A Demeter Szilárd jelenség

A nemrég partvonalra került G. Fodor Gábor után itt a következő alak, akinél traumák százait lehet sejteni a háttérben, ez most épp kultúrpápa akar lenni. Érdekes, hogy még bőven vannak művészeink, akik Aczél elvtárs és Erdős elvtárs alatt kezdtek, és hopp, máris itt az új rendszer, új embere, aki meg akarja mondani, ki csinál Magyarországon kultúrát.

Azzal az apró különbséggel, hogy ma már nincs zenekiadó, meg lemezgyár, és a rádiós szerkesztők is sokkal kisebb főistenek, mint régen. Ott a Spotify, a Deezer, a Youtube meg még pár szolgáltató, ahova bárki azt rak fel, amit akar. Szilencium? Nem léphet fel a mittudoménhol? Legmerészebb álmokban se. Arénakoncert persze nem lesz, az megmarad Dalcsináló úrnak, a teljesen elnagyferósodott Tankcsapdának és társainak.

A kérdés tehát, ellentétben Erdős Péter idejével nem az, hogy “Ki zenélhet?”. A kérdés Demeter Szilárd idejében az, hogy: “Ki élhet meg állami pénzből zenészként?”. Akinek Demeter Szilárd nem ad pénzt, az elszegődik egy villanyszerelő mellé segédnek, és szépen napközben megkeresi a megélhetésre a pénzét, este meg fogja a gitárját és kiönti a közönségre a benne lakozó bluest. Ha egy ilyen demeterszilárd képes kivégezni a magyar művészetet, az nem a rendszerről bizonyítvány, hanem a művészetről.

A Varga Mihály jelenség

Gazdaságvédelmi Operatív Törzs alakul. Hagyjuk most egy kicsit az idióta szóhasználatot, örüljünk, hogy nem Gazdaságvédelmi Csillagromboló Flottakötelék a választott név. Hatvanhoz közeledő, elhízott magyar férfiaknál sajnos nem ritka a néphadsereg-nosztalgia, de kemény katonák voltunk… Ugyanennyi idős nők szerint pedig a szülés könnyed szórakozás, szombat 13:00 és 14:30 között letudva, hétfőn pedig már lehet menni dolgozni, legalábbis úgy emlékeznek, hogy náluk így volt.

Valójában a GOT (nem, sárkányok és félmeztelen nők nem lesznek) akkora hungarikum, hogy a szegedi és a bajai halászlé egymás vállán sír, ha meglátja. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján kellett először egy csomó olyan fiatal szakembert pozícióba engedni, akikre normál esetben még várt volna 15 év kemény taposás a másod-harmad vonalban. Aztán 2-3 évvel később félre is állították őket. Ez még párszor megismétlődött a régi rendszerben és aztán az újban is. Bokros Lajos és Oszkó Péter is tudna erről alighanem mesélni.

A bő ötven éves húzd meg, ereszd meg politika húzd meg fázisához érkeztünk. Üzenet a külföldnek: az ezoterosámán Matolcsy kicsit háttérbe küldve STOP tapasztalt bankvezér alelnöknek kinevezve STOP Varga Misi szabad kezet kap STOP

A táviratot a megfelelő helyeken olvassák és tudják, hogy Magyarország nem akar öngyilkos lenni. A magyarok buliztak egy jót, ki lett osztva iszonyatos mennyiségű pénz, lettek megint jelentős magánvagyonok, megint nem költöttek semmire, amire a jó gazda költeni szokott.

Most jön a novaja ekonomicseszkaja politika, a stabilitási csomag, az operatív törzs, kicsit engedjük a könyvelőt rendet csinálni. Nem olyan nehéz dolog ez, mint elsőre gondolnánk. Bőséges irodalma van annak, hogy mi nem jó, a partvonalon álló magyar szakértelmiség ezt időről-időre megírja, legutóbb a Hegymenet című könyv volt ilyen.

Varga tehát alighanem kész elgondolással érkezik oda, hogy “gazdaság növekedését fékező adminisztratív szabályok” micsodák, és hogyan kell őket kiiktatni. El is kezdi, ettől mindenkinek jó lesz. Aztán kirúgják, más fontos beosztásba helyezik, ezt ő is tudja. Miért? Két okból:

1. az intézkedések egy idő után keményen népszerűtlenek lesznek: szét kell rúgni egy csomó olyan dolgot, amelyhez sokan vallásosan ragaszkodnak, meg kell szüntetni kismillió kifizetőhelyet. Adópolitikát kell csinálni, megreformálni a KATA-t és a nehézségekre tekintettel legalább ideiglenesen és szolidaritási jelleggel második jövedelemadó-kulcsot csinálni. Nade azt hogy csináljon, ha az átlagbér közel háromszorosa még simán tud KATA-t választani? De nem is kell eljutni idáig. Amint annyira stabil a kassza, hogy kapjunk hitelt, el lehet vágni a reformok és a reformer torkát. Főleg ha két évvel választások előtt kell reformálni.
2. Ha a reformok mégis bejönnek, akkor ő lesz a sikerminiszter. Emlékezzünk: a közutálatnak örvendő Bokros Lajos, akiből az utolsó pillanatban lett főpolgármester-jelölt, gyakorlatilag nem kampányolt, kapott 2014-ben valami kétszázezer szavazatot Budapesten. Egyszerűen arra, hogy ő Bokros. Ha egy (3) hónappal hamarabb kezdik felépíteni, lehet meg is választják. Hát hiányzik valakinek a “sikeres reformer Varga”, aki azért Bokrosnál néhány nagyságrenddel szerethetőbb alak? Akinek nincsenek botrányai, nem csinálta fel a titkárnőjét, nem videózták le öt kurvával egy yachton, viszont bemutatta, hogy néhány hónap alatt képes seggbe rúgni a magyar államszervezetet? Ugye nem. Hungarikum tehát, hogy ha tényleg azt fogja csinálni a GOT, amire én gondolok, legkésőbb 2022-ben új pénzügyminiszterünk lesz.

Életképek a NER-ből rovatunk jelentkezett, most pedig kapcsoljuk a hatos stúdiót.