Szegény gyerekek. Na pont azért kell kijönni, hogy az ilyen faszok, mint az igazgató úr, megpukkadjanak dühükben.
“Kedves Múzsa,
Talán érdekes lehet számotokra egy budapesti gimnázium (fenntartója egyházi jogi személy) igazgatójának ma esti levele, amelyet a diákoknak címzett, és a szülőknek küldött el. A szöveget alább szóról szóra bemásolom, csak a gimnázium és az igazgató nevét pontoztam ki.”
Kedves Diákok!
A tegnapi folyamán felkeresett az IDB két képviselő diákja azzal, hogy szeretnének az iskola nevében tüntetést szervezni.
Mivel a képviselők jelezték, hogy több osztályban felmerült ennek lehetősége, az alábbi, kicsit bővebb levélben szeretném ismertetni veletek az iskola hivatalos álláspontját, azt, hogy milyen – első sorban – pedagógiai okok miatt nem támogatjuk, hogy iskola nevében tüntetést szervezettek vagy azon részt vegyetek.
Azt gondolom, hogy a mai teljes, 145.000 főt számláló pedagógus társadalom egyetért a megfogalmazott követelésekben és abban, hogy gyalázatosnak nevezhető az, ahogyan a 12 esztendeje hatalmon lévő kormány az oktatásügyet kezeli, illetve amilyen anyagi elismerésben részesíti a csaknem másfél százezer pedagógust.
Fontos azt is leszögezni, hogy a jelenleg zajló folyamatban az iskola, mint munkáltató biztosítja a tanárai részére, hogy igény esetén, törvényes jogaikkal élve, törvényes keretek között a sztrájkban, munkabeszüntetésben részt vegyenek.
A kormány hozzáállását, egy társadalom összképét leginkább az minősíti, hogy hogyan becsüli meg, ismeri el a társadalom egészséges működése szempontjából három legfontosabb hivatást:
• az egészségügyi dolgozókat, akik életeket mentenek és gyógyítanak
• a pedagógusokat, akik a jövő generációit nevelik és oktatják
• a rendvédelmi dolgozókat, akik akár az életük árán is az országot és annak polgárait védelmezik és a közbiztonságot garantálni hivatottak.
Azt gondolom, nincs mit szépíteni rajta, Magyarországon ebben sereghajtók vagyunk…
Fontos azonban, hogy az eszközök, az a stílus, ahogyan egy adott tömeg most fellép a tartalmában messzemenően jogos követelések érdekében, számos jóérzésű embert, tanárt, szülőt, sőt diákot is elriaszt.
Azok a táblák, amelyeket életkori radikalizmusuk miatt könnyen felheccelt diákoktársaitok emeltek a magasba az elmúlt napokban, amilyen stílusban a Parlament épülete elé emelt színpadra lépő, emberi mivoltukból sok esetben kivetkőzött “előadók” “tiltakoztak” teljesen méltatlanná tették őket az egyébként helyénvaló követelések melletti kiállásra.
Ennek egyik oka, hogy ez a kérdés is, mint számos más kérdés politikai gellert kapott már az első alkalommal, a választásokat megelőzően, amikor a szakszervezetek munkabeszüntetést, sztrájkot hirdettek. Ez azóta – a politikai elvakultság okán – még inkább a hatalmi erők színterévé vált és a szervezők gyakorlatilag képtelenek voltak kulturált mederbe terelni és ott tartani az egyébként jogos követeléseket megfogalmazó akciójukat.
Mivel a pedagógusok követelései is politikai harcok eszközévé váltak, a valós és jogos követelések és a pedagógus társadalom még inkább kitetté vált ezeknek a harcoknak és így nehezebben tudja a szakma a valós érdekeit szakmai alapon képviselni.
Ezt a folyamatot, a tüntetések szakmai hitelességét szintén nem segíti az a tény, hogy a három nagy, összesen nagyságrendileg félszázezres taglétszámot számláló szakszervezet, a Pedagógus Szakszervezet (16.000 fővel), a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (22.000 fővel) és a Tanítanék Mozgalom (ismeretlen, maximum párezres taglétszámmal) az elmúlt harminc esztendőben, amikor a mostani ellenzéki kormány volt hatalmon 1994 – 1998, valamint 2002 – 2010 között, gyakorlatilag teljesen hozzásimultak az akkori – most ellenzéki oldalon politizáló – törvényhozáshoz és a végrehajtó hatalomhoz és hangjukat nem hallaták, akkor sem, ha olyan törvények és rendeletek születtek, amelyek szellemileg és anyagilag is hátrányosan érintették a tanárokat.
Ezeket természetesen csak azért írtam le nektek, hogy a teljesség igényével átfogó történeti áttekintést kapjatok a jelenlegi megmozdulások nem elhanyagolható politikai hátteréről és motivációjáról.
Ami sokkal fontosabb ennél a számunkra az ügy pedagógiai vonatkozása, ezen belül, a ti helyzetetek, az, hogy hogyan is kerültök ti ebbe az egészbe és miért káros egy fejlődésben lévő kamasz gyerek számára az, ha bármilyen politikai erő vagy bármilyen egyéb érdek eszközként használja fel céljai eléréséhez.
A legfontosabb, hogy megértsétek, hogy ez nem a ti harcotok, ez a felnőttek harca!
Megpróbálom nektek megvilágítani, hogy miért gondolom ezt így:
Az ókori Hellász óta az határozza meg a tanár – diák kapcsolatot, hogy a pedagógus beemeli tanítványát abba a kultúrkörbe, amelyben mindketten élnek. Közli vele azokat az ismereteket, amelyek szükségesek az adott társadalomban való kulturált élethez, a közösség életének folytatásához. A diák, bízva tanára tisztességében és felkészültségében, elfogadja nevelője segítségét, de legalább is segítő szándékát és e szerint végzi a feladatát.
A kamaszkorban alakul ki és rögződik, véglegesedik a gyermek személyisége, világlátása, problémafeldolgozási- és megoldási mechanizmusai. Ezért is szoktam mindig az iskola népszerűsítése kapcsán hangsúlyozni a pedagógusaink hatalmas személyes felelősséget, hisz ti épp ebben a legérzékenyebb élet- és fejlődési szakaszotokban vagytok, így nem mindegy, milyen példákat követhettek.
Ebben az életszakaszotokban az általatok megismert világ tagadásába kezdtek, ami így van rendjén.
Próbálgatjátok a saját értelmeteket, megérzéseiteket, gondolataitokat, kétségbe vonva a teljes szülői minta készletet, egyszerűen lázadtok. Ebben az időszakban elsősorban a saját korcsoportotokban kerestek magatoknak új példaképeket, de eközben érdeklődve és kritikusan figyelitek a felnőttek világát is és elemzitek azt, közben hasonló és eltérő mintákat keresve.
Nagyjából a húszas éveitek derekára, ezeket a tapasztalatokat feldolgozzátok és megalkotjátok saját önálló világképeteket, ezzel kialakul a személyiségetek.
Ahogy írtam, ez egy rendkívül konfliktusos időszak, ahol nem csak a szüleitekkel, de úgy egészében a titeket körülvevő világgal is harcban álltok. Ebből a gyermeki énből, lélekből úgy lesz érett felnőtt, úgy alakul ki a végleges személyiségetek, ha ezeket a konfliktus sorozatokat megélitek és végig küzditek.
Ha tehát boldog, kiegyensúlyozott gyerekeket akarunk belőletek nevelni, akkor hagyni kell titeket ezen az úton végighaladni, ebben kell nekünk és szüleiteknek benneteket támogatni, minimális irányítás, nyesegetés mellett és hagyni, hogy ezeket a küzdelmeket megéljétek, a szükséges tapasztalatokat pedig megszerezzétek.
Ha az akadályokat eltoljuk az utatokból és mi, a saját készleteinkkel oldjuk meg ezeket helyettetek, azaz együtt bulizunk, cikizzük a felnőtteket, együtt sírunk, tüntetünk veletek az aktuális kormány ellen, akik egyébként elviekben a felnőtt társadalmat képviseljük és a felelős felnőtteket vagyunk hivatottak megtestesíteni a szemetekben, akkor a megküzdésre, felismerésre, megküzdési stratégia, megérlelésére és végrehajtására képtelen emberkét nevelünk belőletek. Ezzel tudatlanul és akaratlanul gyermeki vállaitokra felnőtt terhet raknánk, ahelyett, hogy amire hivatottak vagyunk, védelmeznénk, megóvnának benneteket.
Hogy mit fogtok ebből leszűrni? Azt, hogy az a világ, amit mi felnőttek (szüleitek és tanáraitok) felépítettünk, megalkottunk, hamis és rossz és ezzel elvesznek tőletek valamit, ami nagyon fontos, a hitet, hogy érdemes felnőni, felnőtté válni, hisz akkor képesek lesztek egy jobb, szebb, élhetőbb, békésebb világot megteremteni.
Kedves …! Nem dolgotok tehát nektek diákoknak, hogy megoldjátok tanáraitok problémáját, valós, vagy vélelmezett nehézségeit, ez szereptévesztés!
Ha engedjük, hogy ebben a dologban a tanítvány előtérbe tolakodjon, és mintegy felnőtt, tapasztalt embertárs problémamegoldó állapotba helyezze magát, ártunk a személyiségfejlődéseteknek.
Nincs feladatotok nektek, mint diákoknak abban, hogy utcára vonulva, pláne esetenként randalírozva, hőbörögve “kiálljatok” nevelőik fizetésemelése mellett. Ez nem a ti dolgotok.
Hogy mit tehet egy … diák az együttműködés jegyében?
Ha a … diákként együtt akartok működni tanáraitokkal, ám tegyétek!
Tegyetek erőfeszítéseket azért, hogy tanáraik segítségét elfogadva, ki-ki a maga szerepében, minden nappal többet tudjatok meg a minket körülvevő világról, az életről annál, mint amit addig ismertek.
Azzal tiszteljelek meg azokat a tanárokat, akikért tüntetni akartok, hogy minden nap, amikor találkoztok velük a folyosón, ebédlőben, az iskola egyéb közösségi helyiségeiben, tiszteletetek kifejezéseként illő módon köszöntitek őket.
Ne rongáljátok meg azokat az értékeket, amiket nap mint nap, értetek, sok-sok lemondás és munka árán (pl. lehetséges béremelés helyett) teremtettünk meg! Ügyeljetek a közösen megszerzett, felépített értékeinkre, amikért tanáraitok hosszú éveken át áldozatos munkát végeztek, azért, hogy nektek jobb legyen, hogy szebb körülmények között nevelkedhessetek, gyarapodhassatok tudásban, szeretetben és közösségben egyaránt!
Ez az a ti feladatotok és felelősségetek, ez az, amivel a tanáraitokat leginkább támogatni tudjátok és az irántuk érzett tiszteleteteket ki tudjátok fejezni!
Ha a fentiekben leírtak ellenére el akartok vegyülni a tüntetők között, felhasznált támogatóivá kívántok válni egy számotokra még sok tekintetben ismeretlen célrendszernek, kérem, hogy egyénileg, saját nevetekben tegyétek, de semmilyen körülmények között ne a … Gimnázium diákjaként!
Nem szeretnénk, ha gimnáziumunk, a hírnevéhez méltatlan, politikai játszmák színterévé válna.
Köszönöm, hogy elolvastátok, megértitek és elfogadjátok az iskola álláspontját!
Üdvözlettel:
…
igazgató
