Kérdezték olvasók, hogy fogok-e adni Fingszagrendet annak az igazgatónak aki elhatárolódott az iskolája nevében a csúnyán beszélő csajtól. Nem fogok. Élvezettel nézem ugyanis a műsort, két okból.
Az egyik, hogy ez a mozzanat demonstrálja az egész tanár-diák tüntetéssorozat legfontosabb dilemmáját. Találkoztam a tüntetésekkel olyan ismerősömmel, akiről tudom, hogy meggyőződéses jobbos. Nem voltam vele a szavazófülkében (azt se tudom hol lakik) de biztos vagyok benne, hogy a Fideszre szavazott. Enyhén idegeskedve lépkedett a tömegben. Mint kiderült azért jött ki, mert a gyerekei kijöttek, és
1) nem akart a tinédzser gyerekei előtt a komplett uncool státuszba kerülni
2) jó szülőként rá volt parázva, hogy akkor nem lesz-e a gyereknek baja egy ekkora tömegrendezvényen.
A gyereknek természetesen nem lett baja, mármint azon kívül, hogy az a kormány, amit apa-anya megszavazott, mindenféle gyurcsányista hülyének hordta le. Az ő gyerekét, aki valószínűleg járt hittanra, és még egyetlen drag queen showt vagy nemátalakító műtétet se látott.
És itt a dilemma: ennek a sok gyereknek a szülei között bőven van olyan, aki többé-kevésbé elégedett Viktrorral és tavasszal rá szavazott. A tüntetések mérete, jelentősége olyan, hogy erről muszáj volt beszélni otthon, és nem lehetett elütni azzal, hogy majd a jóságos miniszterelnök úr megoldja, különösen azután nem, hogy a jóságos miniszterelnök úr komisszárjai elkezdték befenyíteni a tanárokat. Így nem maradt más, mint valamennyire őszintén kibeszélni ezt az egészet. Ez is egy nagy eredmény ám, a Holdról is látszik, csak még nem tudjuk.
Ezt tehát nem lehet telibe gyurcsányozni és lehülyézni. Aki megteszi, annak jutalma hiénakacaj leend, amint azt Nyisztor igazgató úr is megtapasztalta. Fogalmam sincs, hogy ez a Lili mennyire népszerű csaj úgy egyébként az iskolában, simán lehet hogy az, meg simán lehet, hogy egy buzgómócsing, akit nem annyira kedvelnek. Nem tudom. Azt viszont biztosan tudom, hogy akitől ilyen púposkodó levélben határolódik el az igazgató, az nem tud nem népszerű lenni. Az igazgató úr ugyanis nem erőt mutatott az elhatárolódással, hanem azt, hogy nem meri kirúgni. Innentől kezdve sok sikert az igazgató úrnak a hasonló jelenségek kontrollálásához az iskolában. Régen volt, de élénken emlékszem, hogy a harmadikos-negyedikes gimnazistánál kevés kegyetlenebb szerzet van.
Ráadásul Pankotai Lili kivágott egy olyan nyilatkozatot (meggyőződésem, hogy séróból, bármiféle tanács vagy segítség nélkül) amely bármilyen politikusnak a becsületére válna. Mindez nem lett volna, ha nem őt pécézik ki a tüntetések “hajadismijen” célpontjának. Olyan módszerekkel, ami nemhogy a romlatlan diáklelkeknek, de a kacsamese-generációba tartozó szüleiknek is bőven elfogadhatatlanok.
Szóval köszönjük igazgató úr, hogy segített kontextusba helyezni azt, ami egyébként csak egy kis bazmegezős slampoetry lett volna…
