Panamajack posztja után, ami a francia elnökjelölti vitáról szólt, egy újabb demokratikus jelenségre szeretnék rámutatni: a küszöbön álló német kormányválságra.
Az köztudott, hogy a német szociáldemokraták körében elterjedt az oroszbarátság, és nemcsak Schröder exkancellár Gazpromos állására kell gondolni. A másik két koalíciós párt pedig akár a “Német Önzés Pártja” néven is egyesülhetne, így különösebb empátiát nem kell elvárni tőlük.
Ugyanakkor Európában mindenütt ráéreztek a politikai hangulatra. Nemcsak Németországnak és Magyarországnak vannak az ukránokkal ellentétes érdekeik, hanem kisebb-nagyobb mértékben mindenkinek. Azonban a legtöbb európai ország belátta, hogy legalább szimbolikusan ki kell állni az ukránok mellett. Egyszerűen azért, mert az ukránok maguktól kifejtenek annyi ellenállást Putyinnal szemben, hogy tán még maguktól is fel tudnák tartóztatni, de az egész biztos, hogy az eredeti, teljes leuraló tervet már megakadályozták.
Innentől ez egy győztes ügy, amely mellé minden jó reálpolitikus legalább szimbolikusan odaáll. BoJo “páncélosai” nagyrészt 30-40 éves szállító járművek, az amerikaiakról is kiderült azért hogy a nagy tüzérségi támogatás egyelőre 18 hagyományos vontatható löveg, nem pedig az önjáró változat. Nyilván a nem ennyire látványos segítség fontosabb, és az sem kizárt, hogy ilyen érkezik a németektől. A német ipar számtalan olyan kütyüt gyárt, ami nem tűnik első látásra interplanetáris sugárvetőnek, de azért nagyon jól tud jönni egy hadseregnek, adott esetben jobban is, mint egy 1982-ben gyártott és 1999 óta a laktanya udvarán leponyvázva álló lövészpáncélos.
Viszont a szimbolikus nagy segítség elmarad, és erre a német ellenzék, nevezetesen a CDU/CSU rá is szállt, és jövő héten a Bundestag elé viszi a dolgot. Mivel tudni lehet, hogy a két kisebb koalíciós párt nem ért egyet Scholz-cal a nagyobb segítség visszatartásában, ebből egy de facto bizalmatlansági szavazás lehet, ha ezek a pártok az ellenzékkel szavaznak.
Scholz ezeréves rutinnal bíró öreg róka, aki most ezerrel keresi a megoldást a háttérben, és elég valószínű, hogy meg is fogja találni, és valamit fognak Ukrajnának adni.
Számunkra azonban ebből az az érdekes, hogy egy működő, konszenzusre és kompromisszumra épülő demokráciában az ellenzék hogyan tudja befolyásolni a kormány politikáját. A francia elnök gyakorlatilag egy határozott időtartamra választott király, a német kancellár egy összevissza koalíciót egyben tartani próbáló hatalomtechnikus. Két nagyon eltérő megfejtés a “mitől lesz jó a demokrácia” feladványra. De két működő megfejtés.
