Előszöris, egy ennyi idős emberrel egy vágottan több mint kétórás (gondolom vágatlanul legalább kétszer ennyi) interjú egész egyszerűen kínzás. Senkinek sincs annyi szellemi frissessége és fizikai állóképessége ennyi idősen, amennyi ahhoz kell, hogy egy interjút végigbírjon. Nekem már most sincs.
Azt továbbra is szemétségnek tartom, hogy miután jó hosszan kérdezi életútjáról, a legesleghosszabb rész, ez az újságcikk és a hozzá kapcsolódó vélemény lesz.
Biztos büszke magára Gulyás Márton hogy így “megtechnikázta” Kőszeg Ferencet, és lett egy kis boost a nézettségben. Csinálja ezt más is, az Origo például csöcskontenttel. Vallomások ideje: én a csöcskontentet szívesebben nézem, mint öreg emberek szívatását, dehát virágozzék ezer virág.
De nézzük a dolgot magát, mit mond Kőszeg Ferenc.
Az inkriminált újságcikk gyerekkori szexuális élményekről szól ( https://bit.ly/45bv5pZ ) amelyeket “K. úr” (gy.k. Kőszeg Ferenc írói énje, a K. úr történetei az ezredforduló irodalmának fontos fejleményei ahol Kőszeg személyes élményei vannak összegyúrva Kőszeg véleményével és reflexióival) átélt.
A cikknek a Gulyás által nem idézett része (amit a gonosz és felületes gonzóista Szily is idéz) ez: “Nem vitás persze, a szexuális erőszak legaljasabb formája a gyerekekkel szembeni erőszak. És erőszaknak minősül mindenfajta visszaélés a gyerek kiszolgáltatottságával, védekezésre képtelen helyzetével.”
A cikk részben egy Bergman-filmről szól, de K. úr felidéz két történetet, egy ártatlant és egy nem ártatlant. Az egyikben egy serdült, de 16 éves lány a kilenc éves kisfiúnak magyaráz fütyiről és punciról, a másikban egy felnőtt nő közeledik szexuálisan egy hétéves kisfiúhoz. A végkövetkeztetés az, hogy K. úrban ezek különösebb nyomot nem hagynak, sok évvel később megpróbál egy randit összehozni az akkor már felnőtt 16 éves lánnyal, de nem lesz belőle semmi.
Hogy ebből hogy sikerült kihozni azt, hogy akkor Kőszeg helyesel bizonyos felnőtt-gyerek erotikus kapcsolatokat, nem tudom.
Kőszeg (és itt megint az utolsó betűig egyet kell hogy értsek, a szemét, felületes liberálgonzóista Szilyvel, akinek ítéletében úgy tűnik okkal bíztam meg) ezután valóban mond olyan dolgokat, amelyekkel – ma már – nem értünk egyet, én se értek egyet és amelyektől el kellett határolódni a Helsinkinek, egyszerűen nem volt más választásuk.
Ugyanakkor Kőszeg mondanivalójára érdemes most is figyelni, Gulyásnak ez nem jött össze, noha pózolva többször is felteszi a “segíts megérteni” kérdést.
Van ez az emberi gyarlóság dolog. Tartsuk fejben – ha már Gulyásnak nem jön össze – hogy arról az emberről beszélünk, akinek a rendőrséggel kapcsolatos fiatalkori, szocializációs imprintinggel járó tapasztalata az, hogy azok a hatalom erőszakos kiszolgálói, és akkor bízik bennük, ha ló legel a sírjukon.
Aztán vegyünk pár olyan ügyet, ahol nők feltették a kezüket, hogy márpedig őket szexuálisan kihasználták/bántalmazták. Emlékezzünk pl. Takáts Zsuzsannára, aki ugye jogerős ítélet által is bizonyítottan vált csoportos szexuális erőszak (akkor még: erőszakos közösülés) áldozatává. Kapott hideget-meleget, hogy amikor megkérdezték, akkor képes volt csúnyát mondani a nagy Kiss Lászlóra. Nota bene, ő erről – egész addig ameddig a sajtó ezt fel nem kapta – nem beszélt.
Magyarországon (és máshol is) ma még az vállal kockázatot, aki elő mer állni a történettel. Egyet kell érteni ezért Kőszeg Ferenccel, aki azt mondja, hogy a nyilvánosságra hozatal többet árt, mint a dolog “diszkréten elintézése”? Nem kell. Én se értek vele egyet.
Lehet hogy az én hibám, mert sokat dolgozok olyan emberekkel, akik rossz döntéseket hoztak. De Kőszeg szavai hallatán, én arra gondoltam, hogy ez az ember most azt mondja, amit úgy nagyjából az ország 80%-a gondol. És helytelenül gondolja.
Azt teljesen értem, hogy a Helsinki nem tehet mást, mint hogy elhatárolódik ettől. Én is ezt tenném a helyükben.
Gulyás kihozhatna ebből egy értékes következtetést, azonban mint a krisztusi példabeszéd bűnös embere, a széles utat választja a kanyargós és keskeny helyett. Számomra ott jön el az egésznek a mélypontja, amikor Kőszeg felidézi azt a történetet, hogy a fia középiskolájában volt egy homoszexuális tanár, aki fogdosta a fiúkat…na erre Gulyás kivág egy tirádát, hogy a homoszexualitás nem ugyanaz mint a pedofília. Mintha Kőszeg nem tudná.
Egyébként ha már ekkora szakértő, igazán beszélhetett volna az elnyomott homoszexualitással bizonyos esetekben együtt járó efebofíliáról, és akkor tán tényleg lett volna szakmaiság is benne, meg hallhatott volna Kőszegtől olyan dolgokat is, amelyek kevésbé botrányosak. Pl. megtudhatta volna, hogy Kőszeg ellenzi a homoszexualitás elnyomását, eltitkolását.
Szóval a fiú iskolájában a tanár fogdosta a serdülő/serdült fiúkat, Kőszeg meg azt mondja, hogy ő azt tanácsolta a fiának, hogy ne csináljon botrányt.
Gulyás ott cseszi el, és ott lesz ez az egész méltatlan szívatás még értelmetlen is, hogy kb. azt a következtetést vonja le, hogy “Kőszeg helyesli, ha nem hozzák nyilvánosságra/nem üldözik az ilyen eseteket.”
Az érdekes az, hogy a végkövetkeztetés ennél sokkal-sokkal szomorúbb. Az pedig nem más, mint hogy az elmúlt száz év egyik legharcosabb, legjobb magyar jogvédője sem mentes az attól, ami ellen az összes magyar jogvédő küzd.
Ez pedig a következményektől való félelem, a jogsértésbe belenyugvás, az egyéni megküzdési stratégiák alkalmazása.
Na ezzel kellett volna Kőszeget szembesíteni, és akkor ez az interjú kordokumentum lenne. Hiszen bármelyik jogvédő elmondhatja, hogy a munkájának nagy része az a folyamat, ahol meggyőzik az áldozatot, hogy ez így nem jó, nem kell tűrni, fel lehet és fel kell vállalni a konfrontációt. Kőszegből itt ki lehetne venni azt, hogy az ő jogvédői nagysága megáll ott, és találkozik az emberi kicsinységgel, hogy látva a sok nyilvános meghurcolást, érezve magában a zsigeri bizalmatlanságot a rendőrséggel szemben, bizony ő rosszabbnak tartja a nyilvánosságot az ilyen szexuális ügyek intézésében a diszkrét megoldásnál. Mert valakivel ki fognak baszni. Vagy az áldozat lesz magát illegető kurva, vagy a tettes lesz megbüntetés helyett megkövezve, sehogy nincs ennek egy jó útja.
Kőszeget ebben a körben – meg még sok másban is – meghaladta a történelem. Kőszeg ebben a körben nem az a bálvány, aminek sokan szeretnék látni. Kőszeg helyesli a pedofíliát vagy annak a büntetlenül hagyását? Nem, ez nem igaz. Fél a következményektől, félt másokat a következményektől. A nagy jogvédő. Na ott lett volna a bálvány a porban. Így, ez fenntartom továbbra is csak egy nagyon szar interjú.
