek és tankok pusztításáról, ugyanis az ukrán katona tudja, hogy lehet ő akármekkora vitéz, ha egy parasztház romjaiban elfoglalt állásukat egy BTR elkezdi 30 mm-es gépágyúval sorozni, vagy jön két 125 mm-es “malac”, akkor ott nem hősök, hanem hősi halottak vannak.
Az ukránok persze készültek erre, és egyelőre úgy tűnik, hogy elég hatékonyan akadályozzák az orosz kombinált műveleteket. Kombinált: gyalogsági támadás, harcjárművekkel közvetlen tűztámogatással, légi támogatással és közvetett, tüzérségi támogatással. Az ukrán sár, az orosz logisztikai gondok, az orosz harcjárművek vártnál rosszabb állapota, az okosan alkalmazott tank- és helikopter-elhárító taktika, és a jobb morál egyelőre kiegyenlíti az orosz mennyiségi és technikaii fölényt, ez okozza az állóháborút.
A nagy hadmozdulatok leállása nem azt jelenti, hogy a háborúnak vége. Ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy folytatódni fog. A kérdés a hogyan. Az állóháború jellegzetessége a fárasztás. Győzni egyik fél sem tud, de összeomlani bármelyik. A második világháború végén győzelem volt, az első világháború végén a központi hatalmak egyszerűen szétestek. Írtam erről pár hónapja, egyik nap még volt rendesen hadsereg, meg támadás, meg parancs-értettem, másnap százasával dezertáltak a katonák és elindultak haza a frontról. Ezt az állapotot hosszú, véres és reménytelen harc előzi meg.
Az oroszok abból a szempontból vannak jobb helyzetben, hogy az ehhez szükséges eszközeik elméletileg végtelenek. Bármilyen ócska löveg bármilyen ócska lövedékével lehet lakótelepeket ágyúzni. Valószínnűleg ez az egyik oka (a gyártási és szállítási nehézségek mellett) hogy nem látunk orosz precíziós csapásokat. Nem akarnak azok semmire se precíziós csapást mérni. Ukrán mentőket és tűzoltókat akarnak fárasztani.
Az ukránok abból a szempontból vannak jobb helyzetben, hogy az oroszoknak ez kitelepülés, logisztikát kell a többiek után vinni. Azt mindenki tudja hogy nem erre készültek, azt nem lehet egészen pontosan tudni, hogy ezt a hibát mennyire tudják korrigálni. A korrekciónak több területen is meg kell valósulni. Egyrészt be kell rendelkezni a hosszú háborúra. Meg kell szervezni a sebesültek hátravitelét, élelem és lőszer előrevitelét. Meg kell szervezni a sérült, elromlott járművek javítását (elég biztosnak tűnik, hogy ez nem sikerült) De legalább ugyanilyen fontos, hogy meg kell változtatni a stratégiai célokat és az ehhez szükséges csapatmozgásokat le kell bonyolítani a fronton és a hátországban egyaránt. Az orosz megtorpanásnak az is oka lehet, hogy ezek zajlanak. Viszont ennek politikai dimenziója is van. Például olyanok, hogy hagyjanak fel Mikolajiv értelmetlen fenyegetésével és próbáljanak meg a modern Sztálingráddá váló Mariupolban végre győzelmet kicsikarni. Engedjenek a Harkiv környéki gyűrűn és próbálják meg oldalba kapni a Donyecki terület maradékát védő ukrán erőket, és így tovább, nem valósulnak meg, mert Moszkvából ezt nem engedik.
Az állóháború rengeteg civil áldozattal jár és nagyon megviseli a katonákat is. Jellegzetes fizikai és lelki betegségek jelentkeznek. A hetek óta a szabadban levő katonáknak hólyagos a lába, fagysérüléseik vannak, lefogytak, megfáztak, ha esznek, akkor hirtelen esznek és rájuk jön a hasmenés, amitől kiszáradnak. Itt az ukránok vannak felmérhetetlen előnyben. Amelyik házban van egy tányér meleg leves, egy tiszta pár zokni, egy megfelelő méretű bakancs vagy csizma, azt a honvédő hős megkapja, az orosz fosztogató kiskatona meg tán akkor se, ha puskát fog a helyiekre. A nyugatról jövő ellátmányban a mindenféle tűzfegyverek mellett jön a technikai béléses kesztyű, a gore-tex bakancs, a könnyű kevlár sisak, a kis tasakban 1000 kalóriát tartalmazó zselé, a vízlepergető, polár béléses kabát és társai. Valószínű tonnaszám.
Az tehát látható, hogy az oroszok igyekeznek alkalmazkodni az állóháborúhoz, és stabilizálni a helyzetet, mielőtt újra átfogó offenzívát tudnak csinálni, azonban versenyt futnak az idővel. Fogy a hadianyag, fogy Oroszország gazdasági ereje, és fogy a hadseregük morálja. Lassan vége a háború negyedik hetének. Akármennyire is végtelenek az erőforrásaik, nem biztos, hogy van még négy hetük ezt eldönteni.
