Szerencsétlenségemre, talán szerencsémre nem volt időm figyelemmel kísérni a kötcsei jelmezbál és orgia eseményeit, de már sokadszorra tolja elém a Facebook Rákay Kálmánka jelenetét.
Napokig sikerült negligálni, de most belepillantottam. Ha nem nyálaztam volna át utána pár képgalériát a közbeszerző mellényekről, kirakott keresztekről, vicces pólókról, jóléti úszógumikról és kurvára drága órákról, akkor se maradtam volna le semmiről, hiszen Kálmánka egymaga reprezentálja mindazt, amit a NER-ről tudni érdemes.
A kötcsei piknik (dickpic?) eseményét jellemezni lehet egyetlen mondattal: köztörvényes bűnözők és üzletfeleik cosplay partija, ahol a seggből szájba záróaktus közös megegyezésen alapul.
A karácsonyfának öltöztetett parasztasszony, a már nem NER lány ExRogánné jelenléte és megjelenése külön cikket érdemelne, de ezt inkább elengedem.
És akkor beszéljünk kicsit az ajkakról, amik a buli elején, még valódi céljuk beteljesedése előtt Kálmánka arcán szavakat formáztak. Előre leszögezem, már nem kúrom fel magamat rajta, csak nevetek. Keserűen, könnyezve, de manapság az is jólesik. Hogy mit mondott a sikeres vállalkozó, a világhírű filmrendező és mindenben is tehetséges hazafi, talán nem is érdemes különösebben taglalni – elhelyezte magát azon almárium felső polcán, ahun is sorakoznak már tucatnyian magyarok, kik munkával, s becsülettel (esetleg más módon, de nem teljesen érdemtelenül) tétettek fel oda az magyar nép szakmai plénumának elismeréseként, avagy magának a népnek megbecsülése okábul. (azért az álrégiesch stílus, hogy a XIX. századba belemerengődött hülyegyerek is értsche). Nem sorolnék neveket, mindenki tudja kikről van szó.
Na, de hagyjuk is az ajkakat. Szóval belibben a parvenü pronyó a képbe egy nem alsó polcról lemarkolt napszemüvegben, Polo Ralph Lauren-ben (ez valami formaruha lehet most náluk), művészies, szellemi szabadfoglalkozású dzsekiben. Alapvetően szerény, nem villant Rolexet, Lánge und Sőnét, pejkót, ménest, Mercedes márkájú traktort, de mégis kinyílik az ember zsebében a bicska már az egész elbaszottul modoros kisugárzástól is. Az újságíró kérdésére hirtelen leereszkedik úgy ötmilliárd jó magyar forintnyit, einstandolt vármegyényit, aukción vett kristálycsillárnyit, photoshopolt parkettányit, majd helyre teszi a firkászt türelmesen, hogy az biztos megértse az üzenetet – te itt nem kérdezöl filyam, ez itt az arisztokrácilya diszkrét bálja, egyél egy szendvicsöt, húzz a gec’be. Vagyis Kálmánka lehetne a NER emlékműve is akár.
Értem én, hogy ez a magyar sikersztori, a még elérhető cél, sokak számára a követendő példa, csak éppen nem akarom elhinni.
Igazából nem is tudok rá mit mondani. Ha van egyáltalán Bayer Zsoltnak egyetlen idézendő, idézésre érdemes mondata, akkor az pont ide illik. Pofán basznám.
Je m’excuse auprès de tout le monde.
