Hagyjuk most azt, hogy Európának azért van némi gyakorlata a keleti veszedelmek leküzdésében, ahogy azt kalandozó magyarok is megtanulták egy idő után, és a sikeres mindig az a vezető lett, amelyik rájött, hogy jobb üzlet európainak lenni, mint Európát pár évtizedig fosztogatni, aztán a következő rablógarnitúrában feloldódni. Nálunk ez Géza fejedelem volt, de most nem ez a téma.
Hanem az, hogy Kövér Laci bácsi felhorkanására az a válasz érkezett a magukat mértékadónak képzelőktől, hogy nekünk ebben a törökellenes izében semmi szerepünk nem volt, sőt Bécs alatt még kollaboráltunk is a törökkel, de még Buda ostrománál is. Ez ugyanolyan együgyű történelemhamisítás, mint Kövér Laci bácsi romantikus elképzelései az Európát megvédő magyarokról.
Sajnos az a helyzet, hogy fájdalmas gyorsasággal lapozza át történelemoktatásunk az 1541 és 1686 közötti időszakot (önkényesen választottam ezt a két évszámot oda Buda-ide Buda alapon). Nyugtasson meg minket a tudat, hogy ezzel más országok történelemoktatása is ugyanígy van. Ugyanis ebben az időszakban egész Európa folyamatosan háborúzott, fel egészen a második világháború végéig, nem volt békés ötven év Európában. Most meg már hetven fölött járunk, ha bárkit is esetleg érdekelne, hogy mit hozott nekünk az EU…
Ebben az időszakban nagy, később egész országok sorsát megalapozó háborúk zajlottak Európa minden országában. Nem olvastam ezen országok középiskolai történelemkönyveit, de elég biztos vagyok benne, hogy nem fő téma bennük az akkori hadászati viszonyok között csatában áthatolhatatlan Kárpátok és Alpok mögött folyó török terjeszkedés.
Hiszen mit érdekli a spanyol történelemoktatást pár magyar háború, mikor ebben az időszakban aktív Hernan Cortes, jön létre a Győzhetetlen Armada, ekkor nem megy le V. Károly birodalmában a nap és győzik le végül a Győzhetetlen Armadát az angolok?
Hollandiában ekkor alakul egy csomó, tájszólásban németül beszélő tartomány önálló országgá, ekkor aktív Michiel de Ruyter, akinek holland-angol háborúiban alakul ki a második világháborúig a tengeri harcászatot meghatározó ágyús-sorhajós tengeri csata.
Csehország, mint önálló királyság elvérzik a fehérhegyi csatában, és ekkor alakul ki a Habsburg abszolutizmus hátterében álló arisztokrácia, a szlávos hangzású nevet viselő, de német kultúrájú hercegi családok, akik a cseh (és később a magyar) arisztokrácia kivérzése után kapnak birtokokat.
Folyamatosan zajlanak az északi háborúk svéd-orosz-lengyel-német (minden létező kombinációban) részvétellel. A végükre (a tárgyalt időszak után) a lengyel középhatalmi státusz is megszűnik, és Brandenburg megszerzi a balti német területeket, más néven Poroszországot, és létrejön a későbbi (második) német birodalom magja, elkezdődhet a Frigyesek, Vilmosok és Frigyes Vilmosok korszaka.
Franciaországban IV. Henriknek ebben az időszakban ér meg Párizs egy misét, van vége a Valois uralkodóknak és kezdődik a Bourbonok uralma, majd következik XIII. és XIV. Lajos és a felvilágosult abszolutizmus francia időszaka, aki olvasta a Három testőrt, annak tán nem kell magyarázni milyen romantikus aranykorként tekintenek erre vissza.
Angliában a Rózsák háborúja után a trónra keveredő Tudorok megcsinálják az angol felvilágosult abszolutizmust (VIII. Henrik és I. Erzsébet) majd jól kihalnak, trónutódlási harcok, Stuartok, polgári forradalom, Cromwell, Orániai Vilmos. Tengeri és szárazföldi csaták, háborúk, Amerika gyarmatosítása, nyilván van idejük hálásak lenni az innen 2500 kilométerre aktív Zrínyi Miklósnak.
Közben lezajlik a harmincéves háború, a végén létrejön a patchwork-Németország. De mehetünk Olaszországba, ahol a késői reneszánsz után legalább ilyen virágzó barokk művészet tobzódik, rajzanak ki művészei a nagy abszolút uralkodói udvarokba és az őket majmoló kisebbekbe, megtermékenyítve az európai kultúrát.
Ezek közül mindegyik nemzetnek megvan a maga számára legszebb, legdicsőbb, legjelentősebb emléke. Nekünk Zrínyi, Bethlen, Bocskai az, de semmi meglepő nincs abban, ha egy osztráknak meg Eugen von Savoyen, egy hollandnak meg de Ruyter, egy angolnak meg Francis Drake.
A magyarok törökellenes harca ennek a háborús másfél évszázadnak az egyik, nem is jelentéktelen folyamata. De volt még ezen kívül tucatnyi hasonlóan jelentős. Ellentétben a napóleoni háborúkkal és a két világháborúval, itt a táborok folyamatosan változtak, az erdélyi fejedelmek is igyekeztek jól helyezkedni bennük, így keveredhettek például a lengyel trónra.
És nem, egyik ország történelemkönyveiben sem vagyunk benne, mint Európa messiásai, és nem, Európa nem hálás nekünk a hatalmas áldozatunkért. És nem, Európa ezért soha, semmit nem fog “cserébe” adni. Ugyanis fel kéne fogni, még ennek a kommunistából lett ősmagor tuskó Kövér Lászlónak is, hogy amit ő a magyar nemzet keresztre feszítésének gondol, az egyszerűen Európa egyik kora újkori háborúja volt. És nem, Európától nem várjuk a dolgokat, hanem Európát csináljuk. És nem szét, ahogy Kövér elvtárs, és Putyin zsebéből kikandikáló pártja teszi, hanem össze.
Ugyanis a törököket egy európai összefogás állította meg. Szomorú, hogy a kirúgással kell számolnia egy töritanárnak, aki ezt ki meri mondani.
