Könnyű lenne ezt a Fidesz-kormány szokásos inkompetenciájára felhúzni, valójában valami sokkal-sokkal mélyebb dologról van szó: a magyar modernizáció kudarcáról.
Ehhez egy kis magyar történelem for dummies: ha belegondolunk egészen Mária Teréziáig a mindenkori magyar király folyamatosan azzal küzdött, hogy uralma alatt tartsa az országot. Folyamatosan az ország nagyuraival egyezkedett vagy háborúzott, és közben attól függően hogy éppen érdekében állt vagy sem, adott jogokat a köznemességnek. Még a Rákóczi-szabadságharc végén is, III. Károly új főnemességet kreált a köznemesség soraiból, ekkor kezdődött a Pálffyak, Esterházyak, Széchényiek és hasonlók főúri karrierje.
Mária Terézia uralmának stabilizálása után viszont valami teljesen új kezdődik. A rendi társadalom módszeres lassú felszámolása, és a hatalmi csoportok szerint az államszervezetre épülő hatalomgyakorlás kiépítése kezdődött meg. 1740-től egész Trianonig folyamatos az erőfeszítés, hogy az ország életének központi kontrollját megszervezzék.
Ebben vannak kisebb-nagyobb megtorpanások és vannak felgyorsulások. De folyamatosan kialakulnak azok a struktúrák, amelyek egészen napjainkig meghatározták az ország életét. Kialakult, hogy mekkora az a település, ahol már van középiskola, hol van kórház, főúri birtokközpont, vasútállomás, postahivatal. Közben elkezd kiépülni a struktúrákat üzemeltető közalkalmazotti réteg.
Talán a legnagyobb ellenállás a nyilvántartások felvételével szemben van. Az úrbéri tabellákon egységes szerkezetbe szerkesztik a jobbágytelkek méretét, megnevezését, művelhetőségét, jövedelmét. Ez minden modern kormányzás alapja. A központi nyilvántartással kúszik be bármilyen ősi, pallos-, elsőéjszaka-, királyválasztási-,zászlósúri kiváltság mögé az államhatalom. Az állam innentől kezdve nem hűséget vár, hanem jogkövetést. Az információk birtokában megjelennek az Emberek Akik Jobban Tudják. A reformerek, a nadrágos mérnökök, akiket a magyar ember tán még a zsidóknál is jobban utál. (egyébként szintén nyilvántartási okokból lesznek ekkoriban a zsidók az ilyen Eliézer ben Jesája típusú nevekből Schwarznak, Weisznek, Spitzernek, Krakauernek stb. elnevezve…) Az információ alapján törvényt lehet írni, lebukik a csaló, akinek a földjén misztikus módon harmadával kevesebb búza terem, ha adózni kell és harmadával több ha a hadseregnek eladni.
Az átalakulással szemben folyamatos az ellenállás, a vármegyék köznemesi elitje és a főúri elit is hol befeszült az államszervezet építésével szemben, hol kereste és megtalálta a helyét benne.De nagyjából mire az első világháború elkezdődött, a struktúra kiépült. Annyira kiépült, hogy van is ilyen FB csoport, ahol gyűjtik a térképeket, amelyeken látszik, hogy kulturálisan, jogilag, adminisztratíve és minden módon az egykori Monarchia helye. Például évekkel ezelőtt láttam cseh nyomozati iratot, cseh nyelvtudás nélkül is pontosan tudtam hogy melyik papír micsoda, egész egyszerűen azért mert a rendőrségi akták struktúráját százötven évvel korábban Bécsben alakították ki, és azóta is úgy maradtak. De száz évvel Trianon után Románia egykor monarchiás részei jól láthatóan mások (fejlettebbek) mint a Kárpátokon túli részek.
Ez a szilárd intézményrendszer a nyugati demokrácia egyik előfeltétele. Arra a kérdésre ugyanis, hogy miért adunk minden hülyének szavazati jogot, az a válasz, hogy a társadalom alapjait nem bízzuk a hülyékre. A túlkapásokkal szembeni garanciákat nem az emberek jószándékában vagy önmérsékletében keressük, hanem az állam intézményeiben. A hülyék akár hatalomra is kerülhetnek, azonban akkor is lesznek olyan dolgok, amelyekhez nem nyúlhatnak hozzá. Pontosabban hozzányúlhatnak, de csak olyan felhatalmazással, amelyhez önmagukban a hülyék már nem elegendők. Ha mégis elegendők, mint 1933-tól 1945-ig Németországban vagy 2010 óta Magyarországon, annak katasztrófa a vége.
Magyarország tragédiája, hogy a XX. században nem az abszolutizmus alatt összerakott intézményrendszer demokratizálódása folytatódott. Az egyébként is csigalassan haladt, de azért szépen lassan haladt. Ez volt a nyugat-európai trend. Számtalan különféle mozgalom küzdött azért hogy befolyása lehessen az államra, a különféle munkásmozgalmaktól a szüfrazsettekig.
A XX. századi magyar rezsimek sem rombolták le a kiépült államszervezetet, leginkább önös érdekből. Viszont nálunk nem a lassú demokratizálódás zajlott hanem a trend megfordult, elindultunk a totalitarianizmus felé. Az abszolutizmus ugyanis nem egyenlő a totalitarianizmussal, de nagyon könnyen azzá alakítható. A sok képzett hivatalnok, a mindenütt pedánsan vezetett nyilvántartás kiválóan alkalmas arra, hogy mindenkit folyamatosan ellenőrizzenek és ha úgy jön ki a lépés akár elhurcoljanak. A vidéki zsidóság gyors Auschwitzba szállítása és a III/III csoportfőnökség működése egyaránt lehetetlen lett volna a precízen működő bürokrácia nélkül.
De ez a bürokrácia paradox módon szerepet játszott abban is, hogy nálunk jobb volt puha diktatúrát csinálni: a működtetése ugyanis lehetetlen sok (viszonylag) értelmes ember nélkül. Ebrendészeti nyilvántartást nem lehet olyan idiótákkal csináltatni, akik nem tudják, hogy kuja, kúgya, kurgya vagy gizsgugya a helyes írásmód. Kell hozzá az iskolázott ember. Ezért van az “aki nincs ellenünk az velünk van” mert tulajdonképpen el lehetett helyezni bárkit valami hivatalban, mert hivatalnok kellett, legfeljebb olyan helyre tették, ahol nem géppuskákat, hanem fejőgépeket kellett nyilvántartani.
Ez a német típusú bürokrácia van máshol is, azonban mindenütt 1) továbbfejlődött 2) nyomás alá került. A nyomást az okozza, hogy ahogy a technikai fejlődés miatt gyorsabban fejlődik a nyilvántartandó dolgok köre mint a nyilvántartási kapacitás. Az írógépeket még nyilván lehet tartani, nade mondjuk a Magyarországon levő laptopokat? Ha egy III/III-as tisztnek elmondanánk, hogy ma Magyarországon bárki csinálhat bárki számára nézhető “tévéműsort” és mondjuk Pottyondy Edinának nem kellett engedélyt kérni és levizsgázni tévéműsor-gyártásból, a szívéhez kapna.
Másik nyomást okozó tényező az eltérő szervezeti kultúrák globális térnyerése. A mindenféle amerikai teamwork-ök, az ázsiai eredetű minőségbiztosítások mind nagyon divatosak és számtalan helyen kiválóan is működnek. Csak éppen Közép-Európa minden igazgatási modellje Nagy Frigyes és Mária Terézia mögül ugrott elő. Minisztérium, államtitkárság, főosztály, osztály. Hadosztály, dandár, ezred, zászlóalj, század, szakasz, raj. Felfelé nyal, lefelé tapos, oldalra könyököl. Egyik közeli rokonom egy patinás német multinál naponta kap cerebropéniás rohamot amikor közép-európai vállalatánál próbálják nyomni valamelyik hűde dinamikus új menedzsment módszert. De ezzel önmagában nincs baj, mert ezek a rendszerek kölcsönösen hatnak egymásra.
Magyarország egyik legjellegzetesebb kor(kór)tünete ennek a Mária Terézia óta épülő rendszernek a teljes összeomlasztása. Azok után, hogy Horthy és Kádár is magától értetődőnek tartotta az örökölt igazgatási struktúrák általi hatalomgyakorlást, hogy a főispánból megyei párttitkár, a szolgabíróból járási párttitkár lett, az uradalmi jószágigazgatóból téeszelnök, az intézőből agronómus és így tovább, a Gyurcsány Ferenc alatt megkezdődött, majd az Orbán rezsimben skótkockás pléd sebességre gyorsult a magyar közigazgatás szétverése, és mára nagyjából sikerrel is járt, sorra épülnek le vagy zárnak be hivatalok, megszűnt az odamegyünk, kérelmet terjesztünk elő, elintézik típusú működés. Nemrégiben az állam szétverte a másodfokú igazgatást, a jogorvoslatokat közvetlenül a bíróságra irányítva.
Persze kitalálták az NKE-t, ahol majd új és korszerű képzés lesz, a sok régienc helyett. Kivéve hogy nem lesz. Előbb vagy utóbb majd rá fognak jönni, hogy Magyarországot azzal a közigazgatási modellel lehet igazgatni, amivel a Bach-huszárok igazgatták. Másikkal nem lehet. Ennek a modellnek szerves része a sok elégedetlenkedő kuruc, de attól ez a modell még szépen fentről lefelé osztódó hierarchikus rendszerekből áll. Át lehet szervezni vármegyéről régióra, lehet a hivatalba kaizen-madzagot húzni, hogy álljon meg a sor, ha selejt van, sok mindent ki lehet találni. Azonban 300 évi kultúrát nem lehet csak úgy megsemmisíteni, előbb vagy utóbb majd rájönnek, hogy más nem működik.
A kutakkal is az a helyzet, hogy előbb vagy utóbb ki kell menni valakinek összeírni. Ha az EU majd újra ad pénzt, akkor abban lesz egy csomó környezet- és vízvédelmi pénz. Azt valamilyen rendben kell kiadni, tudni kell majd hogy milyen vízvételezés zajlik az épp megvédett magyar vízkincsből. Hol vannak a kutak, hány méterre mennek le, milyen kapacitásúak, satöbbi. Erről járási, megyei, országos kútregisztert csinálni. Lehet mobilappot csinálni hozzá, ha kevés az ember, de az országot kormányozni információk birtokában lehet. Azokból derül például ki, hogy miben kell a népet békén hagyni és miben kell folyton ellenőrizni. Hol van jogkövetés és hol nincs. Milyen hivatalból elég az országban egy és melyikből kell minden faluba.
A bárki, bárhol, bármilyen kutat áshat rendelkezéssel tehát csak az egyik baj a környezetvédelmi problémák sokasága. Legalább ugyanekkora baj, hogy kiderül, hogy a kormánynak elképzelése sincs az ország kormányzásáról. Kormányzás alatt random emberek projektjeit érti, pont úgy mikor egy-egy régmúlt oligarcha várat építtetett vagy gőzüzemű olajütőt vásárolt, erről a Korona meg vagy tudott vagy nem.
Vagyis majd amikor ennek a rémálomnak vége lesz, nem az lesz a helyzet mint 1990-ben, hogy itt ez a csomó bürokrata és csinálni kéne valamit. Nem. Az lesz a helyzet, hogy senki se fogja tudni, hogy hol és milyen mélyre vannak kutak lefúrva, nagyjából hány kutya, ló, kombájn, kistraktor és egerészölyv van az országban.
Lehet majd kezdeni ott, ahol az elmúlt pár száz évben mindig újrakezdtük. Nyilvántartások rendbetétele, kiváltságok felszámolása, rablott javak leigazolása vagy elkobzása, helyi, járási és megyei vezetők kinevezése és így tovább. Az elmúlt százötven évben ötödjére vagy hatodjára.
