A korrupció, mint társadalmi jelenség sokban hasonlít a prostitúcióhoz vagy a drogfogyasztáshoz. Mindhárom a társadalom gyengeségének tünete. Kicsit olyan mint a varicella vírus, ami mindenkiben jelen van, de csak a gyerekeknél okoz bárányhimlőt és a legyengült immunrendszerű felnőtteknél övsömört.
Amikor azt látjuk, hogy X közterületen tömeges a prostitúció, nem arról van szó, hogy ennyi nő kapott hirtelen kedvet a szexmunkához, hanem az bizony a szegénység jellemző tünete. Szegény ember mindenütt van, a kérdés hogy a társadalom immunrendszere megvédi-e attól a szegényeket hogy tömegesen kényszerüljenek önmagukat megalázó munkát végezni. Hasonlóan a drogokkal és az alkohollal, azok ellen is a kiszámítható, nyugodt, normális élet az ellenszer. Persze mindig lesznek sikertelen férfiak, akik igénybe veszik a prostituáltakat és mindig lesznek olyanok, akik rácsúsznak valamilyen szerre. A jelenséget kiirtani lehetetlen, nagyon szűk és szabályozott keretek között tartani azonban lehetséges.
Amikor korrupcióellenes hatóságról beszélünk, akkor tehát arra kell gondolni, hogy ez tulajdonképpen a türelmi zóna, a drogellenes razzia édestestvére. Látványos csihi-puhi, gyűjtsük be a közterlületről a kurvákat, drogosokat, itt kérem rend lesz! Ja, azok mind jókedvükben vannak ott, egyébként üzemmérnökök, főorvosok és alezredesek lennének, csak épp úgy gondolják jobb dolog vadidegen emberekkel pénzért szexelni, vagy permetszert tolni intravénásan.
A korrupció sem a korrupcióellenes hatóságtól szűnik meg, hanem a normálisan működő országtól.
Mi kellene Magyarországon az immár state capture (intézményesült korrupció) megszüntetéséhez? Ott tartunk, hogy valóban szükség van egy ilyen hatóságra, azonban emellett kb. a teljes jogrendszert, államigazgatást, stb. meg kellene reformálni.
Mire lenne jó egy ilyen hatóság? A kezdő lépések megtételére. Jelenleg ugyanis ott tartunk, hogy a korrupció Magyarországon olcsó és kockázatmentes. Az olcsóságba persze nem értendő bele az ország szétverésének ára, az egy ún. externália, vagyis olyan költség, amelyet nem a bizniszben részt vevő felek fizetnek meg. A lebukás és főleg a vele járó jogi következmények esélyének növekedése fékezi a korrupciót. Adódik a kérdés, hogy:
Akar-e a Fidesz érdemben működő korrupcióellenes hatóságot? Természetesen nem. Megúszásra játszanak, a “nem kormányzati szereplők” között, akikről a hírek szólnak, nyilván olyanokra gondolnak, mint a Cöfike meg az Alapjogokért Központ, benne a sok mamelukkal.
Worst case forgatókönyvként némely parlamenti ellenzéki pártok kooptált delegáltjai merülhetnek fel. Ez már nagy érvágás lenne, mert az eddigi odadobott fillérek mellett vissza kellene hozni a konkrét osztozkodást, amely a 2010 előtti viszonyok alapja volt.
Elég lesz ez az EU-nak? Jó kérdés. Az biztos, hogy egyáltalán bármilyen hatóságot a Fidesz az utolsó utáni pillanatban szeretne csak felállítani, és csak annyit megtenni, amennyit éppen muszáj. Biztos, hogy akárcsak a vádkikényszerítési eljárás törvénytervezetébe, ebbe is az utolsó pillanatban akarnak majd beletenni valami aprócska kis csavart (ott van egy pont az eljárásban, ahol a bíró sutty megszüntetheti mindenféle jogorvoslati lehetőség nélkül) amitől az egész pont semmit nem fog érni.
A kérdés csak az, hogy ezt elnézik-e a magyar kormánynak. Az azt jelentené, hogy a látszatmegoldást elfogadva kiengedik Magyarországot az egérfogóból. Még az is lehet, hogy így lesz, de ez legkevésbé sem Magyarországon válik. Magyarország csenden ül és várja a kegyelmet.
A nyáron megvillantott vádkikényszerítési eljárás után, ez a második “majd egyszer” típusú termékbemutató. Óvatos szondázás, hogy ha lenne egy ilyen, abba a megoldásba a Bizottság belemenne-e. Az elmúlt hónapok tapasztalata alapján nem fog, de majd meglátjuk. EU pénzek leghamarabb jövő nyáron, akkor is ha belemennek.
