Most azonban, hogy vészesen közeledik a határidő, amikor az Egyesült Királyság megszűnik az Európai Unió tagja lenni, egyre inkább láthatóvá válnak a populista politizálás korlátai: nevezetesen az, hogy az egész hazugságokra épül. Ilyen szempontból a Brexit megint csak tökéletes szemléltető példa, ugyanis ellentétben mondjuk a Trump-i politikával, aminek a negatív hatásai csak évek múlva lesznek érzékelhetők, ráadásul nem is feltétlenül lesznek közvetlenül Trump személyéhez köthetők, a Brexit kötött határideje miatt már most pontról pontra leellenőrizhető, mennyi volt az igazság a 2016-os “Leave” kampány ígéreteiből. És hát a helyzet az, hogy semmi. Nulla. Zérus.
Az angol kormány, Theresa May-jel az élen pedig abban a teljesen lehetetlen helyzetben van, hogy megpróbáljanak a választóknak eladni egy olyan Brexit-megállapodást, amiről ők maguk is pontosan tudják, hogy egyrészt a legjobb, amit az adott helyzetben el lehet érni, másrészt még így is sokkal rosszabb, mintha Nagy-Britannia az Unió tagja maradna. Nem meglepő, hogy az égvilágon senki sem támogatja ezt, és nagyon valószínűtlen, hogy a Parlament meg fogja szavazni.
Hogy ezek után mi fog történni, az nagyjából véletleneken fog múlni. Illetve azon, hogy a parlamentben a kemény brexit-hívők, a maradás-pártiak és a Labour-párt vezetése közül melyik lesz az adott pillanatban a legerősebb (ami teljesen előreláthatatlan). Ha a Hard Brexiteer-ek, akkor jövőre az Egyesült Királyság megállapodás nélkül kiesik az EU-ból, ami gyakorlatilag hidegháborús viszonyokat teremtene, lezárt határokkal, a kereskedelem és a közlekedés megbénulásával, és olyan politikai feszültségekkel, ami akár rendkívüli állapothoz is vezethet.
Ha a Remainer-ek győznek (amire van esély, ugyanis nem kizárt, hogy végszükségben Theresa May is melléjük áll), új referendum várható, ami a jelenlegi felmérések szerint a Brexit elutasítását hozna eredményül. Ekkor a probléma nemzetközi vetülete egyből megoldódik, viszont a belpolitikában továbbra is viharos idők várhatóak, hiszen a Brexit-pártiak joggal érzik majd úgy, hogy a kormány “elárulta” őket.
A Labour (és konkrétan Jeremy Corbyn) előrehozott választásokat akar kierőszakolni, amit jó eséllyel meg is nyerne. Ezután valőszínűleg elfogadná a Theresa May-féle (vagy ahhoz nagyon hasonló) kilépési szerződést, és megvalósulna a Soft Brexit (ami persze ugyanazzal a problémával járna, mint a mostani helyzet, hogy végső soron mindenki rosszabbul járna, mint a bennmaradással).
Végső soron a UK-EU viszonyon túlmenően a Brexit-balhé kimenetele a populizmus hosszabb távú jövőjét is alapvetően fogja befolyásolni. Ugyanis most fog először kiderülni, hogy a pofázáson túl fel tudnak-e mutatni bármilyen konkrét eredményt.
Lehet bekészíteni a pattogatott kukoricát, izgalmas meccs várható.
