Az egyik Bencsik úr szerint itt lenne az ideje, hogy a NER konszolidálódjék és ne legyen ilyen durva a közmédia.
Komolyan, ha valami menő pesti színműíró vagy rendező lennék, már csináltam volna valami típusdrámát erre. Amikor embereknek kezd derengeni, hogy a NER nem tesz gesztusokat, a NER nem nagyvonalú, a NER-nek nincs stílusa. A NER az általános iskolai bully, a zárkafőnök, a legpirosabb seggű hím pávián. Számára kettéoszlik a világ. Vannak, akiknek becsikcsul és vannak akik becsicskulnak neki. Harmadik út nincs. Se belül, se kívül.
Ugyanúgy, ahogy Putyint próbálják most a németek megmagyarázni, ugyanúgy próbálják sokan Orbánt valamiféle olyan gondolkodással felruházni, hogy előre gondolkodik, hogy nem oszt ki ma egy pofont, mert holnap még jól jöhet neki a fel nem pofozott ember barátsága. Lófaszt. Akit fel tud pofozni, azt felpofozza. Ha holnap segítség kell tőle, majd ad neki valamit, és segítséget fog kapni, mert két szem háztartási keksz is jobb mint egy pofon.
Abban nem vagyok biztos, hogy komédiát vagy tragédiát kell írni emberek hosszú sorából, akik ezt nem veszik észre. Ha kívül vannak, akkor bíznak abban, hogy pont őket Viktor már nem fogja bántani, pont az ő kis kertjüket már nem tapossa le. Ha belül vannak, akkor bálnaméretű kognitív disszonanciával küzdve várják a konszolidációt, amikor majd lesz egy kis alkotói függetlenség. Aztán nagyon csodálkoznak, amikor le van taposva az kiskert, és bárki aki szerint nem kéne mocsok erőszakosnak lenni, fel van pofozva.
Kedves Bencsik úr, a válasz nem. Lófasz fog itt folyni író úr, nem a konszolidáció. Esetleg pillantson rá a másik Bencsik úrra, akiben feléledt az Érzelmi kötődés a Szovjetunióhoz, vagy Huth úrra, vagy Jeszenszky úrra, netán Trombitás vagy Szánthó úrra. Fognak ezek konszolidálódni? Ugyan kérem. Tessék beállni a sorba, mert jön az Őrmester és nyakon vogja cserdíteni.
Esetleg lehet kijönni sértett exnerecnek, mint az első-második Orbán-kormány miniszterei, akik azt hitték, hogy a kis osztrák káplár (hopp, elnézést, másik ország, másik évszázad) miután kipicsázta az ellenzéküket, majd hajlandó lesz kicsit hátrébb húzódni és engedni, hogy a professzor urak egy rendes konzervatív országot csináljanak, ahol majd a kis kisztitkár helyett majd ők lesznek megválasztva.
Aztán csodálkoznak, hogy ők már az összes reformkori szentekről elnevezett klubokban szomorkodva nyalogatják egymásnak, ahol fáj, a kis kisztitkár pedig immár főtitkárként még mindig az a bunkó aki volt. Hát mik vannak kérem. De konszolidálódni kéne, és erre az esetre kiváló reformötleteik vannak, amelyek lényege abban áll, hogy őket kinevezik miniszternek.
Hiszen hát ott az egész ország, amelyik belátja…ja nem, nem látja be. Az ország egy része a kisztitkár rabszolgája (mint Bencsik úr is, aki most próbál úgy tűnni, mintha nem az lenne) mások, reménykednek, hogy őket majd pont nem fogja bántani a bully, a harmadik rész pedig köszöni elvan a multik pénzéből, Csák Máté országban a király nem szed adót. Persze Lázár Elsőminiszter Úr visszahozása arról szól, hogy a multis fizetés mellett, legyen az csak egy árufeltöltő a Pennyben se lehessen azt gondolni, hogy itt bárki ánusza biztonságban van.
De rendben Bencsik úr, tessék konszolidálódni. Lehet kijönni érdekes, konszolidált médiát csinálni. Nem lehetetlen. Engem is olvas vagy 30-40 ezer ember, Gulyás urat nézik tízszer ennyien, Töhötöm urat hallgatják vagy ötvenezren. Kockázatos, nem mondom, de érdemes kipróbálni.
Vagy lehet könyörögni a kigyúrt zárkafőnöknek, hogy naponta félórán keresztül a zárkában ne a mulatós szóljon, hanem meghallgatná a Muzsikáló délelőttben a játékot, és legalább gondolatban megfejtené a rejtvényt, Ottorino Respighitől a Római kútjai szólt. Ha szabad ember lenne, akkor most Bősze Ádám beolvasná a nevét, és hogy nyert egy jegyet az Óbudai társaskörbe csütörtök estére.
De nem, nem nyert. Sőt, a zárkafőnök kiröhögte, aztán feltekerte a hangerőt mert a kedvenc száma jött Stefanótól.
Mondanám, hogy sajnálom, de az van, hogy önt, önöket ebbe a börtönbe nem zárta be senki. Az ajtó nyitva van, bármikor ki lehetne jönni. Csak a zárkában ugyan rossz mulatós szól, de mégiscsak adnak enni.
