Vendégposzt, egyik kedvenc csoportomból. A szerző tegnap megengedte, hogy átvegyem, arra még nem válaszolt, hogy a nevét kiírhatom-e, amint válaszol, jön az is 🙂
Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell ismerni az ügyvédi pályafutását, a módszereit, az előéletét, ami azt is bemutatja, hogy a rendszerváltás utáni Ukrajnában mennyire könnyű volt a hozzá hasonló férgeknek megúszni mindent, amit a szovjet időkben a rezsim oldalán az ukrán értelmiségiek ellen követtek el.
A rendszerváltás utáni pályafutását csak röviden foglalom össze, inkább az ügyvédi munkájára térek ki, mert arról magyarul, de még angolul is elég kevés infó van az interneten.
Viktor Medvedcsuk oroszbarát politikus, jogász 1954-ben született a Krasznojárszki területen, a mai Oroszország területén. Szülei ukrán származásúak voltak. Mivel korábban szóba került az apja, térjünk ki rá is röviden.
Apját, Volodimir Neszterovics Medvedcsukot testi fogyatékossága miatt (gyermekkori tuberkulózis) nem sorozták be a második világháború idején. A német megszállás idején, 1942 áprilisától 1943 novemberéig a német megszálló erők munkaügyi osztályán – egy munkaerő-felhasználó intézményben – dolgozott, amelynek fő feladata a német közigazgatás munkaképes ukrán fiatalok erőszakos Németországba való kitelepítését célzó feladatainak ellátása volt. 1943 novemberében, a német csapatok visszavonulása után a Honvédelmi Népbiztosság katonai kémelhárító szolgálata letartóztatta, 8 év börtönre és 4 év száműzetésre ítélték „ukrán nacionalista tevékenységben való részvétel miatt”. Mindezt annak ellenére, hogy Viktor Medvedcsuk apja valójában a kollaboracionizmus (együttműködés a német megszállókkal) politikáját támogatta: közreműködésével több mint 2000 ukránt deportáltak Németországba az Arbeitstamt rabszolgáiként. Dmitro Csobit történész azt feltételezi, hogy Volodimir Medvedcsukot az NKVD tisztjei kínzás és megfélemlítés hatására kényszerítették arra, hogy az OUN (ukrán nacionalisták szervezete) tagjának nevezze magát. A száműzetés éveit Pocset faluban, a Krasznojarszki területen töltötte, ott született fia is.
Az 1960-as évek közepén az USzSzK-ba költöztek. Érettségi után Viktor Medvedcsuk rendőrtiszti főiskolán akart tovább tanulni, azonban apja büntetett előélete miatt oda nem vették fel.
1972 nyarán felvételizett a T. Sevcsenko Kijevi Nemzeti Egyetem jogi karára, de nem jutott be. Ekkor már önkéntes rendőrként (értsd: besúgóként) dolgozott a rendőrségen. 1972 szeptemberében a Belügyminisztérium utasítására hivatkozó rektori rendelet értelmében mégis felvételt nyert, Dmitro Csobit történész szerint a rendőrökkel való együttműködésének köszönhetően. Ezt később megerősítette az Ukrán Legfelsőbb Bíróság is.
Másodéves egyetemistaként egy önkéntes Komszomol járőrcsapat vezetője lett, majd társaival egy éjszakai járőrözés során megvertek egy kiskorú fiút. 1974-ben Medvedcsukot és két társát két év letöltendő börtönbüntetésre ítélték emiatt. Egy hónappal később az ügyet újravizsgálták és egy másik bíró átminősítette munkaköri visszaélésre, Medvedcsuk rendőrséggel való együttműködésére, valamint a járőri munkájára való tekintettel a bíró úgy határozott, hogy megszünteti a bűnügyi eljárást.
Egy évvel később Medvedcsukot rektori rendelet értelmében kirúgták a jogi karról. Újabb egy évvel később az oktatási miniszter rendelete értelmében folytathatta tanulmányait.
A 70-es évek közepétől a KGB munkatársa.
1978-ban végül megszerezte jogi diplomáját és szinte azonnal a Belügyminisztérium és a KGB által megbízott, kiemelten fontos ügyekkel foglakozó jogászok csoportjába került.
Legismertebb ügyei közé tartozik Jurij Litvin és Vaszil Sztusz ukrán írók, szabadságharcosok ügyei, valamint Viktor Brjuhánov, a Csernobili atomerőmű igazgatójának ügye.
Jurij Litvin ügye
1977 novemberében, amint kiszabadult a börtönből (ahol második büntetését töltötte), Litvin tagja lett a Helsinki Megállapodásokat Támogató Ukrán Csoportnak, és folytatta a harcot az ukrajnai szovjet totalitárius rezsim ellen. 1979 áprilisában befejezte az „Emberi Jogi Mozgalom Ukrajnában. Elvek és kilátások” című írását, amelyben kidolgozta az ukrán emberi jogi mozgalom politikai programját.
1979. július 5-én a súlyos beteg Litvint ismét letartóztatták, “szovjetellenes agitációval és propagandával” vádolták, 10 év börtönre és öt év száműzetésre ítélték. 1982 májusától szigorított fogolytáborokban töltötte büntetését, ahol az ukrán emberi jogi mozgalom legtöbb tagja töltötte büntetését.
Záróbeszédében így jellemezte Medvedcsuk védelmét: „Az ilyen ügyekben az érdekképviselet nem létező fogalom – ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunióban hiányzik az érdekképviselet intézménye azokban a politikai ügyekben, melyek során „disszidenseket” börtönöznek be… „
1984. augusztus 24-én Jurij Litvint felvágott hassal találták meg cellájában. 1984. szeptember 5-én a Perm megyei Csuszovo város kórházában halt meg.
Vaszil Sztusz ügye
Vaszil Sztusz ukrán költő, műfordító, publicista, irodalomkritikus, emberi jogi aktivista, Ukrajna függetlenségéért, az ukrán kultúra megőrzéséért és fejlesztéséért harcolt, ezért a szovjet diktatúra elnyomta, munkásságát betiltották és részben megsemmisítették, őt magát pedig hosszú börtönbüntetésre ítélték, börtönben halt meg.
Vaszil Sztusz ügyvédjét, Medvedcsukot a vádlott heves tiltakozása ellenére jelölték ki. A tárgyalás zárt ajtók mögött zajlott. Az ismert író, emberi jogi aktivista, közéleti személyiség és Sztusz barátja Jevhen Szversztjuk így emlékezett vissza: „Sztusz visszautasította ezt az ügyvédet.”
Medvedcsuk maga ragaszkodott ahhoz, hogy az ügyvéd szerepe az ilyen eljárásokban minimális: “Ha valaki azt gondolja, hogy megmenthetném Sztuszt, az vagy hazug, vagy soha nem élt a Szovjetunióban, és nem tudja, mi az. Az ilyen ügyekben nem a bíróságon, hanem a pártban és a KGB-nél döntöttek. A bíróság csak hivatalosan hagyta jóvá az ítéletet “(idézet Medvedcsuk hivatalos weboldaláról).
Védőbeszédében Medvedcsuk azt mondta, hogy a vádlott teljes mértékben megérdemli az ügyészség által kért büntetést, azonban a bíróság vegye figyelembe, hogy a vádlott gyári munkája során teljesítette a normát; ráadásul komoly gyomorműtéten esett át. Az ügyvéd beszéde után a bírósági ülést elnapolták. 1980. október 2-án a tárgyalás közvetlenül az ítélet felolvasásával kezdődött (így Sztusz nem szólalhatott fel az utolsó szó jogán annak ellenére, hogy ez még a szovjet törvények szerint is járt volna neki).
A bíróság Vaszil Sztuszt a legmagasabb büntetésre ítélte – 10 év szigorított táborban letöltendő büntetés és 5 év száműzetés.
Sztusz
1985. szeptember 4-én halt meg egy szigorított tábor börtöncellájában, nem sokkal azután, hogy éhségsztrájkba kezdett.
2016-ban, Ukrajna függetlenségének 25. évfordulója alkalmából ukrán ügyvédek “jogi elemzést készítettek a disszidens ügyéről 35 évvel később”. Többek között megállapították, hogy “Az ügyvéd a bíróság előtt elismerte ügyfele bűnösségét, tehát Medvedcsuk megszegte szakmai kötelességét, lényegében megtagadta Sztusz védelmét, ami súlyosan megsértette az utóbbi védelemhez való jogát a bíróságon.”
Később egy átfogó könyv készült az ügy levéltári aktái alapján (https://168.hu/…/vaszil-sztusz-viktor-medvedcsuk-konyv…), Medvedcsuk beperelte a kiadót a személyiségi jogai megsértéséért, és bár elsőfokon az ő javára döntött a bíróság, a kiadó fellebbezett és a másodfokú határozat eltörölte az eredeti határozatot. Medvedcsuk ez ellen nem fellebbezett, így ez lett a jogerős ítélet az ügyben.
Egy különösen tragikus fejleménye ennek az egész történetnek az, hogy Sztusz özvegye 2022. március 25-én halt meg egy Kijiv megyei faluban, bombázások hangjával a háttérben.
Mikola Kuncevics előadóművész ügye
1974. május 22-én tartóztatták le először, mert “szovjetellenes” verseket olvasott fel a kijevi Tarasz Sevcsenko emlékmű közelében, és öt év börtönre ítélték. 1979 májusában szabadult.
1980-ban büntetőeljárás indult ellene, mert verseinek kéziratait megtalálták a “szovjetellenes” Radio Szvoboda stúdiójában és néhány kijevi egyetemen.
1981 májusában letartóztatták, 4 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték.
Harmadszor 1984-ben tartóztatták le, mert az elítéltek között olyan kormányellenes anyagokat terjesztett, amelyek sértették az állami rendszert.
1985-ben Medvedcsukot jelölték ki Mikola Kuncevics védelmére, és miután az ügyész a vádlottra három év börtönbüntetést kért, az ügyvéd kijelentette: „A büntetés kapcsán teljesen egyetértek az ügyész elvtárssal. Ám az ügyész elvtárs – számomra érthetetlen okokból – megfeledkezett arról, hogy a vádlott még nem töltött le egy évet és hat hónapot az előző büntetéséből. Úgy gondolom, hogy ezt az időt az új büntetéshez hozzá kell adni.” Az ügyvéd kérésére a vádlottat 3 évre ítélték plusz az előző büntetésből fennmaradó 1 évre, 6 hónapra és 19 napra.
A Csernobili atomerőmű igazgatója, Viktor Brjuhánov ügye
Kezdetben Brjuhanov is vissza akarta utasítani az ügyvéd szolgáltatásait, és később is azt mondta, hogy “senki sem védte őt”: “A tárgyalás zárt volt. Csak újságírókat engedtek be. Eleinte visszautasítottam az ügyvédet, mert tudtam, hogy az ügy előre el van döntve, de később a feleségem rábeszélt… A Legfelsőbb Bíróság bírája kiszabta a tőle követelt ítéletet. Szerintem, ha találtak volna nekem egy “kivégzéses” cikkelyt, akkor azt kaptam volna. De nem találtak.”
1988. július 29-én az erőmű egykori főmérnökével, Mikola Fominnal együtt 10 év börtönbüntetésre ítélték. 5 év után szabadult. 1991-ben a vizsgálat megállapította, hogy a reaktor tervezésében technológiai hibák voltak
Ezek voltak Medvedcsuk legismertebb ügyei. Ez csak néhány a több tízezer ukrán politikai elítélt közül, akiket hasonló körülmények között ítéltek el.
Medvedcsuk további pályafutása röviden:
1992-ben más jogászokkal közösen (akik közül páran még most is aktív szereplői az ukrán politikai életnek) alapított egy jogi céget, melynek tevékenysége az alábbiakat foglalta magába: segítségnyújtás külföldi devizaszámla nyitásában, cégek offshore zónákba történő bejegyzésében és külföldi ingatlanok megszerzésében.
Többször volt parlamenti képviselő, részt vett számos törvény kidolgozásában.
Az Ukrán Szociáldemokrata Párt tagja, majd elnöke (2007-ig).
A fentebb már említett történész, Dmitro Csobit írt egy könyvet „Nárcisz. Adalékok Viktor Medvedcsuk politikai portréjához” címmel. Medvedcsuk pert indított a szerző ellen, de az Ukrán Legfelsőbb bíróság 2007-ben a szerző javára döntött és megállapította, hogy a könyv nem tartalmaz hamis és rágalmazó állításokat. A szerző két másik könyve szintén a 2000-es évek ukrán politikai elitjéről és benne zajló hatalmi harcokról, többek között Júlia Timosenko pályafutásáról szól.
2000-ig Medvedcsuk Ukrajna európai integrációját támogatta, nem volt oroszbarát, legalábbis nem vallotta be, hogy az. Nyilvános retorikája 2001-ben vett 180 fokos fordulatot, amikor Putyin nyerte meg az orosz elnökválasztást.
A 2004-es ukrán elnökválasztáson Medvedcsuk már Janukovicsot támogatta.
Ellenzi Ukrajna NATO és EU csatlakozását és inkább az Orosz-Belarusz-Kazah vámuniót szorgalmazza.
2014. március 17-én az Egyesült Államok egyéni szankciókat vezetett be azoknak a személyeknek a listája ellen, akik veszélyeztetik Ukrajna békéjét, biztonságát, stabilitását, szuverenitását és területi integritását, valamint aláássák az ukrajnai demokratikus intézményeket és folyamatokat. Viktor Medvedcsuk is szerepel ezen a listán. Az Egyesült Államok kormánya azzal vádolja, hogy jelentős pénzügyi, anyagi és technológiai támogatást nyújtott Janukovicsnak, és tagja az Ukrán Választás civil szervezetnek, amelynek tagjai olyan akciókban vagy politikában vesznek részt, amelyek aláássák az ukrajnai demokratikus folyamatokat, intézményeket, és veszélyeztetik a békét, Ukrajna stabilitását, szuverenitását és területi integritását.
2019 júniusában kijelentette, hogy negatívan viszonyul az ukránok többségéhez és nem érdekli, hogy az ukránok nem kedvelik őt.
Egy ukrajnai oroszbarát kereskedelmi tévécsatorna tulajdonosa.
2021-ben Ukrajna szankciókat vezetett be Medvedcsuk, a felesége és egy üzlettársa ellen, mert üzemanyagot adtak el az ún. Donyecki és Luhánszki Népköztérsaságoknak. 2021 májusában hazaárulással vádolták, házi őrizetbe került, ahonnan 2022. február 26-án eltűnt.
Az ukrán korrupcióellenes hivatal szerint az elnöki hivatal helyettes vezetője Oleg Tatarov segítette a szökését. Igen, Zelenszkij elnöki hivatala. Lesznek itt még kérdések a háború után. Jó sok kérdés.
2022. április 12-én az SzBU speciális művelete során elfogták.
Van egy 17 éves lánya, Darina Medvedcsuk. A lány keresztanyja Szvetlána Medvegyeva, Dmitrij Medvegyev felesége, keresztapja pedig Vlagyimir Putyin.
