Egyik súlyos jellemhibám, hogy kerülöm presztízsmárkák vásárlását. Ezzel néha pórul járok, mert a jó brand sokszor tényleg megbízható, jó terméket takar, de sokszor jelentős felárat is. De sokszor borzasztó túlárazást is. Telefonoknál főleg.
Az egyik ok, amiért nekem is Xiaomi telefonom van, az az, hogy ugyanezt a teljesítményt Samsungból legalább dupla áron adják, Iphone-ból meg nagyon sokszoros áron. A kínai telefon pár éve a röhej kategória volt, aztán jöttek az egyre jobb csomagok, ahogy a kínaiak megtanulták, hogy mi a fontos a kedves vevőknek. Rétegződött is a kínálat, ott is megvannak a csúcskészülékek és más márkák árulnak “filléres” dolgokat (amelyek egyre kevésbé katasztrofálisak).
A telefonok fejlesztésében mostmár nem az a helyzet, hogy valamit kitalálnak Amerikában vagy Európában és azt másolják a kínaiak. Az alapkutatási eredmények jó részét még nem ők találják ki (bár minden ilyesmit kutató csoportban jelentős kínai pénz és szellemi tőke is van). De a termékfejlesztés terén Kína abszolút önálló és innovatív. (Vegyük észre: nem a laboratórium “innovál” ha a palkovicsi terminológiát használjuk, hanem a telefongyár)
Az Iphone esete mutatja meg, hogy a termék sikerét mennyire nem csak a műszaki tulajdonságai határozzák meg. Az Iphone kiváló telefon, “felső polcos” alkatrészekből összerakva. Azonban van a piacon számtalan készülék, amely hasonlóan kiváló telefon, sőt, bizonyos paramétereiben, szolgáltatásaiban még jobb is. Az emberek mégis jóval drágábban megveszik az Iphone-t. Miért? Mert az Apple olyan tudás birtokában van, úgy ismeri a vásárlóit, hogy tudja, hogy kell nekik drágán telefont árulni. Ebben nyilván ott van Steve Jobs zsenije. Mivel azonban ő már legfeljebb csak szellemidéző szeánszok útján elérhető, az Apple kénytelen in the hard way, kutatások alapján innoválni. Ezek a kutatások pedig alapvetően társadalomtudományi jellegűek.
Persze ebben óriási szerepe van a matematikának is. A Mátrix sejtelmesen áramló zöld karakterei nem a tudatunk előtti, hanem a tudatunk mögötti világként valósultak meg. Az internet és a hozzá kapcsolt eszközök elterjedésével minden, amit teszünk, kvantifikálható, számokban kifejezhető lett. Ez a számtenger viszont nem random számtenger, hanem mintákba rendeződik, és ezek a minták a tudatunk, egész világunk lenyomatai. A Big Data világában még megvannak azok az emberek, akik intuíciók alapján mutatnak rá egyes mintákra, hogy ott vannak a sporthorgászok, akik tavasszal új pecabotot vesznek. Egyre terjednek azonban azok az algoritmusok, “akik” nem tudják, mi az a sporthorgász, egyszerűen korrelációt látnak a tavaszi áradások és a fél évvel korábbi grafitszál-erősített műanyag vásárlások között. Nem tudja a gép, hogy horgász (vagy más-) szenvedélyünket szolgálja ki, egyszerűen észrevesz összefüggéseket, azonban nem keres mögötte okokat.
A kínai végtelen gyártókapacitások találkoznak ezzel az új jelenséggel. A Xiaomi üzleti modellje például az, hogy az adatelemzésekből feljövő 6-7 leggyakoribb készülékigényt elégíti ki, ezzel a piac elég nagy részét lefedve. Megszűnőben a marketing egyik hagyományos eszközének, a piac szegmentálásának az a módszere, hogy leülünk, becsukjuk a szemünket, és elkezdjük magunk elé képzelni a vásárlót. Eltűnni sose fog, mert az intuíció nem pótolható. De jelentősége csökkenni fog.
Az sem csak természettudományi, hanem társadalomtudományi kérdés, hogy a megismerés (tessék, filozófia) módjai, világról alkotott felfogásunk hogyan fog változni abban a világban, ahol a kauzalitás mellé felzárkózik a korreláció, amelyet a gépi agyak használnak. Hiszen több érvelési hiba (pl. a post hoc ego propter hoc) is azt fogalmazza meg, hogy attól, hogy két dolog sokszor együtt fordul elő, még nem biztos, hogy következik egymásból. Ennek a sajátos viszonynak, a minden mögött értelmet kereső (és ha mást nem, legalább egy istent oda rakó) emberi gonolkodásnak össze kell csiszolódnia a lassan (emberi, nem matematikai szempontból) végtelen kapacitásokkal rendelkező mesterséges “intelligenciával” amely emberi értelemben véve nem gondolkozik, viszont akkora mennyiségű adatot elemez, hogy az elemzés eredménye sokszor sikeresebb, mint az emberi gondolkodás.
A Xiaomi és társai sikeréhez bivalyerős oktatásra van szükség. Most jön ki az elmúlt évtizedek matematikai olimpiáin tapasztalható kínai fölény. Ezeket a kínai sikereket ugyanis kisebb részben okozza a technológiai innováció, nagyobb részben a piac jobb megértése és az ennek érdekében alkalmazott innovatív módszerek használata. Ez az, ami lebontja azt a falat, ami sokáig például a japán autók előtt volt, amelyekre mindig azt mondta a végén a nyolcvanas-kilencvenes évek autós újságírója, hogy tök jó, de ordít róla, hogy a japánok nem értenek minket, ideküldenek egy kiváló autót, amely azonban tele van “hülye” megoldásokkal.
A Xiaomi telefonban nincsenek “hülye” megoldások, a MIUI kezelőfelület intuitív módon pillanatok alatt “belakható” akárcsak a Samsung van az Apple megoldása. Miért van ez? Ez a kérdés, pontosabban ennek mélyebb okai a világ egész sorsának legfontosabb kérdései közé tartozik.
Mert lehet ennek oka az, hogy a kínaiak “brute force” elemzik az adatokat, erre utal a készülék-kínálatuk szerkezete. Ha ez igaz (legalább részben igaz) akkor viszont a világ többi részén is sürgősen, akár kisvállalkozások számára is elérhetővé kell tenni ezeket a módszereket, új egyetemi szakokat kell indítani, ahol a big data használata lesz a megszerzendő ismeret.
Viszont lehet ennek az is az oka, hogy most öregedett döntéshozó pozícióba Kínában az a generáció, amely generációból milliók tanultak külföldön, miközben ma már újabb milliók tanulnak külföldön. Kínában nincs forradalom (egy volt, azt is igyekeznek elfelejteni, bár pontosan a konfuciánus tradíció miatt nem tagadják meg, csak szépen mindig egy újabb réteg festéket hordanak rá) viszont kiszámítható sebességel megtörténő változások vannak. Lehet, hogy a kínai termékek azért idomulnak hozzánk, mert a Nyugat hatott a kínai elitre annyit, hogy jobban értenek minket.
De lehet az is az oka a dolognak, hogy Kínába annyi pénz áramlott be, hogy Konfuciusznak le kellett ülnie tárgyalni Karl Marx-szal és Adam Smith-tel. Mert ahol sok a gazdag ember, ott megjelenik az erős kereslet, és ez a kereslet akar magának dolgokat. A magának dolgokat akaró ember viszont individualista, hiszen a pénzét személyes jólétre akarja váltani. Ezt a jólétét meg nem engedi el olyan magától értetődő beletörődéssel, ahogy régen egy duzzasztógát miatt az a néhány millió odébb telepített honfitársa. Ennek egyik hatása, hogy a kínai cégek a belföldi piacon is kénytelenek folyton igényekre reagálni, amely a piaci versenyben az egyik legfontosabb képesség.
Három szempont ez ahhoz, hogy megértsük a világhatalmi, szuperhatalmi státuszért bejelentkező Kínát. Három olyan dolog, amelyen ha most, megfelelő tudományos erőforrások biztosításával gondolkozunk, akkor versenyelőnyünk lesz majd nekünk is. Ha nem, akkor majd Berlinből megmondják mit kell csinálni. Csak az nem nekünk lesz jó, hanem Berlinnek.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy gondolkozhatunk mi újabb és jobb technikai felfedezések felinnoválásán, ha közben a világkereskedelem amerikai és kínai cégek kezében van. Vajon milyen jövőképet ad nekünk a szakképzés közelmúltban bevallott csődje? Mert ugye az volt a mondás, hogy ezáltal nálunk képzett munkaerő lesz és menő dolgokat fogunk gyártani. Kínában százmilliós nagyságrendben van ilyen képzett munkaerő. Mármint olyan, amilyet nekünk nem sikerült képezni. Közben pedig már a képzett munkaerő után már ott kéne tartani, hogy felzárkózunk online szolgáltatásokban is, és a képzett munkaerőre ráépül az egyetemet végzett döntéshozó réteg, mint Kínában, és irány a világsiker.
Nem vészes a helyzet, á dehogy az. Csak mintegy négy évtizednyi lemaradásban vagyunk, miközben alakul egy új világrend, közben pedig az az oktatási és kutatási kormányzat, amelyik nem bírt normális vidéki középiskolákat se csinálni most nekiáll megreformálni a kutatóintézeteket, amelyek kb. az utolsó, többé-kevésbé normálisan működő elemei a rendszernek és az ott levő tudás az egyetlen esélye az országnak, hogy valamennyire versenyképes maradjon.
Mikor lenne parádésabb alkalom egy ön-lobotómia végrehajtásához?
