Miért nem avatkoznak be a németek? Miért nem küldenek fegyvert? Azért, mert korszakhatáron vannak, egy olyan kormánnyal, ami minden akart lenni, csak korszakalkotó nem.
Kezdjük azzal, hogy a németek ezt elrontották. A továbbiakban racionális és még hullahegyekkel szemben is (német szempontból) méltányolható érvekről lesz szó, és nem szeretném hogy ez elsikkadjon: a német energiapolitika rövid távon épp csődöt mond. A nagy grüne Energiewende, a leszokás az atomról meg a szénről sajnos kiszámítható mellékhatásokkal járt: Három fő energiaforrás helyett maradt másfél. A megújuló energia ugyanis hiába jelenti a jövőt, jelenleg csak részmegoldás. Ez a háború, ugyanúgy mint az 1973-as olajválság, lökést fog adni az innovációnak, de még évek, sőt egy évtized van addig hátra, hogy olyan technológiai ugrás legyen, amely alapjaiban változtatja meg azt, amit az energiáról gondolunk. Addig Európa, sőt a világ egyik legnagyobb ipari komplexumának gáz kell. Sok gáz. Erre a gázra pedig a németeknek egy forrása van. Ez pedig a Merkel-éra egyik legnagyobb bűne.
A másik bűn egy össznyugati bűn. Valamelyik nap megosztottam a Neue Zürcher Zeitung egyik cikkét arról, hogy mennyire nem érti a Nyugat az oroszokat. Itt keleten, az agymosott “az ukránok bombázzák saját magukat, és gyerekeket dolgoznak fel pizzafeltétnek” idiótákon kívül mindenki nagyon pontosan érti az oroszokat. Majd’ minden családban van történet fosztogatásról, nemi- és más erőszakról. Emlékeztetőül: Vlagyimir Szolovjov putyinista műsorvezető magyarországi megfelelője, Bayer Zsolt hat éve még a gulágokkal kapcsolatos munkásságáért kapott lovagkeresztet.
Errefelé tehát pontosan értik az oroszokat. Kaczynski vagy Jansa lehet akármekkora politikai csirkefogó, pontosan tisztában van azzal, hogy ha Putyinnak sikerül meghódítani Ukrajnát, következő célt fog keresni. Errefelé mindenki tudja, hogy az orosz medvével lehet ugyan tárgyalni, de ugyanúgy, mint egy állatkerti medvével: legyen kéznél altatólövedék, sokkoló, de legalább lapát, amivel orrba lehet vágni brumit, míg kijutunk a kifutóból.
Az oroszokkal mégis tárgyalni próbál a nyugat, ennek oka az, hogy miután sokáig se Putyin, se Lavrov nem mutatta a szanaszét ivott fejű hetvenéves párttitkár külső jellegzetességeit, megfeledkeztünk Brezsnyevről és Hruscsovról. Pedig Putyinról már régóta látni, hogy Brezsnyevhez képest semmilyen újítást nem hozott a Kremlbe.
De vannak itt bonyolultabb okok is.
Háborúzni nem divatos dolog. Az első iraki háború óta a világon csak olyan háború van, amelyet eufemisztikusan “aszimmetrikus” háborúnak szoktak nevezni. Az amerikai hadsereg, vagy valami koalíciós haderő elmegy valami távoli országba és ott a helyi gerillákkal harcol valami ideológiailag nagyon fontos okból. Negyven év hidegháború után a közvélemény nem akart igazi háborút. A közvélemény kicsit úgy volt vele, mint a világoskékre festett vízzel az intimbetét reklámjában. Nem beszélünk a háborúról, nem fegyverkezünk, vagy ha mégis muszáj, akkor nem úgy beszélünk róla. Azok a napok, tudod. Megmagyarázzuk, hogy nem repülőgéphordozót veszünk, hanem kombinált hajót, amely repülőgéphordozó, amely tud humanitárius műveletet is támogatni. Sőt, igazából ez egy humanitárius hajó.
Ha valaki az elmúlt 20-30 évben követte a különböző hadi fejlesztési projekteket, azt látta, hogy azok szinte kivétel nélkül lassúak és nyögvenyelősek. A közvéleményben az a kép alakult ki pl. az amerikai F-35 vadászbombázóról, hogy az egy lassú, béna, bonyolult, megbízhatatlan szerkezet. Holott nagyrészt arról van szó, hogy az alkatrészeinek nagyon nagy része olyan technológiát alkalmaz, amelyet korábban legfeljebb egy-két kísérleti repülőbe építettek be. A hetvenes években konstruált F-16 után nem ötven- hanem nyolcvanéves ugrást akartak csinálni. Ez nem egyedi dolog, a haditechnika az, ahol a legújabb dolgokat kell beépíteni az új modellekbe, mert a kicsit is sztenderd dolgokat az ellenség is használja. Ez pedig nagyon sok kockázattal jár, a fejlesztőmunka pedig nagyon hosszadalmas és drága.
A világ tehát nem szeret háborúzni, és egy jó nagy részének nem is kellett. Ehhez a részhez tartozik Németország is, amely a pax americana boldog évtizedeiben vált gazdasági világhatalommá. Szoros költségvetési fegyelem, a gazdaságuk erejéhez képest kellemesen gyenge, a konkurencia számára kellemetlenül erős saját (majd kvázi-saját) fizetőeszköz, és a Nagy Történelmi Bűntudatra tekintettel gyenge haderő. Gazdasági terjeszkedés, gázpaktum az oroszokkal.
Na ennek van most vége, csak még nem tudják hogy kéne ezt kimondani. Scholz kancellár tehát több szempontból is bajban van. Az egyik, hogy a saját pártja rendkívül ruszofil. A neonáci AfD és a posztkomcsi Linke mellett a mérsékelt szocdem párt még a szovjet időkből nosztalgiaként megmaradt oroszbarátságot cipel magával, és még ehhez azt a toxikus önbecsapást, hogy ők “értik” az oroszokat. További kulturális probléma, hogy a legutóbbi német vezetőt, aki megtámadta az oroszokat, Adolf Hitlernek hívták…
Scholz gondban van amiatt is, hogy rövid távon nem tudna mit mondani arra, ha az oroszok elzárnák a gázt. Az egész világ azt üvölti neki, hogy nem, Putyin nem fogja az utolsó bevételi forrását is elzárni, így ha embargót nem akar hirdetni, egész bátran odaküldhet egy csomó fegyvert Ukrajnába. Ezek közül legkevésbé talán a tankok érdekesek, nem tudom a Leopard 1-ek milyen pótpáncélzatot kapnának. A hatvanas-hetvenes évek színvonalát képviselik, de megfelelő taktikát alkalmazva akár sikeresek is lehetnek, mert a nagyrészt szintén akkor tervezett szovjet tankoknál minden bizonnyal ütőképesebbek, bár egész mostanáig ilyen összehasonlításokat csak papíron lehetett tenni. Sokkal érdekesebb a Gepard légvédelmi páncélos és az önjáró lövegek átadása.
Valószínű, hogy ebben Scholznak napokon belül engednie kell, főleg hogy úgy tűnik, Biden eldöntötte, hogy ebből a dologból nem lesz amerikai arcvesztés. Nem a kabuli kivonulás után. Voltak a napokban hírek arról, hogy az ukrán és az amerikai hadvezetés szakemberei sokórás egyeztetéseken alkudoznak arról, hogy milyen felszerelés érkezzen. Valószínűleg a felszínen folyó látványos nehézfegyver alkuk mellett olyan “apróságok” érkeznek, mint éjjelátók és más szenzorok, kommunikációs eszközök és társaik.
Scholz azonban szembe kell hogy nézzen azzal, hogy vége Németország boldog békeéveinek. A Rheinmetall azért lobbizik a német stratégiai tartalék átadásáért Ukrajnának, mert megrendeléseket akar, hiszen a tartalékot fel kell tölteni a mostani első vonal tartalékba helyezésével és új elsővonalbeli típusokkal. Például az átadott Marderek helyére érkezhet az a Lynx, amellyel Orbánt is csábítgatták, és amelynek a fejlesztését magyar adófizetői pénzből kicsit megszponzoráltuk, hogy mikor a Marderek elmentek Ukrajnába, a Rheinmetall hamar-hamar tudjon pénz keresni. Avagy miért szeretik a németek Orbánt…
Az új és nagyon kiváló harcjárművek viszont pénzbe kerülnek. Sok pénzbe. A német költségvetés pedig nincs berendezkedve a pazarlásra. Évtizedek óta mindenki azt hallgatja (és kap hányingert tőle) hogy bezzeganémetek nincsenek eladósodva. Ja, azon az áron, hogy mindenki más igen.
Scholz ezt az egészet ugyanúgy ki akarta bekkelni, mint Merkel a korábbi balhékat. Győzzenek az oroszok vagy az ukránok, legyen majd valami szerződés, és menjen az üzlet. Nekik az is jó lenne, ha az ukránok dobnák be a törölközőt, meg az is, ha az oroszok. A háború, ráadásul az ő aktív részvételükkel, na az nem jó. Védje meg BoJo, Macron és Biden Európát, majd pedig Európa vegyen Volkswagent, és hallgassa, hogy bezzeganémetek nincsenek eladósodva.
Így a háború hatodik hetében, a döntő orosz offenzíva kezdetén ez minden, csak nem tartható. Előbb-utóbb kell fegyvereket adni és el kell adósodni. Cserébe persze majd lehet igényeket támasztani, mint rendes nagyhatalmak szoktak. Igenám, csak Scholz-cal az élen Németországot egy olyan elit kormányozza, akikbe azt verték bele, hogy a német nagyhatalom ijen: rósz.
Úgyhogy a gazdaságpolitikai bonyodalmak mellett a németek jelenleg leginkább kulturálisan vannak akadályozva abban, hogy közbelépjenek. Mivel németek, természetesen az is várható, hogy majd amikor legyőzik ezeket a gátlásokat, akkor viszont fullba fogják nyomni, nem szoktak ugyanis semmit se félig csinálni. Olaf Scholz azonban leginkább azt szeretné, ha ez a háború eldőlne anélkül, hogy ő bármi komolyat lépne. Angelának 16 évig sikerült. Neki nem fog.
És végül gratuláció: ha eddig elolvastad, akkor tagja vagy a Hosszú és Unalmas Klubnak, amelyet azok a kiváló emberek alkotnak, akik végigolvassák a Diétás Magyar Múzsa hosszú és unalmas írásait. Ezek az emberek után el szoktak menni a Patreonra és megdobják a Múzsát pár euróval. Előre is köszönjük 🙂
