A nagy orosz síkság feletti anticiklonnak hadászati, gazdasági, földrajzi, irodalmi jelentősége van.
Amikor Kelet-Európa (és/vagy Szibéria) felett megáll a levegő, feloszlanak a felhők, nyáron rekkenő hőség és aranylón hullámzó búzatáblák vannak, télen pedig a nagy orosz tél. Nyugat-Európa az óceán felől három-négy naponta érkező ciklonjaival esős, szeles, de a folyamatosan mozgó, keveredő levegő sose tud igazán lehűlni, ráadásul a felhők még szigetelik is, nem tudja a föld minden melegét kiadni. A nagy kontinentális anticiklonok alatt viszont ez megtörténik. A csillagok ragyognak, a tejút halvány derengésből szétválik érdekes csillagokra (már persze ha nincs tejfelsűrű köd, mely azért még simán lehet) és közben vidáman mínusz húsz-huszonöt fok van. Talán nem véletlen, hogy a környék meteorológusai sokat tudnak az anticiklonokról. Például az Azori-szigetek környéki tengeri anticiklon és a szibériai anticiklon összekapcsolódását is egy oroszról nevezték el Vojejkov-tengelynek.
Kijev fölött az ég az elmúlt napokban borongós volt, de hamarosan hideg és száraz időszak következik, ami azt jelenti, hogy péntek-szombaton keményre fagyhat a sár. Igaz, ezzel jönnek majd a mínusz húsz fokos éjszakák is, de valamit valamiért, lesz esély a tankokat és más katonai járműveket nem csak az utakon mozgatni.
Egyre inkább látszik, hogy az oroszok pontosan mire készülnek. Erre nagy ecsetvonásokkal könnyebb válaszolni: Kijev, Harkiv, Mariupol végleges bevételére. A kérdés az, hogy ezt egészen pontosan hol és mikor akarják megtenni.
Pár dolog jól látszik.
Az egyik hogy a sikeres ostromhoz szükséges stratégiai célok egy részét elérték. Eljutottak a nagy atomerőművekhez, így valószínűleg képesek az ostromolt városok áramellátását megszüntetni vagy jelentősen korlátozni. Szintén látható, hogy folyamatosan pánikot keltenek a zöld folyosókkal, amelyeket megnyitnak, aztán ágyúznak. Az üzenet magyar fordítása: lányok-asszonyok-gyerekek-öregek, nem tudtok kimenekülni, bírjátok rá fiaitokat és férjeiteket a békés megadásra. Az üzenet másik fele a napi hírekbe lassan belesimuló “egész éjjel erős robbanások rázták meg” tudósítások sorozata, megy a tüzérségi puhítás. Ezek a lépések mind-mind egy klasszikus ostrom előkészítő lépései, amelyet eddig legalább két okból nem kezdtek meg.
Az egyik a már sokszor, sok helyen megírt logisztikai nehézség és a sár. Az ostromhoz a várost körbe kell zárni, és olyan útvonalakat kell csinálni, ahol a kint levőkhöz folyamatosan jut lőszer, a bent levőkhöz meg nem. Rengeteg lőszer és emberélet árán egy idő után előáll az a helyzet, hogy bent már nincs lőszer meg katona, kint pedig még van. A “megrekedt konvoj” jelentősége abban áll, hogy Kijevtől nyugatra ezeket a raktárakat és útvonalakat még nem tudták kiépíteni.
Ukrajna vasúti térképére pillantva az is látszik, hogy ennek mi az oka. Kijevet északnyugatról a legnehezebb elérni vasúton. Itt hatalmas erdőségek (és Csernobil) található. Oroszország felől Csernihiv (Csernyigov) az a vasúti csomópont, ameddig előre tudják hozni a hadianyagot. Ha Kijev közepébe egy órát képzelünk, ez nagyjából egy óránál van. Nem véletlenek a nagyon heves harcok a város feletti kontrollért. Ha ugyanis fixen orosz kézen van, az elaprózott teherautós szállítások helyett legalább idáig mindent lehet vonattal hozni, depózni és innen tovább osztani. Kijevbe jön be egy vasútvonal nagyjából 9 óra irányából és egy 7 óra irányából. A 9 órás vonal nagyjából mindkét fél számára közömbös, az oroszok utánpótlást nem tudnak rajta szállítani, viszont a forgalmát tudják blokkolni. A délnyugati vonal viszont annál jelentősebb, nem véletlenek a Vaszilkiv környéki csaták, itt lehet elvágni Kijevet Nyugat-Ukrajnától.
A vasút hiányában az orosz hadsereg a teherautókra van utalva, ezért van az hogy mindenféle civil teherautót és buszt is próbálnak odavinni, hogy a kapacitást növelni tudják. A Kijev körüli gyűrű bezárása ésszerű határidőn belül ugyanis másképp nem nagyon oldható meg. A teherautó és az orosz vasút kapacitása között viszont kb. akkora különbség van, mint a hátán rőzsét hordó öreg néni és a teherautó kapacitása között. Ennek az az eredménye, hogy akármilyen logisztikát is csinálnak az oroszok Kijevtől nyugatra, az egy hosszú ostromra mindenképpen kevés lesz, mivel egyszerűen nincsenek arra berendezkedve, hogy heteken keresztül teherautóval hordjanak humán és hadianyag utánpótlást a legközelebbi vasúti logisztikai központjuktól 80-100 km távolságra. Azt a volument, ami egy “jönnek az oroszok” típusú nagy offenzívához kell, szerintem 7-10 napon túl nem tudják fenntartani. De lehet, hogy ez az idő rövidebb.
A másik ok, ami miatt eddig nem volt ostrom, az a vérfürdő. A vérfürdőről eddig se humanitárius okból tekintettek el. Hanem azért mert ágyúzgatni-bombázgatni lehet sokáig, egy ostromra viszont igaz az, amit a rendőriskolában úgy tanítanak, hogy “a megkezdett intézkedést be kell fejezni”. Vagyis ha nem csinálják végig az ostromot, akkor a kivonulás vereséget jelent, amit viszont el akarnak kerülni. Eddig ezt a kockázatot nem vállalták, de sokasodnak a jelek, hogy napokon belül mégis megkezdik a dolgot. Erről szól az elmúlt két nap minden diplomáciai manőverezése is, ezért lengette be Zelenszkij, hogy hajlandó a szakadárokról és a Krímről tárgyalni, hogy az oroszoknak legyen mire hivatkozva nem ostromolni.
Az ostrom(ok) határideje elég szoros az oroszok számára.
A NATO az elmúlt két hétben története legnagyobb erődemonstrációinak egyikét mutatta be Ukrajna körül. Az amerikai katonai képességek legfélelmetesebbike nem az atomrakéta vagy a csodavadászgép, hanem a “force projection” vagyis az a képesség, hogy az otthoni bázisaiktól tulajdonképpen tetszőleges távolságra tudnak nagyon rövid idő alatt úgy kitelepülni, hogy az otthoni képességeik 80-90%-át ezen a távoli bázison is elérjék. Az európai bázisok kihasználásával Ukrajnát nyugatról és délről körülvette a NATO. Ha megnézzük a flightradart, látni fogjuk a három tankergép-légteret, és naponta változóan valamilyen figyelő-felderítő gépet. A tankergépek által nyújtott kapacitás magasan meghaladja azt, ami a nyilvánosan látható gépek töltéséhez szükséges, ezt bármelyik orosz kiértékelő tiszt egy sajtcetlin, ceruzával ki tudja számolni. Vagyis ez egy nagyon világos üzenet: mindent látunk, mindent hallunk (igen, így T/1, mert a NATO mi vagyunk, még akkor is, ha a magyar hadvezetés bizonyos, khm, okokból nem kap meg esetleg minden infót).
De ami ennél fontosabb, az a C-17 gépek ingázása Katowice és Rzeszów irányába. Két hét alatt masszív logisztika épült ki, onnantól, hogy a németek megígérik a Panzerfaust 3 odaadását az ukránoknak, addig, hogy az első ukrán katona pózoljon vele, nem telik el öt nap. Aki már rendelt bármit, bármilyen webshoptól, az tudja milyen képességről beszélünk. Ha már webshop: a NATO logisztika simán tudja kezelni azt is, ha valamit, ami nem annyira hadianyag (teszem azt ötezer darab hálózsák vagy löncshús-konzerv) nem olívzöldre festett katonai gép visz Katowicébe, hanem egyszerűen megrendelik a szállítását egy privát cégtől, amelynek olcsóbb a repült órája.
Két hét tehát elég volt ahhoz, hogy beálljon a rendszer. Nehézfegyvert és repülőt két ok miatt nem adnak az ukránoknak. Az egyik, hogy nem akarják kockáztatni az eszkalációt, hogy egy felhergelt Putyin mindenféle stratégiai fegyverekkel kezdjen lövöldözni. Másrészt a nehezebb kategóriájú fegyverek után olyan logisztikai lépcsőket kell vinni, amelyek még az orosz szabványú vasúton is túl nagy erőfeszítést igényelnek, ráadásul kiképzést kell rá szervezni, ami hosszú idő. Az tehát nem várható, hogy egyszercsak nyugati ágyúk és tankok kezdjenek jönni. Az viszont igen, hogy amíg az oroszok nem tudják elvágni Kijevet, addig könnyű fegyver (közte páncéltörő és légvédelmi rakéta) illetve ezer apró hasznos kütyü (kódolt rádió, közeledő rakéták és tüzérségi lövedékek kilövésének helyét megállapító lokációs eszköz, éjjellátó szemüveg, lézeres távmérő, ilyesmi) gyógyszer-kötszer, élelmiszer tud bemenni oda. Eközben pedig nyilvánvalóan előkészítették azt, hogy Kijev esetleges eleste esetén is Nyugat-Ukrajnát mindennel ellássák és a megtámadását orosz öngyilkos műveletté tegyék.
Az oroszok tehát abban a helyzetben vannak, hogy Kijevet csak az áram lekapcsolásával és ágyúzással-rakétázással tudják tovább gyengíteni, miközben a saját ostromgyűrűjük a logisztikai képességeik határán van.
Közben pedig zajlik a gazdasági (világ)háború, az orosz államcsőd vagy nagyon hamarosan bekövetkezik, vagy már be is következett, kérdés hogy mit definiálunk annak. Ezt egy darabig el lehet viselni, de nem nagyon sokáig, egy hónapon belül már nagyon komoly, és a lakosságot nagyon komolyan sújtó jelei lesznek. Persze ebben a háborúban az orosz energiahordozóknak nagyon kitett Európa, az Oroszországba rengeteg repülőt lízingelő lízingcégek, a világ összes iparvállalata is nagyon komoly lövéseket kap. Olyan komolyakat, amely a covid után egy újabb, akár évekre elhúzódó válságot is okozhat. Ráadásul ott vannak olyan “mellékhatások” mint az egyébként is már eléggé megerősödött kínai UnionPay rendszer további megerősödése a nyugati nagy pénzügyi lebonyolítók (Visa, Mastercard) rovására.
Közel sem arról van szó, hogy a Nyugat a végtelenségig elvisel dolgokat, a benzinár, a gabonaár itt is nagyon fáj, és nem maradhat a végtelenségig ilyen magas. Azonban úgy tűnik, hogy az oroszoknak jobban fáj a dolog, és az ő cérnájuk jelentősen rövidebb. De ez egy olyan dolog, amelyet bevallani majd csak akkor fognak, amikor teljesen padlóra kerül az orosz gazdaság.
Ez a padlóra kerülés a következő 3 hét és 3 hónap között lehet valamikor, senki se tudja, hogy pontosan mikor. Mindenesetre ez jelöli ki azt az időkeretet, amelyen belül így vagy úgy, de az ukrajnai háborúnak el kell dőlni. Minél később dől el, annál jobban bejáratódik a más most is bejáratott NATO-logisztika ukrán irányba, és annál jobban csökkennek az orosz haderő képességei. Ha csak heti 4-5 korszerű katonai repülő és 20-30 tank esik áldozatul, egy hónap alatt az már hadosztály (najó, dandár) mértékű veszteséget érhet el. De az igazi áldozatokat az üzemórák fogyása idézi elő.
Ezek együtt azt adják ki, hogy az oroszoknak meg kell próbálni döntésre vinni a dolgot, a lehető leghamarabb. A hétvégén várhatóan keményre fagyó sárban, sajnos van esély arra, hogy egy átfogó orosz támadást láthatunk. Aztán majd meglátjuk, hogy a polgári teherautókkal és buszokkal megtámogatott orosz logisztika meddig bírja. Putyin egy dolgot egész biztos nem akart: anyagháborút, de megkapta. A nyugati katonai vezetés tétje az asztalon az, hogy nem fog neki összejönni. Sajnos hamarosan kiderül.
